Keresés a Bibliában

33Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. (2 Móz. 20,7. 3 Móz. 19,12. 4 Móz 30,3.) 34Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; (Mát 23,16-22;Ésa 66,1; Csel 7,49) 35Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; (Zsolt 48,3) 36Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; (Mát 4,17; Luk 10,9) 37Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon. (2Kor 1,17; Jak 5,12) 38Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. (3Móz 24,19.20) 39Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is. (Ján 18,22.23.3Móz;19,18) 40És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. (1Kor 6,7) 41És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. (Luk 10,5.6) 42A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. 43Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. (3Móz 19,18) 44Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. (2Móz 23,4.5; Róm 12,14.20;Luk 23,34; Csel 7,59) 45Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. (Eféz 5,1) 46Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? (Mát 24,9) 47És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é? (Mát 24,14; Csel 25,23;27,24) 48• Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. (3Móz 19,2) 6 1Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. (1Kor 2,4) 2Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. (Luk 10,23.24) 3Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; (Mát 25,37.40; Róm 12,8) 4Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. (Mát 16,28) 5És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. (Luk 6,40; Ján 13,16;15,20) 6Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. (2Kor 4,33) 7És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. (Ésa 1,15) 8Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. (Mát,6 32.) 9Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; (Luk 11,2-4) 10Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. (Mát 7,21; Luk 22,42) 11A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. (Mát 8,12) 12És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek; (Mát,6 14. 15. Mát 18,21-35.) 13És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen! (1Krón 29,11-13) 14Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. (Márk 8,38; Luk 9,26;12,9) 15Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. (Márk 11,25.26) 16Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat. (Ésa 58,5-9) 17Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg; (Mik 7,6; Luk 12,51-53) 18Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. (Mát,6 6.) 19Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; (Mát 16,24.25; Márk 8,34; Luk 9,23;14,27) 20Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. (Mát 19,21; Luk 12,33; Kol 3,1.2) 21Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. (Luk 12,34) 22A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. (Luk 11,34-36) 23Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?! (Mát 25,40; Márk 9,41) 24Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. (Luk 16,9.13) 25Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? (Luk 12,22-31; Fil 4,6.1Pét;5,7.1Tim;6,6; Zsid 13,5) 26Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? (Mát 10,29-31) 27Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal? (Luk 12,25) 28Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; (Ésa 35,5.6;61,1) 29De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. (1Kir 10,1) 30Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? (Mát 3,1.5) 31Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? 32Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. (Luk 1,76) 33Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. (Róm 14,17;1Kir 3,13.14; Zsolt 37,4.25) 34Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. (Mát,6 11. 2 Móz. 16,19.) 7 1Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. (Róm 2,1.1Kor;4,5) 2Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. (Márk 4,24) 3Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? (Malak 4,5; Mát 17,10-13) 4Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? 5Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! 6Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. (Mát 10,11) 7Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. (Márk 11,24; Luk 11,5-13; Jer 29,13.14) 8Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. (Mát 9,14.15) 9Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? (Luk 11,11-13) 10És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki? (Luk 10,12-15;Jón 3,6) 11Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?! (Jak 1,17) 12A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. (Mát 22,39.40; Róm 13,8-10) 13Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. (Luk 13,24) 14Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. (Mát 19,24; Csel 14,22) 15Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. (Mát 24,4.5.24;Csel 20,29) 16Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? (Gal 5,19-22; Jak 3,12) 17Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. (Mát 12,33) 18Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. (Mát 7,23; Jel 20,10.15) 19Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. (Mát 3,10; Ján 15,2.6) 20Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. (5Móz 23,26) 21Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Róm 2,13; Jak 1,22.25;2,14) 22Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? (Luk 13,25-27.1Kor;13,1.2) 23És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. (Mát 25,41.2Tim;2,19) 24Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: (Luk 6,47-49) 25És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. (Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18) 26És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: (Hós 6,6; Mát 9,13) 27És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. (Ezék 13,10.11) 28És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: (Márk 1,22; Luk 4,32) 29Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. (Ján 7,46) 8 1Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt. (Luk 13,15;14,5) 2És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. (Luk 14,5) 3És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága. 4És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik. (3Móz 14,2-32;Luk 17,14) 5Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, (Luk 7,1-10) 6És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. (Mát 8,4) 7És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. (Ésa 42,1-4) 8És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. (Mát 3,17) 9Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. (Ján 11,57;Zak 11,12) 10Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. (Mát 15,28) 11De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: (Ésa 49,12;Luk 13,28.29) 12Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása. (Mát 22,13;24,51;25,30) 13És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában. (Mát 9,29;15,28) 14És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas. (1Kor 9,5) 15És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik. 16Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget; 17Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket. (Ésa 53,4) 18Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra. (Márk 4,35; Luk 8,22) 19És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy. (Luk 9,57) 20És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani. (2Kor 8,9) 21Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. (Luk 9,59.60) 22Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat. (Márk 3,29; Luk 12,10.1Tim;1,13) 23És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai. (Mát 7,17) 24És ímé nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala. (Márk 4,37-41; Luk 8,23.25) 25És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk. (Zak 13,7; Ján 16,32) 26És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség. (Mát 14,31;16,8) 27Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki. 28És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton. (Márk 5,1-17; Luk 8,26-37) 29És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? (Luk 4,41;2Pét 2,4) 30Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala. (Jón 2,12) 31Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk! (Luk 11,32; Jón 3,5) 32És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben. (Luk 11,31.1Kir;10,1-10) 33A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala. (Luk 11,24-26) 34És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból. 9 1És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába. (Mát 4,13) 2És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid. (Mát 13,55) 3És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól. (Márk 2,7) 4És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? (Mát 12,25; Ján 2,25) 5Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj? 6Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza. (Róm 8,29) 7És az felkelvén, haza méne. (Mát 10,6) 8A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek. 9És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt. (Márk 4,1-20; Luk 8,4-15) 10És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz. 11És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? (Márk 2,16; Luk 15,2) 12Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. (Márk 7,31) 13Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre. (Hós 6,6.1Sám;15,22;Mát 18,11) 14Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek? (Luk 18,12) 15És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a vőlegény? de eljőnek a napok, a mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak. (Ján 3,29) 16Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz. (Márk 2,21; Luk 5,36) 17Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad. (Márk 2,22; Luk 5,37) 18Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik. (Márk 5,22-43; Luk 8,41-56) 19És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt. (5Móz 29,3) 20És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét. (Ésa 6,9.10) 21Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. (Mát 14,36) 22Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. (Márk 5,34;10,52; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42) 23És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot, (Mát 12,38) 24Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt. (Ján 11,11;14,25) 25Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt. (Mát 11,4) 26És elterjede ez a hír abban az egész tartományban. (Mát 12,39.40) 27És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia! (Ésa 50,6) 28Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram. (Mát 6,19-34.1Tim;6,9) 29Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint. (Mát 8,13) 30És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja! (Mát 8,4) 31Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban. (Mát 14,17-21) 32Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma embert hozának néki. (Mát 12,22-24; Luk 11,14-15) 33És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben! 34A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. (Mát 12,24) 35És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között. (Mát 4,23; Márk 6,6; Luk 13,22) 36Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. (Mát 14,14; Márk 6,34;Ezék 34,5) 37Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. (Luk 10,2) 38Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. (Ján 6,6-9) 10 1És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget. (Márk 6,7-13; Luk 9,1-15) 2A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére; (Márk 4,33.34) 3Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak; (Zsolt 78,2) 4Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt. (Mát,10 24-30.) 5Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be; (Mát 17,22;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7;Mát 12,40; Ján 2,19) 6Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. (Mát 15,24; Csel 13,46) 7Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. (Mát 4,17; Luk 10,9) 8Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. (Csel 20,33) 9Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe, (Mát 25,31-46) 10Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára. (Luk 10,4;1Tim 5,18.4Móz;18,31) 11A mely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, a míg tovább mehettek. (Márk 6,10; Luk 10,7) 12Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. (Luk 10,5.6) 13És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza. (Márk 9,2-13; Luk 9,28-36) 14És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. (Luk 10,10-12; Csel 13,51;18,6) 15Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak. (Mát 11,24; Luk 20,47) 16Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok. (Luk 10,3;Róm 16,19; Eféz 5,15) 17De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket; (Mát 24,9) 18És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak. (Mát 24,14; Csel 25,23;27,24) 19De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. (Márk 13,11; Luk 12,11.12) 20Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek. (1Kor 2,4) 21Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket. (Mát 16,20) 22És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik. (Mát 24,9.13) 23Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend. (Mát 16,28) 24Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál. (Luk 6,40; Ján 13,16;15,20) 25Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?! (Mát 12,24) 26Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék. (Márk 4,22; Luk 8,17;12,2) 27A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek. (Ésa 50,6) 28És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. (Luk 12,4.5;Jak 4,12) 29Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! (Luk 12,6.7) 30Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. (3Móz 18,16) 31Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok. (Mát 21,26) 32Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; (Mát 21,21; Márk 11,23; Luk 17,6) 33A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. (Márk 8,38; Luk 9,26;12,9) 34Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. (Mát 16,21;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33) 35Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; (Ésa 53,12) 36És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. (Mik 7,6; Luk 12,51-53) 37A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. (5Móz 33,9; Luk 14,26.27) 38És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. (Mát 16,24.25; Márk 8,34; Luk 9,23;14,27) 39A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. (Mát 16,25; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25) 40A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött. (Mát 18,5; Luk 9,48; Ján 13,20) 41A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi; 42És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát. (Mát 25,40; Márk 9,41) 11 1És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban. (Zsolt 22,2) 2János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül, (Mát 14,3;Luk 7,18-25) 3Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk? (Malak 3,1) 4És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok: (2Kir 4,44) 5A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik; (Ésa 35,5.6;61,1) 6És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik. (Mát 13,57;26,31) 7Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat? (Mát 3,1.5) 8Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. (Luk 19,10) 9Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat! (Luk 1,76) 10Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat. (Malak 3,1) 11Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál. (Mát 13,17) 12A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt. (Luk 16,16;13,24) 13Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala. (5Móz 19,15) 14És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala. (Malak 4,5; Mát 17,10-13) 15A kinek van füle a hallásra, hallja. (Mát 8,26) 16De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak, (Márk 11,24) 17És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok. (Mát 28,20) 18Mert eljött János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne. (Mát 3,4) 19Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az ő fiaitól. (Mát 9,14.15) 20Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg: (Mát 9,21; Luk 6,19) 21Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban. (Luk 10,12-15;Jón 3,6) 22De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek. (5Móz 4,2;Luk 11,38) 23Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna. (Mát 4,13;8,5;9,1) 24De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked. (Mát 10,15) 25Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. (Luk 10,21.1Kor;1,26-29) 26Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. 27Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni. (Mát 28,18; Luk 10,22; Ján 3,35;17,2; Fil 2,9) 28Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. (Mát 12,20; Jer 31,25) 29Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. 30Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. (Ján 5,3) 12 1Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. (5Móz 23,26) 2Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni. (2Móz 20,10) 3Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának? (1Sám 21,7) 4Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak a papoknak? (1Sám 21,5-7;3Móz 24,5-9) 5Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? (4Móz 28,9) 6Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. (1Móz 1,27) 7Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. (Hós 6,6; Mát 9,13) 8Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia. (1Kor 7,10.11) 9És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba. (1Móz 8,21) 10És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt. (Luk 14,3) 11Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? (Luk 13,15;14,5) 12Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. (Luk 14,5) 13Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik. (1Kor 7,7.17) 14A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt. (Ján 5,16) 15Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat; (Márk 3,7-12) 16És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék; (Mát 8,4) 17Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt: (Ésa 42,1-4) 18Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak. (Mát 3,17) 19Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát. (Márk 7,31) 20A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet. (2Móz 20,12-16) 21És az ő nevében reménykednek majd a pogányok. (Márk 7,37) 22Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala. (Mát 9,34; Márk 3,22-30; Luk 11,14-26.29-32) 23És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia? (Mát 6,20; Luk 12,33) 24A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével. (Mát 9,34) 25Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával. 26Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa? (Gal 4,4) 27És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok. 28Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. (1Ján 3,8) 29Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát? (Ésa 49,24) 30A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol. (Márk 9,40; Luk 9,50) 31Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. (Zsid 6,4.6;10,26.1Ján;5,16) 32Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik. (Márk 3,29; Luk 12,10.1Tim;1,13) 33Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát. (Mát 7,17) 34Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. 35A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. (Márk 8,15; Luk 12,1) 36De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. 37Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak. (Mát 6,30) 38Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tőled. (Mát 16,1) 39Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. (Márk 8,12; Luk 11,29) 40Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. (Jón 2,12) 41Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál. (Luk 11,32; Jón 3,5) 42Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál. (Luk 11,31.1Kir;10,1-10) 43Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: (Luk 11,24-26) 44Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. 45Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is. (2Pét 2,20) 46Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni. (Mát 13,55) 47És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled. (Ján 1,42; Eféz 2,20) 48Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? (Luk 2,49) 49És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim! (Mát 17,9; Márk 8,30; Luk 9,21) 50Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám. (Róm 8,29) 13 1Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett. 2És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. (Mát 10,2) 3És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni, (Márk 4,1-20; Luk 8,4-15) 4És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt. (Mát 10,39; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25) 5Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben. (Márk 8,36; Luk 9,25) 6De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott. (Róm 2,6) 7Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt. (Márk 9,1;Mát 10,23) 8Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. (Márk 9,2-13; Luk 9,28-36) 9A kinek van füle a hallásra, hallja. (2Pét 1,16-18) 10A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban? (Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6) 11Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. (Márk 10,46-52; Luk 18,35-43) 12Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van. (Mát 25,29; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26) 13Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. (5Móz 29,3) 14És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: (Ésa 6,9.10) 15Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 16A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak. (Luk 10,23.24) 17Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották. (Mát 11,14; Malak 4,5) 18Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. (Márk 11,1-10; Luk 19,29-38; Ján 12,12-19) 19Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett. (Mát 14,9.10) 20A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; (Luk 1,17) 21De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. (Márk 9,14-29; Luk 9,37-42) 22A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. (Mát 6,19-34.1Tim;6,9) 23A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. (Mát 9,13) 24Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; (Mát,13 36-43.) 25De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. (Zsolt 118,25.26) 26Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. (Mát 10,1) 27A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? (Mát 21,21; Márk 11,23; Luk 17,6) 28Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? (Márk 11,11; Luk 19,45; Ján 2,14-16) 29Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. (Mát 16,21;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33) 30Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe. (Mát 3,12) 31Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében; (Márk 4,31; Luk 13,19) 32A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain. (Zsolt 8,3) 33Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. (Luk 13,20.21) 34Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik, (Márk 4,33.34) 35Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának. (Zsolt 78,2) 36Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot. (Mát,13 24-30.) 37Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia; (Mát 19,14; Márk 10,15; Luk 18,17) 38A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. (1Kor 3,9) 39Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. (Mát 10,40;25,40; Luk 9,48; Márk 9,37; Ján 13,20) 40A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén. (Luk 17,1-2) 41Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek, (Mát 25,31-46) 42És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mát 8,12) 43Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja. (Dán 12,3) 44Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet. (Mát 19,29; Luk 14,33; Fil 3,7) 45Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres; (Luk 19,10) 46A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt. (Péld 8,10.11) 47Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott; (Mát 22,9.10) 48Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. (Luk 7,29) 49Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. (Mát 25,32) 50És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (5Móz 19,15) 51Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram. (1Kor 5,13) 52Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából. (Mát 16,19; Ján 20,23) 53És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan. (Márk 11,24) 54És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők? (Mát 28,20) 55Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? 56És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek? (Ján 7,15-52) 57És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában. (Ján 4,44) 58Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt. (Zsolt 118,22.23; Csel 4,11; Róm 9,33.1Pét;2,6-8) 14 1Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak, 2És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők. (Márk 6,14.17-30; Luk 9,7-9) 3Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. (Mát 11,2) 4Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned. (3Móz 18,16) 5De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt. (Mát 21,26) 6Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek; (Luk 14,16-24) 7Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki. 8A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét. 9És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda. 10És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben. (Mát 5,26) 11És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának. (Mát 6,14.15) 12És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak. (Mát 13,1.2) 13És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból. (Mát 13,47.21.43) 14És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá. (Mát 9,36) 15Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget. (1Móz 1,27) 16Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök. (1Móz 2,24) 17Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. (1Kor 7,10.11) 18Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám. (5Móz 24,1) 19És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. (Márk 12,13-17; Luk 20,20-26) 20És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. (2Kir 4,44) 21A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. 22És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. (1Kor 7,7.17) 23És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott. (Luk 6,12;9,18) 24A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala. (Márk 10,13-16; Luk 18,15-17) 25Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. (Mát 18,2.3) 26És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. (Luk 24,37) 27De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! (Márk 10,17-31; Luk 18,18-30) 28Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. (Luk 10,26-28) 29Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. (2Móz 20,12-16) 30De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! (3Móz 19,18) 31Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? (Mát 8,26) 32És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél. (Mát 6,20; Luk 12,33) 33A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy! (Mát 10,26; Luk 8,17;12,2) 34És általkelvén, eljutának Genezáret földére. 35És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának; (Mát 7,2) 36És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának. (Mát 9,21; Luk 6,19) 15 1Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: 2Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. (5Móz 4,2;Luk 11,38) 3Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? (Luk 22,30) 4Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. (2Móz 20,12;21,17) 5Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. (Mát 20,16; Márk 10,31; Luk 13,30) 6És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. (Mát 21,33) 7Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: (Ésa 29,13) 8Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. (Mát 7,12; Róm 13,10; Gal 5,14) 9Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. 10És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg: (Márk 12,35-37; Luk 20,41-44) 11Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. (1Tim 4,4;Mát 12,34) 12Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? (Zsolt 110,1; Mát 26,64) 13Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. 14Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek. (Mát 23,24; Luk 6,39; Róm 2,19) 15Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot. (Márk 12,38-40; Luk 11,39-52;20,45-47) 16Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még? 17Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? (Malak 2,7.8) 18A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. (Luk 11,46) 19Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. (1Móz 8,21) 20Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert. (Róm 9,16.21) 21És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére. (Mát 19,30; Márk 10,31; Luk 13,30;Mát 22,14) 22És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik. 23Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. (Mát 16,21;17,22.23; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7) 24Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. (Mát 10,6) 25Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! (Mát 10,2) 26Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. (Mát 19,28) 27Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak. (Mát 26,39; Ján 18,11;Márk 10,38; Luk 12,50) 28Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva. (Mát 8,10.13) 29És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle. (Márk 7,31) 30És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket, (Márk 10,42-44; Luk 22,25-27) 31Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét. (Márk 7,37) 32Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton. (Mát 14,14; Márk 8,1-10) 33És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot? (Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6) 34És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk. (Márk 10,46-52; Luk 18,35-43) 35És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön. 36És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak. (Mát 5,34) 37És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral. (3Móz 27,30; Luk 11,42;Mik 6,8) 38A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. (Mát 9,18-26; Luk 8,41-56) 39És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba. (Luk 11,39) 16 1És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt. (Mát 12,38) 2Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. (Luk 12,54-56) 3Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? (Mát 11,4) 4E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne. (Mát 12,39.40) 5És az ő tanítványai a tulsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. (Ésa 62,11; Zak 9,9) 6Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától. (Márk 8,15; Luk 12,1) 7Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. (Luk 6,19) 8Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?! (Mát 6,30) 9Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? (Mát 14,17-21) 10Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? (Mát 15,34-38) 11Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!? (Mát 10,52; Mát 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42) 12Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek. (Márk 11,11; Luk 19,45; Ján 2,14-16) 13Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? (Márk 8,27-30; Luk 9,18-21) 14Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. (Mát 14,2;Mát 17,10) 15Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? (Márk 13,1-37; Luk 21,5-36) 16Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. (Ján 6,6-9) 17És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. (Gal 1,15.16) 18De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. (Ján 1,42; Eféz 2,20) 19És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen. (Mát 18,18) 20Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus. (Mát 17,9; Márk 8,30; Luk 9,21) 21Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni. (Mát 17,22;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7;Mát 12,40; Ján 2,19) 22És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled. (Ján 7,15) 23Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. (Márk 11,27-33; Luk 20,1-8; Ján 2,18) 24Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. (Márk 8,34; Luk 9,23;Mát 10,38.39) 25Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. (Mát 10,39; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25) 26Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? (Márk 8,36; Luk 9,25) 27Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint. (Róm 2,6) 28Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában. (Márk 9,1;Mát 10,23) 17 1És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. (Márk 9,2-13; Luk 9,28-36) 2És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. (2Pét 1,16-18) 3És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele. (Luk 18,14) 4Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. (Luk 7,29) 5Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. (Mát 3,17) 6És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének. (Csel 1,12) 7Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek! (Dán 12,1) 8Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül. 9És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból. (Mát 16,20) 10És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? (Mát 11,14; Malak 4,5) 11Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; 12De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. (Mát 14,9.10) 13Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik. (Luk 1,17) 14És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte, (Márk 9,14-29; Luk 9,37-42) 15És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. (Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10) 16És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani. (Dán 2,34.35.44.45) 17Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. (5Móz 32,5) 18És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva. (Márk 13,28; Luk 21,29) 19Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? (Mát 10,1) 20Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. (Mát 21,21; Márk 11,23; Luk 17,6) 21Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által. (Mát 5,18; Luk 21,33) 22Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik; (Mát 16,21;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33) 23És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának. (1Móz 6,11-13; Luk 17,26.27) 24Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? (2Móz 30,13) 25Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? (Mát 14,13-21; Luk 9,11-17; Ján 6,1-13) 26Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. (Luk 17,35.36) 27De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted. (Mát 13,47.21.43) 18 1Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában? (Márk 9,33.34; Luk 9,46;22,24) 2És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt, 3És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába. (Mát 19,14; Márk 10,15; Luk 18,17) 4A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. (Mát 8,12) 5És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. (Mát 10,40;25,40; Luk 9,48; Márk 9,37; Ján 13,20) 6A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. (Luk 17,1-2) 7Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik. (Luk 17,1) 8Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre. (Mát 5,29.30) 9És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére. 10Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját. (Zsid 1,14) 11Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala. (Luk 19,10) 12Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett? (Luk 15,4) 13És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett. 14Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül. (Márk 12,18-27; Luk 20,27-40;Csel 23,6.8) 15Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; (3Móz 19,17; Luk 17,3; Gal 6,1) 16Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. (5Móz 19,15) 17Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. (1Kor 5,13) 18Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. (Mát 16,19; Ján 20,23) 19Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. (Márk 11,24) 20Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (Mát 28,20) 21Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? (Luk 13,25.27) 22Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is. (Luk 17,4) 23Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival. (2Móz 3,6) 24Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós. (Márk 13,34; Luk 19,12) 25Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek. (Róm 12,6) 26Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. (Márk 12,28-31) 27Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. (Ésa 29,13) 28Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol. (5Móz 6,5) 29Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. 30De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik. (3Móz 19,18) 31Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala. (Mát 7,12; Róm 13,10; Gal 5,14) 32Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: 33Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad? (Márk 12,35-37; Luk 20,41-44) 34És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik. (Mát 5,26) 35Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket. (Mát 6,14.15) 19 1És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba a Jordánon túl; (Csel 10,14.15) 2És követé őt nagy sokaság, és meggyógyítá ott őket. 3És hozzá menének a farizeusok, kisértvén őt és mondván: Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani? (Mát 5,31.32) 4Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket, (1Móz 1,27) 5És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. (1Móz 2,24) 6Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza. (1Kor 7,10.11) 7Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? (5Móz 24,1) 8Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. (Márk 12,38.40; Luk 11,43) 9Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. (Luk 16,18) 10Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni. (Ésa 58,7) 11Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek adatott. (1Kor 7,7.17) 12Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be. 13Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat. (Márk 10,13-16; Luk 18,15-17) 14Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa. (Mát 18,2.3) 15És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét. (Luk 11,52) 16És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? (Márk 10,17-31; Luk 18,18-30) 17Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. (Luk 10,26-28) 18Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; (2Móz 20,12-16) 19Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. (3Móz 19,18) 20Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? (Mát 6,41; Ján 11,41) 21Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem. (Mát 6,20; Luk 12,33) 22Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala. (Mát 1,43-45) 23Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. (Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18) 24Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. (Mát 5,34) 25A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? (3Móz 27,30; Luk 11,42;Mik 6,8) 26Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. 27Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk? (Luk 11,39) 28Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét. (Luk 22,30) 29És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet. (Zsid 10,3.4) 30Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők. (Mát 20,16; Márk 10,31; Luk 13,30) 20 1Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. (Mát 21,33) 2Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe. (5Móz 15,11) 3És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala. (Luk 11,48; Csel 7,52) 4És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek. (Máté 16,1-12) 5Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék. (Mát 3,7) 6Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván? (Mát 13,52) 7Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok. (2Krón 24,20.21;1Móz 4,8) 8Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. (Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20) 9És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek. (Luk 13,34.35) 10Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként. (1Kir 9,7.8; Luk 13,35) 11A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen, (Luk 13,35;Mát 21,9; Zsolt 118,26) 12Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. (Márk 13,1-37; Luk 21,5-36) 13Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem? (Márk 13,2; Luk 19,44;21,6) 14Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked. 15Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? (Róm 9,16.21) 16Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Mát 19,30; Márk 10,31; Luk 13,30;Mát 22,14) 17És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik: (1Kor 11,23-25) 18Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt, (Mát 16,21;17,22.23; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7) 19És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad. (2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11) 20Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit. (Mát 10,2) 21Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől. (Mát 19,28) 22Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg. (Mát 26,39; Ján 18,11;Márk 10,38; Luk 12,50) 23És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette. (2Thess 2,10.2Tim;3,1-5) 24És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre. (Mát 10,22) 25Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. (Márk 10,42-44; Luk 22,25-27) 26De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; (Mát 23,11) 27És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. (Márk 9,35) 28Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. (Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6) 29És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt. (Márk 10,46-52; Luk 18,35-43) 30És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! (Zsid 5,8;Ján 18,11) 31A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! (Csel 1,12) 32És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? (Dán 12,1) 33Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink. (Mát 17,1-13; Luk 9,28-36) 34Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt. (Márk 13,21; Luk 17,23) 21 1És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt, (Mát,21 5. 11.) 2És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. (Márk 11,1-10; Luk 19,29-38; Ján 12,12-19) 3És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket. (Mát 26,18) 4Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott: (Luk 17,23.24) 5Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. (Ésa 62,11; Zak 9,9) 6A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik, (Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10) 7Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. (Mát 25,31;26,64; Márk 13,26;14,62; Jel 1,7;19,11;Dán 7,13.14) 8A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. (2Kir 9,13) 9Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! (Zsolt 118,25.26) 10És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez? (Mát 11,14;1Kir 19,2-20) 11A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta. (Mát 17,14-21; Luk 9,37-42) 12És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. (Márk 11,11; Luk 19,45; Ján 2,14-16) 13És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. (Ésa 56,7;Jer 7,11) 14És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket. (1Móz 6,11-13; Luk 17,26.27) 15A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének, 16És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget? (Zsolt 8,3) 17És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel. (Luk 17,35.36) 18Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. (Ján 2,19-21) 19És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada. (Luk 13,6) 20És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen? (Mát 27,12) 21Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen; (Mát 17,20) 22És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. (Luk 12,42-46) 23És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat? (Márk 11,27-33; Luk 20,1-8; Ján 2,18) 24Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. (Mát 25,21.23) 25A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki? (Préd 8,11) 26Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják. (Mát 14,5) 27És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. (Mát 17,22.23; Luk 9,43-45) 28De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. (Mát 8,12) 29Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne. (Luk 12,35.36; Jel 19,7) 30A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el. (Mát 7,21) 31E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. (Luk 18,14) 32Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki. (Luk 7,29) 33Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. (Ésa 5,1.2; Márk 12,1-12; Luk 20,9-19;Mát 25,14) 34Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. (Luk 23,1; Ján 18,31.32) 35És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. (Mát 26,16) 36Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. 37Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. (Csel 1,18.2Sám;17,23) 38De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. (Márk 12,41) 39És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. (Luk 13,25.27) 40Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? (Mát 7,23) 41Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében. (Mát 24,42) 42Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. (Zsolt 118,22.23; Csel 4,11; Róm 9,33.1Pét;2,6-8) 43Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét. (Róm 12,6) 44És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. (Dán 2,34.35.44.45) 45És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól. (Mát,21 44. 46.) 46És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát. (Ján 19,9) 22 1És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: (Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1) 2Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze. (Luk 14,16-24) 3És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. (Mát,22 23. Mát 24,45-47. Luk. 16,10.) 4Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. (Ján 11,47.48) 5De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; (Mát,22 21.) 6A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. 7Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. (1Móz 1,27) 8Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. (1Móz 2,24) 9Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. (Mát 13,47.21.43) 10És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. (5Móz 21,6) 11Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája. (Mát 13,12; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26) 12És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. (Mát 8,12) 13Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mát 8,12) 14Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Róm 14,10) 15Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. (Márk 12,13-17; Luk 20,20-26) 16És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. (Márk 3,6) 17Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? (Ésa 58,7) 18Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? (Márk 15,21; Luk 23,26) 19Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. (Márk 15,22-32; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27) 20És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? (Zsolt 69,22) 21Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. (Róm 13,7) 22És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének. (Péld 19,17; Zsid 2,11) 23Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt, (Márk 12,18-27; Luk 20,27-40;Csel 23,6.8) 24Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének. (5Móz 25,5.6) 25Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá; (Zsolt 22,8) 26Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen. (Mát 26,61; Ján 2,19) 27Legutoljára pedig az asszony is meghala. 28A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala. (Ján 5,29) 29Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. (Zsolt 22,9) 30Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. (Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18) 31A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván: (Márk 15,33-39; Luk 23,44-48; Ján 19,28-30) 32Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. (2Móz 3,6) 33És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán. (Mát 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34) 34A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének; (Zsolt 69,22) 35És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: (Márk 12,28-31) 36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? (Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30) 37Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. (5Móz 6,5) 38Ez az első és nagy parancsolat. 39A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (3Móz 19,18) 40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Mát 7,12; Róm 13,10; Gal 5,14) 41Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus, (Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25) 42Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé. (Márk 12,35-37; Luk 20,41-44) 43Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván: (Ján 11,57;Zak 11,12) 44Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. (Zsolt 110,1; Mát 26,64) 45Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia? (Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20) 46És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni. (Ésa 53,9) 23 1Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, (Márk 12,38-40; Luk 11,39-52;20,45-47) 2Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: (Márk 14,17-26; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26) 3Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik. (Malak 2,7.8) 4Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni. (Luk 11,46) 5Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét; (2Móz 13,9.4Móz;15,38-39.5Móz;11,13-22; Mát 6,1) 6És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elölűlést. (Márk 12,38.40; Luk 11,43) 7És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester! (Márk 16,1-10; Luk 24,1-10; Ján 20,1-18) 8Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. (1Kor 11,23-25) 9Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van. (Csel 1,10) 10Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus. (2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11) 11Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. (Mát 20,26.27) 12Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. (Péld 29,23; Jób 22,29; Ésa 21,31; Luk 14,11;18,14.1Pét;5,5) 13De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be. (Luk 11,52) 14Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek. (Márk 12,40; Luk 20,47) 15Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál. 16Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az. (Mát 15,14) 17Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat? (Mát,23 56.) 18És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az. (Márk 14,32-42; Luk 22,39-46; Ján 18,1.2) 19Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot? (2Móz 29,37) 20A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak. (Ján 12,27) 21És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik. (Zsid 5,8;Ján 18,11) 22És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül. (Mát 5,34) 23Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. (3Móz 27,30; Luk 11,42;Mik 6,8) 24Vak vezérek, a kik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek. (Mát 11,27; Eféz 1,20-22) 25Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel. (Luk 11,39) 26Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen. (2Kor 12,8) 27Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák. (Csel 23,3) 28Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel. (Malak 3,1; Mát 11,10) 29Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit. (Luk 11,47) 30És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében. (Mát 17,20;21,24; Luk 17,6) 31Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat. (Luk 11,48; Csel 7,52) 32Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét! (Mát 5,23) 33Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését? (Mát 3,7) 34Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök. (Mát 13,52) 35Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek. (2Krón 24,20.21;1Móz 4,8) 36Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre. 37Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad. (Luk 13,34.35) 38Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok. (1Kir 9,7.8; Luk 13,35) 39Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! (Luk 13,35;Mát 21,9; Zsolt 118,26) 24 1És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. (Márk 13,1-37; Luk 21,5-36) 2Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. (Márk 13,2; Luk 19,44;21,6) 3Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? 4És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, (Ján 2,19-21) 5Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. (Mát,24 24. Csel. 5,36. 37. 1 Ján. 2,18.) 6Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. (Mát 27,12) 7Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. (Mát 24,30) 8Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. (Ján 10,33) 9Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. (Mát 10,17.22; Ján 16,2) 10És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. (Ésa 50,6) 11És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. (Mát 7,15.1Ján;4,1) 12És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. (2Thess 2,10.2Tim;3,1-5) 13De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. (Mát 10,22) 14És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég. (Mát 28,19;Mát 10,18) 15Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg): (Dán 9,26.27;12,11) 16Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; 17A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; (Luk 17,31) 18És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. (Mát,24 34.) 19Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. (Márk 15,1; Luk 22,66; Ján 18,28) 20Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: (Csel 1,12) 21Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. (Dán 12,1) 22És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. 23Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. (Márk 13,21; Luk 17,23) 24Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. (Mát,24 5. 11.) 25Ímé eleve megmondottam néktek. 26Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek. (Csel 1,19) 27Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is. (Luk 17,23.24) 28Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk. (Jób 39,30; Hab 1,8; Luk 17,37) 29Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. (Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10) 30És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. (Mát 25,31;26,64; Márk 13,26;14,62; Jel 1,7;19,11;Dán 7,13.14) 31És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. (1Kor 15,52.1Thess;4,16; Jel 8,12) 32A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: (Márk 13,28; Luk 21,29) 33Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt. (Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1) 34Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek. (1Sám 15,22) 35Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak. (Mát 5,18; Luk 21,33) 36Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. (1Thess 5,2) 37A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. (1Móz 6,11-13; Luk 17,26.27) 38Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. 39És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. (Ésa 43,25) 40Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. (Luk 17,35.36) 41Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. (Mát 23,14; Luk 20,47) 42Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. (Mát 25,13; Luk 12,39-46) 43Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. (Csel 5,28) 44Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. (Mát 25,13; Márk 13,33; Luk 12,40; Jel 16,15) 45Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? (Luk 12,42-46) 46Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. (Luk 12,37) 47Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. (Mát 25,21.23) 48Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; (Préd 8,11) 49És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: (Mát 9,13) 50Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, (Márk 15,21; Luk 23,26) 51És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mát 8,12) 25 1Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. (Luk 12,35.36; Jel 19,7) 2Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. (Zsolt 22,19) 3A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; (Mát 9,17; Luk 5,37) 4Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. (Márk 15,26; Luk 23,38; Ján 19,19) 5Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. (Ésa 53,12) 6Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! (Zsolt 22,8) 7Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. (Mát 26,61; Ján 2,19) 8A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. (Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15) 9Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. 10Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. (Zsolt 22,9) 11Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. (Luk 13,25.27) 12Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. (Mát 7,23) 13Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő. (Mát 24,42) 14Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. (Márk 13,34; Luk 19,12) 15És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. (Róm 12,6) 16Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. 17Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. (Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30) 18A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. (2Móz 26,31; Zsid 10,19.20) 19Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. 20És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. (Csel 26,23) 21Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. (Mát,25 23. Mát 24,45-47. Luk. 16,10.) 22Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. (Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25) 23Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. (Mát,25 21.) 24Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; (2Móz 34,25;Márk 15,42-47; Luk 23,50-56; Ján 19,38-42) 25Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. (Ésa 40,8;51,6; Zsolt 102,27; Zsid 1,11) 26Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; (Luk 9,54) 27El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. (Ésa 53,9) 28Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. (Mát 25,14; Luk 19,12) 29Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. (Mát 13,12; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26) 30És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mát 8,12) 31Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. (Mát 16,27; Jel 20,11-13) 32És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. (Róm 14,10) 33És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. (Dán 6,17) 34Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. (Márk 16,1-10; Luk 24,1-10; Ján 20,1-18) 35Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; (Ésa 58,7) 36Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. (Csel 1,10) 37Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? 38És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? (Mát 12,31.32; Luk 12,10) 39Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? (Mát 12,40;16,21;17,23;20,19;Csel 2,36) 40És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. (Péld 19,17; Zsid 2,11) 41Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. (Mát 7,23; Jel 20,10.15) 42Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; 43Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. (Zsid 2,11) 44Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? 45Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. (Mát 13,1.2) 46És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre. (Ján 5,29) 26 1És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak: 2Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék. (Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18) 3Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, a kit Kajafásnak hívtak, (Mát,26 7.) 4És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék. 5De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között. (Mát 11,27; Eféz 1,20-22) 6És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala, (Márk 16,15-16) 7Méne ő hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az ő fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala. (Mát 18,20) 8Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás? 9Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek. (Malak 3,1; Mát 11,10) 10Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem. (Ésa 40,3) 11Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. (5Móz 15,11) 12Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt. (Máté 13,19) 13Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére. (Mát 16,7) 14Akkor a tizenkettő közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén, (Márk 14,10; Luk 22,4) 15Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt. (Ján 11,57;Zak 11,12) 16És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt. (1Tim 6,9.10) 17A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt? (Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20) 18Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal. (Mát 3,16.17; Luk 3,21.23) 19És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt. (Mát 5,15; Luk 8,16;11,33) 20Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, (Márk 14,17-26; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26) 21És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem. (Mát 10,38) 22És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram? (Gal 4,4) 23Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. (Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26) 24Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna. 25Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád. (Jak 5,7) 26Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. (1Kor 11,23-25) 27És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; 28Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. (2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11) 29Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában. (Mát 7,28.29) 30És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére. (Zsolt 113,1; Zsolt 118,1;Luk 22,39; Ján 18,1) 31Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai. (Zak 13,7; Ján 16,32) 32De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. (Mát 28,7) 33Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom. (Mát 9,26) 34Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. (Márk 14,30; Luk 22,34; Ján 13,38) 35Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is. (Mát,26 56.) 36Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. (Márk 14,32-42; Luk 22,39-46; Ján 18,1.2) 37És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni. (Zsid 5,7) 38Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem. (Ján 12,27) 39És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te. (Zsid 5,8;Ján 18,11) 40Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!? (Mát 8,28-34; Luk 8,26-40) 41Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. (Zsid 2,14;4,15) 42Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. 43És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik. (Ján 2,19) 44És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván. (2Kor 12,8) 45Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. 46Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul. (Mát 15,5; Ésa 53,7) 47És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől. (Márk 14,43-50; Luk 22,47-53; Ján 18,3-12) 48A ki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt. 49És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá őt. (Ján 19,7) 50Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt. (Mát 3,12;7,36) 51És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét. (5Móz 14,2-32) 52Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök. (1Móz 9,6) 53Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? 54De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni? 55Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem. 56Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának. (Mát,26 31.) 57Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyűltek vala. (Márk 14,53-72; Luk 22,54-71; Ján 18,13-27) 58Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét. (Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28) 59A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; (Ésa 43,25) 60És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú, 61Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt. (Ján 2,19-21) 62És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened? (Mát 14,61; Ésa 53,7) 63Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia? (Mát 27,12) 64Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben. (Mát 24,30) 65Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az ő káromlását. (Ján 10,33) 66Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra. (Ján 19,7.3Móz;24,16) 67Akkor szemébe köpdösének és arczul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék, (Ésa 50,6) 68Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged? (Mát 9,11; Luk 15,2) 69Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál. (Márk 14,66-72; Luk 22,56-62; Ján 18,17.25-27) 70Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz. 71Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala. 72És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert. 73Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged. (Mát 9,16; Luk 5,36) 74Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala. (Mát 9,17; Luk 5,37) 75És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra. (Mát,26 34.) 27 1Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. (Márk 15,1; Luk 22,66; Ján 18,28) 2És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak. (Luk 23,1; Ján 18,31.32) 3Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, (Mát 26,16) 4Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. (Mát 27,33-44; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27) 5Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. (Csel 1,18.2Sám;17,23) 6A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. (Márk 12,41) 7Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. 8Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig. (Csel 1,19) 9Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek, (Zak 11,12.13; Jer 32,6-9) 10És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem. (Ján 11,33) 11Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. (Márk 15,2-5; Luk 23,2.3; Ján 18,29-38) 12És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele. (Mát 26,63; Ésa 53,7) 13Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? (Mát 4,25) 14És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék. (Ján 19,9) 15Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának. (Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1) 16Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak. (Luk 4,41) 17Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak? (Mát 10,11; Luk 10,7) 18Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. (Ján 11,47.48) 19A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. (Mát 27,50; Luk 23,46; Ján 19,30) 20A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. (Jak 5,14-15) 21Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. (Mát 14,1-12; Luk 3,19.20;9,7-9) 22Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! (Luk 9,54) 23A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg! 24Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! (5Móz 21,6) 25És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. (Csel 5,28) 26Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék. 27Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. (Mát 9,34;12,24-32; Luk 11,15-22) 28És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá. 29És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! 30És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala. (Ésa 50,6) 31És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. 32Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. (Márk 15,21; Luk 23,26) 33És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek, (Márk 15,22-32; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27) 34Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. (Zsolt 69,22) 35Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. (Zsolt 22,19) 36És leülvén, ott őrzik vala őt. (Mát 14,28) 37És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya. (Márk 15,26; Luk 23,38; Ján 19,19) 38Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. (Ésa 53,12) 39Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. (Zsolt 22,8) 40És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! (Mát 26,61; Ján 2,19) 41Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: (Mát 13,1.2) 42Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. 43Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. (Zsolt 22,9) 44A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. (Mát 13,4-8; Luk 8,4-15) 45Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig. (Márk 15,33-39; Luk 23,44-48; Ján 19,28-30) 46Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? (Zsolt 22,2) 47Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. (Luk 10,19; Csel 28,3-6;Jak 5,14.15) 48És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. (Zsolt 69,22) 49A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt? (Csel 14,3; Zsid 2,4) 50Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. (Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30) 51És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; (2Móz 26,31; Zsid 10,19.20) 52És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. (Ésa 6,9-10) 53És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. (Csel 26,23) 54A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! (Máté 13,19) 55Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki; (Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25) 56Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja. (Luk 8,2.3) 57Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak; (2Móz 34,25;Márk 15,42-47; Luk 23,50-56; Ján 19,38-42) 58Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet. (Mát 4,39) 59És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, (Mát 10,23-24) 60És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. (Ésa 53,9) 61Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala. (Mát 5,15; Luk 8,16;11,33) 62Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, (Mát 10,26; Luk 8,17;12,2) 63Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok. (Mát,27 40. Mát 12,40.) 64Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. (Mát 7,2) 65Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok. (Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26) 66Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel. (Dán 6,17) 28 1A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. (Márk 16,1-10; Luk 24,1-10; Ján 20,1-18) 2És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra. (Dán 8,16;9,21.27; Máté 18,10) 3A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. (Csel 1,10) 4Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak. (Luk 13,18) 5Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. (Mát 13,31.32; Luk 13,19) 6Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr. (Mát 12,40;16,21;17,23;20,19;Csel 2,36) 7És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek. (Mát 26,32) 8És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az ő tanítványainak. (1Móz 30,23) 9Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé szembe jöve ő velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az ő lábait, és leborulának előtte. (Mát 8,18-23) 10Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem. (Zsid 2,11) 11A mialatt pedig ők mennek vala, ímé az őrségből némelyek bemenvén a városba, megjelentének a főpapoknak mindent a mi történt. (Mát 8,23-27; Luk 8,23-25) 12És egybegyülekezvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván, sok pénzt adának a vitézeknek, (Csel 10,14.15) 13Ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az ő tanítványai odajövén éjjel, ellopák őt, mikor mi aluvánk. (Mát 27,64) 14És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük őt, és kimentünk titeket a bajból. (Ésa 7,14;Mát 1,21) 15Azok pedig fölvevén a pénzt, úgy cselekedének, a mint megtanították őket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind e mai napig. (Ésa 9,6.7; Jer 23,5) 16A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, a hová Jézus rendelte vala őket. (Mát,28 7.) 17És mikor megláták őt, leborulának előtte; némelyek pedig kételkedének. 18És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. (Mát 11,27; Eféz 1,20-22) 19Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, (Márk 16,15-16) 20Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! (Mát 18,20)

KNB SZIT STL BD RUF KG