³³Azt is hallottátok, hogy megmondták a régieknek: „Ne esküdj hamisan”, és „Add meg az Úrnak, amit esküvel fogadtál!” ³⁴Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az Isten trónusa, ³⁵se a földre, mert az lába zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a Nagy Király városa! ³⁶De ne esküdj a saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni! ³⁷Amikor beszéltek, az igen legyen igen, a nem pedig nem! Ami ezen túlmegy, az a gonosztól van.
³⁸Hallottátok, hogy megmondták: Szemet szemért, fogat fogért. ³⁹Én viszont azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is! ⁴⁰Ha valaki pereskedni akar veled, hogy elvegye ingedet, engedd át neki köpenyedet is! ⁴¹Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre! ⁴²Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el!
⁴³Hallottátok, hogy megmondták: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet! ⁴⁴Én viszont azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, ⁴⁵hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, aki felkelti napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt. ⁴⁶Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalomra számíthattok? Nem ugyanezt teszik a vámszedők is? ⁴⁷És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? ⁴⁸Ti legyetek hát tökéletesek, ahogy mennyei Atyátok tökéletes!
6 ¹Vigyázzatok: vallásosságotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól! ²Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. ³Amikor adakozol, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, ⁴hogy adakozásod titokban történjék! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
⁵Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek! Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. ⁶Te amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva titokban imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
⁷Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért találnak meghallgatásra! ⁸Ne legyetek hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle!
⁹Ti így imádkozzatok:
Mi Atyánk a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, ¹⁰jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; ¹¹mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, ¹²és engedd el adósságainkat, miképpen mi is elengedjük adósainknak; ¹³és ne állíts minket próbatétel elé, hanem szabadíts meg a gonosztól!
¹⁴Mert ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. ¹⁵Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.
¹⁶Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók: fancsali képet vágnak, hogy feltűnjék az embereknek böjtölésük. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. ¹⁷Te amikor böjtölsz, kend meg a fejed és mosd meg az arcod, ¹⁸hogy böjtölésed ne az embereknek tűnjék fel, hanem Atyádnak, aki rejtve van! És Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
¹⁹Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészti meg, és ahol tolvajok hatolnak be, és ellopják! ²⁰Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészti meg, és ahol tolvajok sem hatolnak be, és nem lopják el! ²¹Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.
²²A test lámpása a szem. Ha tehát a szemed egészséges, az egész tested világos lesz. ²³Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő fény sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!
²⁴Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
²⁵Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, [és mit igyatok,] se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok! Nem több az élet a tápláléknál, és a test a ruhánál?
²⁶Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és csűrbe sem takarnak, mennyei Atyátok mégis eltartja őket. Nem vagytok ti sokkal értékesebbek náluk? ²⁷Aggodalmaskodásával ugyan ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? ²⁸Miért aggodalmaskodtok a ruháért? Nézzétek a mező liliomait, hogyan növekednek! Nem fáradoznak és nem fonnak, ²⁹mégis, mondom nektek, hogy Salamon teljes királyi pompájában sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. ³⁰Ha pedig a mező füvét – amely ma van, de holnap a kemencébe dobják – így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? ³¹Ne aggodalmaskodjatok tehát: „Mit együnk?”, „Mit igyunk?”, „Mit vegyünk magunkra?!” ³²Mindezt a pogányok hajszolják. Mennyei Atyátok tudja, hogy minderre szükségetek van. ³³Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek. ³⁴Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd törődik magával! Minden napnak elég a maga baja.
7 ¹Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek benneteket! ²Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. ³Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, és nem veszed észre a gerendát a saját szemedben? ⁴Hogyan mondhatod testvérednek: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor szemedben ott a gerenda? ⁵Képmutató, vedd ki előbb szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.
⁶Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, és gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket!
⁷Kérjetek, és adnak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek! ⁸Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. ⁹Ugyan ki az közöttetek, aki, ha a fia kenyeret kér, követ ad neki, ¹⁰vagy ha halat kér, kígyót ad neki? ¹¹Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó dolgokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jó dolgokat mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt?
¹²Tehát mindazt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük! Ez a Törvény és a próféták.
¹³A szűk kapun menjetek be! Mert tágas a kapu, és széles az út, amelyik a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. ¹⁴Milyen szűk a kapu és keskeny az út, amelyik az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják.
¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrben jönnek hozzátok, de alatta ragadozó farkasok! ¹⁶Gyümölcseikről ismeritek meg majd őket.
Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? ¹⁷Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. ¹⁸Nem hozhat jó fa rossz gyümölcsöt, és rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. ¹⁹Minden fát, amelyik nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. ²⁰Tehát gyümölcseikről ismeritek meg majd őket.
²¹Nem mindenki fog bemenni a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram”, hanem csak az, aki megteszi mennyei Atyám akaratát. ²²Sokan mondják majd nekem azon a napon:
„Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ki démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?” ²³De akkor kijelentem nekik: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”
²⁴Mindaz tehát, aki hallja ezeket a szavaimat, és tettekre váltja, hasonló lesz az okos emberhez, aki sziklára építette a házát. ²⁵Ömlött a zápor, jött az áradat, feltámadtak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem omlott össze, mert sziklára volt alapozva. ²⁶Mindaz pedig, aki hallja ezeket a szavaimat, de nem váltja tettekre, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. ²⁷Ömlött a zápor, jött az áradat, feltámadtak a szelek, és rátörtek arra a házra, és az összeomlott, és romhalmaz lett belőle.
²⁸Amikor Jézus befejezte ezeket a szavait, a sokaság álmélkodott tanításán, ²⁹mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint írástudóik.
8 ¹Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte. ²Íme, odament egy leprás, leborult előtte, és így szólt:
– Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.
³Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és ezt mondta:
– Akarom. Tisztulj meg!
És azonnal megtisztult a leprától. ⁴Ekkor ezt mondta neki Jézus:
– Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt! Ez a bizonyíték számukra.
⁵Amikor Kafarnaumba ért, odament hozzá egy százados, és kérte:
⁶– Uram, a szolgám bénán fekszik otthon szörnyű kínok között.
⁷Így szólt hozzá:
– Jövök, és meggyógyítom.
⁸De a százados így felelt:
– Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám! ⁹Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Azt mondom az egyiknek: „Menj el!” –, és elmegy, a másiknak:
„Gyere ide!” –, és idejön, vagy szólok a szolgámnak:
„Tedd meg ezt!” –, és megteszi.
¹⁰Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt azokhoz, akik követték:
– Bizony, mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben. ¹¹Mondom nektek, sokan jönnek keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában; ¹²Isten országának örökösei viszont kivettetnek a külső sötétségre. Ott pedig sírás és fogcsikorgatás lesz.
¹³A századosnak pedig ezt mondta Jézus:
– Menj, és legyen neked hited szerint!
A szolga még abban az órában meggyógyult.
¹⁴Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. ¹⁵Megérintette a kezét. A láz elhagyta. Felkelt, és szolgált neki.
¹⁶Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, ¹⁷hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Ő vette el erőtlenségünket, és betegségeinket ő hordozta.
¹⁸A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra. ¹⁹Akkor odajött hozzá egy írástudó, és azt mondta neki:
– Mester, követlek téged, ahová csak mégy.
²⁰Így felelt neki Jézus:
– A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.
²¹Egy másik tanítvány[a] azt mondta neki:
– Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!
²²De Jézus így felelt:
– Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat!
²³Amikor beszállt a bárkába, tanítványai követték. ²⁴És íme, olyan nagy háborgás támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő azonban aludt. ²⁵Odajöttek és felkeltették:
– Uram, ments meg, elveszünk!
²⁶Így felelt nekik:
– Miért vagytok gyávák, ti kicsinyhitűek?
Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. ²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak:
– Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?
²⁸Amikor a túlpartra ért, a gadaraiak földjére, két megszállott jött feléje a sírboltokból. Olyan veszedelmesek voltak, hogy senki sem járhatott azon az úton. ²⁹Hirtelen felkiáltottak:
– Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?
³⁰Tőlük távolabb egy nagy disznócsorda legelészett. ³¹A démonok így kérlelték:
– Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsordába!
³²Ezt mondta nekik:
– Menjetek!
Akkor kijöttek, és belementek a disznókba. Erre az egész csorda a meredélyről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe. ³³A pásztorok elfutottak. Bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. ³⁴Erre az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.
9 ¹Bárkával átkelt a másik partra, és elment a maga városába. ²És íme, egy ágyon fekvő bénát vittek hozzá. Hitüket látva Jézus így szólt a bénához:
– Bízzál, fiam, bocsánatot nyertek bűneid!
³Ekkor néhány írástudó így szólt magában:
– Ez Istent káromolja.
⁴Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta:
– Miért gondoltok gonoszat szívetekben? ⁵Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid!” –, vagy azt mondani: „Kelj fel, és járj!?” ⁶Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma megbocsátani a bűnöket a földön, kelj fel – így szólt ekkor a bénához –, fogd az ágyadat, és menj haza!
⁷Az felkelt, és hazament. ⁸Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket. Dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
⁹Amikor Jézus továbbment onnét, meglátott egy embert, aki a vámnál ült, és akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt, és követte. ¹⁰Amikor a házban asztalhoz telepedett, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és tanítványaival együtt. ¹¹Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak:
– Miért eszik mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel?
¹²Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. ¹³Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot! Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.
¹⁴Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték:
– Miért van az, hogy mi és a farizeusok [sokat] böjtölünk, tanítványaid pedig nem böjtölnek?
¹⁵Jézus ezt mondta nekik:
– Gyászolhat a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény. Akkor majd böjtölnek. ¹⁶Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. ¹⁷Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped, a bor is kiömlik, s a tömlő is odavan; hanem az újbort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.
¹⁸Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy elöljáró jött hozzá, leborult előtte, és így szólt: „Most halt meg a lányom, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog.” ¹⁹Jézus felkelt, és tanítványaival együtt követte. ²⁰És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odaférkőzve megérintette ruhája szegélyét. ²¹Ezt gondolta ugyanis: „Ha csak megérintem a ruháját, meggyógyulok.” ²²De Jézus megfordult, és amikor meglátta, így szólt: „Bízzál, lányom, hited megszabadított téged.” Attól az órától fogva az asszony egészséges volt.
²³Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot, ²⁴így szólt: „Menjetek innét, mert a kislány nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. ²⁵Amikor aztán kiküldték a sokaságot, bement, megfogta a kezét, és a kislány felkelt. ²⁶Ennek híre ment szerte a vidéken.
²⁷Amikor Jézus továbbment onnét, két vak a nyomába szegődött, és így kiáltoztak:
– Dávid fia, könyörülj rajtunk!
²⁸Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük:
– Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték:
– Igen, Uram!
²⁹Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta:
– Legyen hitetek szerint!
³⁰Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig erélyesen rájuk parancsolt:
– Vigyázzatok, meg ne tudja senki!
³¹De azok elmentek, és hírét vitték szerte a vidéken.
³²Amikor ezek mentek kifelé, íme, egy megszállott némát vittek hozzá. ³³Miután kiűzte belőle a démont, a néma megszólalt, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: „Ilyen még soha nem történt Izraelben!” ³⁴A farizeusok viszont így beszéltek: „A démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat.”
³⁵Jézus bejárt minden várost és falut, tanított zsinagógáikban és hirdette a mennyek országának örömhírét, s meggyógyított mindenféle betegséget és bajt.
³⁶Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok. ³⁷Ekkor így szólt tanítványaihoz:
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. ³⁸Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba!”
10 ¹Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak mindenféle betegséget és bajt.
²Ez a tizenkét apostol neve: az első a Péternek nevezett Simon és testvére, András; Jakab, Zebedeus fia, és testvére, János; ³Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, Alfeus fia és Tádé, ⁴Simon, a zelóta, és a Karióti Júdás, aki elárulta.
⁵Ezt a tizenkettőt küldte szét Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik:
– A pogányokhoz vezető útra ne térjetek, a szamaritánusok városába ne menjetek, ⁶inkább menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! ⁷Amerre jártok, hirdessétek: „Közel van a mennyek országa!” ⁸Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki démonokat! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
⁹Ne vigyetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekben, ¹⁰se tarisznyát az útra, se két inget, se sarut, se botot, mert méltó a munkás a kenyerére! ¹¹Ha pedig bementek egy városba vagy faluba, érdeklődjetek, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok nála, amíg tovább nem mentek! ¹²Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, ¹³és ha méltó rá a ház, szálljon rá békességetek, ha meg nem méltó, békességetek szálljon vissza rátok! ¹⁴Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgat szavatokra, akkor menjetek ki abból a házból vagy városból, és még a port is rázzátok le lábatokról! ¹⁵Bizony, mondom nektek, Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
¹⁶Íme, én úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát ravaszak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok!
¹⁷Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak benneteket! ¹⁸Helytartók és királyok elé visznek titeket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. ¹⁹Amikor átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy mit és hogyan mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. ²⁰Ugyanis nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.
²¹Halálra adja majd testvér a testvérét, apa a gyermekét. Gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. ²²Mindenki gyűlöl majd titeket a nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
²³Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek, még végig sem járjátok Izrael városait, mire eljön az Emberfia.
²⁴A tanítvány nem följebb való a mesternél, sem a rabszolga az uránál. ²⁵Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Beelzebubnak nevezték, mennyivel inkább házanépét?
²⁶Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. ²⁷Amit a sötétségben mondok nektek, mondjátok el a világosságban! Amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről! ²⁸Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.
²⁹Ugye a verébnek párja egy fillér? Mégsem esik le a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül? ³⁰Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. ³¹Ne féljetek hát! Sok verébnél értékesebbek vagytok.
³²Mindazt, aki majd megvall engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. ³³De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt.
³⁴Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. ³⁵Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával, a menyet anyósával. ³⁶Saját házanépe lesz az ember ellensége.
³⁷Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. ³⁸Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.
³⁹Aki megtalálja életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti értem életét, megtalálja azt.
⁴⁰Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. ⁴¹Aki befogad egy prófétát azért, mert próféta, prófétának járó jutalmat kap. Aki befogad egy igaz embert azért, mert igaz ember, igaz embernek járó jutalmat kap. ⁴²Aki pedig egynek e kicsinyek közül azért, mert tanítvány, csak egyetlen pohár friss vizet ad: bizony, mondom nektek, semmiképpen sem marad el jutalma.
11 ¹Amikor Jézus bevégezte a tizenkét tanítvány oktatását, továbbment onnét, hogy tanítson és igét hirdessen városaikban.
²Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, ezt üzente neki tanítványaival:
– ³Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?
⁴Jézus így válaszolt nekik:
– Menjetek, mondjátok el Jánosnak, amit hallotok és láttok! ⁵Vakok látnak, bénák járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek hirdetik az örömhírt.
⁶Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!
⁷Amikor elmenőben voltak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról:
– Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? ⁸Nem? Ugyan miért mentetek ki? Ékes ruhába öltözött embert látni? Akik ékes ruhát viselnek, királyok palotáiban vannak. ⁹Nem? Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony azt, sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat! ¹⁰Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követem, aki elkészíti majd előtted az utadat. ¹¹Bizony, mondom nektek, asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. ¹²Keresztelő János napjaitól mostanáig a mennyek országa erővel terjed, de az erőszakosok hatalmukba kerítik. ¹³Mert minden próféta és a Törvény Jánosig prófétált. ¹⁴Sőt ha akarjátok: ő Illés, akinek el kell jönnie. ¹⁵Akinek van füle, hallja!
¹⁶De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltozzák a többieknek: ¹⁷„Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem jajgattatok.” ¹⁸Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: „Megszállott!” ¹⁹Eljött az Emberfia, aki eszik-iszik, és ezt mondják: „Íme, falánk és borissza ember, vámszedők és bűnösök barátja!” De a Bölcsességet tettei igazolják.
²⁰Akkor azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, feddeni kezdte, mert nem tértek meg:
– ²¹Jaj neked, Korazin, jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! ²²Sőt mondom nektek: Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. ²³És te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz! Mert ha Szodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna mind a mai napig. ²⁴Sőt mondom nektek, Szodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.
²⁵Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta:
– Hálát adok neked, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. ²⁶Igen, Atyám, így tetszett neked. ²⁷Atyám mindent nekem adott, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
²⁸Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve! Én megnyugvást adok nektek. ²⁹Vegyétek magatokra igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. ³⁰Az én igám édes, s az én terhem könnyű.
12 ¹Abban az időben az egyik szombaton Jézus gabonaföldeken ment át. Tanítványai megéheztek, és elkezdték a kalászokat tépdesni és enni.
²Amikor a farizeusok ezt meglátták, szóltak neki:
– Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton.
³Ezt mondta nekik:
– Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? ⁴Hogy bement Isten házába, és megették az áldozati kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem kíséretének, hanem csak a papoknak. ⁵Vagy nem olvastátok a Törvényben, hogy a papok a Templomban megszegik a szombatot, és mégsem vétkeznek? ⁶Mondom nektek, hogy a Templomnál nagyobb van itt. ⁷Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, akkor nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. ⁸Az Emberfia ura a szombatnak.
⁹Eltávozott onnét, majd bement a zsinagógájukba. ¹⁰Íme, volt ott egy béna kezű ember. Hogy vádat emelhessenek ellene, megkérdezték tőle:
– Szabad-e szombaton gyógyítani?
¹¹Ezt mondta nekik:
– Ha valakinek közületek egyetlen juha van, és verembe esik szombaton, vajon nem megy, hogy megfogja és kihúzza? ¹²Egy ember pedig mennyivel több egy juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!
¹³Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és a keze ugyanolyan egészséges lett, mint a másik. ¹⁴A farizeusok pedig kimentek, és arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.
¹⁵Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnét. Sokan követték, és mindnyájukat meggyógyította, ¹⁶de meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel, ki ő. ¹⁷Azért, hogy beteljesedjék, amit Izajás mondott:
¹⁸Íme, a szolgám, akit kiválasztottam. Íme, akit szeretek, akiben örvendezik a szívem! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek. ¹⁹Nem szít majd viszályt, és nem kiáltoz, senki sem fogja a hangját hallani az utcákon. ²⁰A megrepedt nádszálat nem töri el, és a füstölgő mécsest nem oltja ki, míg győzelemre nem viszi az ítéletet. ²¹Nevében reménykednek majd a népek.
²²Akkor egy vak és néma megszállottat vittek oda hozzá, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. ²³Az egész sokaság ámuldozott, és ezt mondogatták:
– Csak nem Dávid fia ez az ember?
²⁴A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, ezt mondták:
– Ez nem űzheti ki a démonokat másként, csak Beelzebubnak, a démonok fejedelmének a segítségével.
²⁵Ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik:
– Minden ország, ahol belviszály támad, romlásba dől, és egyetlen város vagy ház sem marad fenn ott, ahol belviszály támad. ²⁶Ha pedig a Sátán űzi ki a Sátánt, akkor meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? ²⁷Ha én Beelzebubbal űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok! ²⁸Ha viszont én Isten Lelkének segítségével űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa. ²⁹Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor aztán kirabolhatja a házát.
³⁰Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az szétszór. ³¹Ezért mondom nektek: minden bűnt és káromlást meg fognak bocsátani az embereknek, de a Lélek káromlását nem bocsátják meg. ³²Még ha valaki az Emberfia ellen szól is, megbocsátják neki, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.
³³Tegyétek a fát jóvá, és a gyümölcse is jó lesz. Tegyétek a fát rosszá, és a gyümölcse is rossz lesz. Mert a fát a gyümölcséről lehet megismerni. ³⁴Viperák fajzatai! Hogyan szólhatnátok jót, ha gonoszok vagytok? Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj. ³⁵A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincséből gonoszat hoz elő. ³⁶De mondom nektek, minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján; ³⁷mert szavaid alapján fognak felmenteni, és szavaid alapján fognak elítélni.
³⁸Akkor megszólalt néhány írástudó és farizeus:
– Mester, jelet akarunk látni tőled.
³⁹Így válaszolt nekik:
– Ez a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. ⁴⁰Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében. ⁴¹A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására. De íme, itt valami nagyobb van Jónásnál! ⁴²Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál!
⁴³Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, de nem talál. ⁴⁴Akkor így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.” Amikor odaér, gazdátlanul, kisöpörve és rendbe szedve találja. ⁴⁵Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, nála is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is.
⁴⁶Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. ⁴⁷Valaki szólt neki:
– Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.
⁴⁸Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki:
– Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? –
⁴⁹Kezével tanítványai felé mutatott, és így szólt: – Íme, az én anyám és az én testvéreim! ⁵⁰Mert aki megteszi mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.
13 ¹Aznap Jézus kiment a házból, és leült a tenger partján. ²Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. ³Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal:
– Íme, kiment a magvető vetni. ⁴Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, és felkapkodták. ⁵Néhány sziklás helyre esett, ahol nem volt sok föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. ⁶De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. ⁷Néhány tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, és megfojtották őket. ⁸Néhány jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. ⁹Akinek van füle, hallja!
¹⁰A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki:
– Miért példázatokban szólsz hozzájuk?
¹¹Így válaszolt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg. ¹²Mert akinek van, annak adnak, és bővelkedik; akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van. ¹³Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, hallván nem hallanak, és nem értenek. ¹⁴Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, nézvén nézzetek, de ne lássatok! ¹⁵Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek.
Pedig meggyógyítanám őket. ¹⁶Boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall. ¹⁷Bizony, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz vágyott arra, hogy lássa, amit ti láttok, de nem látta meg, és hallja, amit ti hallotok, de nem hallotta meg.
¹⁸Halljátok hát a magvető példázatát! ¹⁹Amikor valaki hallja az Ország igéjét, de nem érti, akkor eljön a Gonosz, és elragadja azt, ami szívébe lett vetve. Ez az, akinél az útfélre hullott a mag. ²⁰Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és nyomban örömmel fogadja, ²¹de nem gyökerezik meg benne, hanem csak ideig-óráig tart ki, és ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, nyomban eltántorodik. ²²Akinél pedig tövisek közé hullott, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen marad.
²³Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
²⁴Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. ²⁵De amíg mindenki aludt, eljött ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, s elment. ²⁶Amikor a vetés szárba szökött és magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. ²⁷A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: „Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnan van akkor benne konkoly?” ²⁸„Ellenség tette ezt!” – mondta nekik. A szolgák erre ezt mondták:
„Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?” ²⁹Ő azonban ezt mondta: „Nem, mert a konkolyt gyűjtve kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. ³⁰Hadd nőjön együtt mindkettő az aratásig! Az aratás idején majd megmondom az aratóknak: »Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe!«”
³¹Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet szántóföldjébe. ³²Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor megnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy jönnek az ég madarai, és fészket raknak ágai között.
³³Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amit fogott az asszony, belekevert három mérő lisztbe, és végül az egész megkelt.
³⁴Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, ³⁵hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példázatokra nyitom majd számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat hirdetek.
³⁶Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odajöttek hozzá, és ezt mondták:
– Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot!
³⁷Így válaszolt nekik:
– Az, aki a jó magot veti, az Emberfia. ³⁸A szántóföld a világ. A jó mag az Ország fiai, a konkoly a Gonosz fiai. ³⁹Az ellenség, aki elvetette, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. ⁴⁰Ahogy tehát összegyűjtik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén. ⁴¹Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek Országából minden bűnre vezető dolgot és gonosztevőt, ⁴²és a tüzes kemencébe dobják majd őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. ⁴³Akkor az igazak majd ragyognak, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!
⁴⁴Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amit az ember, miután megtalálta, újra elrejt; örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
⁴⁵Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. ⁴⁶Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja.
⁴⁷Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt. ⁴⁸Amikor megtelik, partra vonják, leülnek, és a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. ⁴⁹Így lesz a világ végén is. Jönnek majd az angyalok, és kiválogatják az igazak közül a gonoszokat, ⁵⁰és a tüzes kemencébe dobják őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. ⁵¹Megértettétek mindezt?
– Igen – mondták neki.
⁵²Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Minden írástudó tehát, aki a mennyek országának dolgaiban járatos tanítvánnyá lett, hasonló ahhoz a gazdához, aki raktárából újat és régit hoz elő.
⁵³Amikor Jézus befejezte ezeket a példázatokat, továbbment onnét.
⁵⁴Hazament, és tanította őket zsinagógájukban. Álmélkodva mondták:
– Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? ⁵⁵Hát nem az ács fia ez? Ugye Máriának hívják az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? ⁵⁶Nemde közöttünk élnek a nővérei is mind? Ugyan honnan van neki mindez?
⁵⁷És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig ezt mondta nekik:
– Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a saját hazájában és a maga házában.
⁵⁸Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.
14 ¹Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, hallotta hírét Jézusnak, ²és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt fel a halottak közül. Ezért van csodatevő ereje.”
³Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vettette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt. ⁴János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” ⁵Heródes meg akarta öletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották.
⁶Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás lánya táncolt a társaság előtt, és Heródes gyönyörködött benne. ⁷Ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér is, megadja neki. ⁸Az pedig anyja ösztönzésére így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” ⁹A király elszomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. ¹⁰Elküldött, és a börtönben lefejeztette Jánost. ¹¹Elhozták a fejét egy tálon, és átadták a lánynak, ő pedig odavitte anyjának. ¹²Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták Jézusnak.
¹³Amikor Jézus ezt meghallotta, bárkán távozott onnét egy lakatlan helyre, hogy magukban legyenek. A tömeg ennek hallatán gyalog utánament a városokból. ¹⁴Amikor kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
¹⁵Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták:
– Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak!
¹⁶Jézus azonban ezt mondta nekik:
– Nem kell elmenniük. Ti adjatok nekik enni!
¹⁷– Nincs itt csak öt kenyerünk és két halunk – felelték.
– ¹⁸Hozzátok ide nekem! – mondta.
¹⁹Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ²⁰Mindannyian ettek, s jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, tizenkét tele kosárral. ²¹Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva mintegy ötezer ember evett.
²²Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. ²³Miután elbocsátotta a tömeget, felment a hegyre, hogy egymagában imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. ²⁴A bárka már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, ugyanis ellenszél volt. ²⁵A negyedik éjszakai őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. ²⁶Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, és ezt mondták:
– Kísértet! –, és félelmükben kiáltoztak.
²⁷De azonnal megszólította őket, és ezt mondta:
– Bátorság, én vagyok, ne féljetek!
²⁸Péter így válaszolt neki:
– Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!
²⁹Mire ő így szólt:
– Gyere!
Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen, és ment Jézus felé. ³⁰De az erős szél láttán félelem fogta el, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott:
– Uram, ments meg!
³¹Jézus nyomban kinyújtotta a kezét, megragadta, és ezt mondta neki:
– Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
³²És amint beszálltak a bárkába, elült a szél. ³³A hajóban levők leborultak előtte, és ezt mondták:
– Valóban Isten Fia vagy!
³⁴Átkelve a túlsó partra Genezáret földjére érkeztek. ³⁵Amikor felismerték a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget, ³⁶és kérlelték, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.
15 ¹Akkor Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz, és ezt mondták:
²– Miért szegik meg tanítványaid az atyák hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket.
³Így válaszolt nekik:
– Ti miért szegitek meg hagyományotok nevében Isten parancsolatát? ⁴Mert Isten ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat! és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék! ⁵Ti viszont azt mondjátok: „Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának:
»Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek«, ⁶azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját.” Így hagyományotok nevében érvénytelenné tettétek Isten igéjét. ⁷Képmutatók, szépen prófétált rólatok Izajás: ⁸Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. ⁹Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat hirdetnek, amelyek emberi rendelkezések.
¹⁰Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk:
– Halljátok, és értsétek meg! ¹¹Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.
¹²Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle:
– Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak szavaid hallatán?
¹³Így válaszolt:
– Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. ¹⁴Ne foglalkozzatok velük! Világtalan vakvezetők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.
¹⁵Péter ezt mondta neki:
– Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!
¹⁶Ezt mondta:
– Még mindig értetlenek vagytok ti is? ¹⁷Nem értitek, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? ¹⁸Ami azonban a szájból kijön, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. ¹⁹Mert a szívből származik minden gonosz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúskodás és istenkáromlás. ²⁰Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná.
²¹Jézus azután elment onnét, és visszavonult Tirusz és Szidón vidékére. ²²Íme egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kezdett kiáltozni:
– Könyörülj rajtam, uram, Dávid fia! Lányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz lélek!
²³Egy szót sem válaszolt neki. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérlelték:
– Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!
²⁴Így felelt:
– Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek.
²⁵Az asszony pedig odaért, leborult előtte, és ezt mondta:
– Uram, segíts rajtam!
²⁶Erre így válaszolt:
– Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobni.
²⁷Az asszony ezt mondta:
– Így igaz, Uram! Persze a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak.
²⁸Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!
És még abban az órában meggyógyult a lánya.
²⁹Jézus azután távozott onnét, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. ³⁰Nagy sokaság jött hozzá, és bénákat, vakokat, nyomorékokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Lába elé tették őket, és meggyógyította őket. ³¹A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok meg látnak, és dicsőítette Izrael Istenét.
³²Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt:
– Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket elbocsátani éhen, nehogy kidőljenek az úton.
³³Tanítványai így válaszoltak:
– Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora tömeget?
³⁴Jézus így szólt hozzájuk:
– Hány kenyeretek van?
– Hét, és néhány kis halunk – felelték.
³⁵Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, ³⁶azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ³⁷Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, hét tele kosárral. ³⁸Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva négyezer ember evett.
³⁹Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a bárkába, és Magadán vidékére ment.
16 ¹A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy mutasson nekik mennyei jelet. ²Így válaszolt nekik:
– [Amikor esteledik, ezt mondjátok: „Szép idő lesz, mert vöröslik az ég.” ³Reggel pedig: „Ma vihar lesz, mert vörös és borús az ég.” Képmutatók! Az ég arcát tudjátok értelmezni, az idők jeleit viszont nem tudjátok?]
⁴E gonosz és parázna nemzedék jelet követel, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.
Ezzel otthagyta őket, és elment.
⁵Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. ⁶Jézus így szólt hozzájuk:
– Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!
⁷Ők így tanakodtak egymás közt:
– Nem hoztunk kenyeret.
⁸De Jézus észrevette, és ezt mondta:
– Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? ⁹Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? ¹⁰Sem a négyezer ember hét kenyerére, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? ¹¹Hogyhogy nem értitek, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek, amikor azt mondtam: „Óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!”
¹²Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és a szadduceusok tanításától.
¹³Amikor Jézus Caesarea Philippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait:
– Kinek mondják az emberek az Emberfiát?
¹⁴Ők így feleltek:
– Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.
¹⁵Ezt mondta nekik:
– Hát ti kinek mondotok engem?
¹⁶Simon Péter így felelt:
– Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
¹⁷Jézus így válaszolt neki:
– Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. ¹⁸Én pedig ezt mondom neked: te Péter vagy, és én ezen a sziklán építem fel egyházam, és az alvilág erői nem fognak diadalmaskodni rajta.
¹⁹Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldozva a mennyekben is.
²⁰Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.
²¹Ettől fogva kezdte Jézus nyilvánvalóvá tenni tanítványai számára, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, meg kell hogy öljék, de harmadnapon fel kell támadnia. ²²Péter ekkor félrevonta, és ellenkezni kezdett vele:
– Isten mentsen ettől, Uram! Ez nem történhet meg veled.
²³Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez:
– El innét, sátán! Kísértesz engem, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek.
²⁴Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak:
– Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!
²⁵Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszíti, aki pedig elveszíti az életét értem, az megtalálja. ²⁶Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete kárt vall? Mit adhat az ember cserébe az életéért? ²⁷Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor mindenkinek megfizet tettei szerint. ²⁸Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országával.
17 ¹Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és felvitte őket külön egy magas hegyre. ²Ott előttük elváltozott. Az arca ragyogott, mint a nap, a ruhái pedig olyan fehérek lettek, mint a fény. ³És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. ⁴Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak:
– Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.
⁵Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, s íme, a felhőből hang szólt:
– Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!
⁶Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, és nagyon megijedtek. ⁷Jézus odament, megérintette őket, és ezt mondta:
– Keljetek fel, és ne féljetek!
⁸Amikor felemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust. ⁹Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik:
– Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül!
¹⁰Erre megkérdezték tőle tanítványai:
– Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie?
¹¹Így válaszolt:
– Illés valóban eljön, és helyreállít majd mindent. ¹²Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Így fog szenvedni tőlük az Emberfia is.
¹³Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
¹⁴Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, ¹⁵és ezt mondta:
– Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved. Gyakran esik a tűzbe, s gyakran a vízbe. ¹⁶Elhoztam tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.
¹⁷Jézus erre így válaszolt:
– Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell hogy elviseljelek még titeket? Hozzátok ide!
¹⁸Jézus rákiáltott, és kiment belőle a tisztátalan lélek, és még abban az órában meggyógyult a gyermek.
¹⁹Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték:
– Mi miért nem tudtuk kiűzni?
²⁰Ezt mondta nekik:
– A kishitűségetek miatt. Bizony, mondom nektek, ha a hitetek akkora, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: „Menj innen oda!” – oda fog menni, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. ²¹[] ²²Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus:
– Az Emberfia emberek kezébe adatik, ²³megölik, de a harmadik napon majd feltámad.
Ekkor nagyon elszomorodtak.
²⁴Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle:
– A ti mesteretek nem fizet templomadót?
– ²⁵De igen – mondta.
Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt:
– Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól, vagy az idegenektől?
– ²⁶Az idegenektől – felelte. Jézus ezt mondta neki:
– Akkor tehát a fiak mentesek ettől. ²⁷De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt. Vedd ki, és add oda nekik értem és magadért!
18 ¹Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és ezt mondták:
– Ki a legnagyobb a mennyek országában?
²Odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, ³és ezt mondta:
– Bizony, mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. ⁴Aki tehát olyan jelentéktelenné lesz, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. ⁵És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be.
⁶De ha valaki akár csak egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, bűnre visz, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyére vetik. ⁷Jaj a világnak a bűnre vezető alkalmak miatt! Elkerülhetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak adódjanak, de jaj annak az embernek, aki a bűnre vezető alkalmat okozza!
⁸Ha a kezed vagy a lábad bűnre visz, vágd le, és dobd el magadtól! Jobb neked csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vetnek. ⁹Ha pedig a szemed bűnre visz, vájd ki, és dobd el magadtól! Jobb neked fél szemmel bemenned az életre, mint ha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek.
¹⁰Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik szüntelenül látják a mennyben mennyei Atyám arcát! [ ¹¹[]
¹²Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet? ¹³És ha megtalálja, bizony, mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. ¹⁴Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.
¹⁵Ha testvéred vétkezik ellened, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt! Ha hallgat rád, megnyerted testvéred. ¹⁶Ha nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást! ¹⁷Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! Ha a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt! ¹⁸Bizony, mondom nektek, amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.
¹⁹Bizony, mondom nektek azt is, ha közületek a földön ketten egyetértenek mindabban, amit kérnek, mennyei Atyám mind megadja azt nekik. ²⁰Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
²¹Akkor odament hozzá Péter, és ezt mondta neki:
– Uram, hányszor vétkezhet ellenem testvérem úgy, hogy én megbocsássak neki? Hétszer?
²²Jézus ezt mondta neki:
– Nem hétszer, mondom neked, hanem hetvenszer hétszer! ²³Hasonló ugyanis a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival.
²⁴Amikor hozzákezdett, eléje vittek egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. ²⁵Mivel nem volt miből fizetnie, az úr megparancsolta, hogy adóssága törlesztésére adják el őt, a feleségét, a gyermekeit és mindenét, amije van. ²⁶A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: „Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked.” ²⁷Az úr pedig megszánta a szolgát. Elbocsátotta, és elengedte az adósságát.
²⁸Amikor azonban ez a szolga kiment, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta és fojtogatni kezdte, s ezt mondta neki: „Fizesd meg, amivel tartozol!” ²⁹Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: „Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked.” ³⁰De az nem engedett, hanem elment, és börtönbe vettette, amíg meg nem fizeti tartozását.
³¹Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon elszomorodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. ³²Akkor ura magához hívatta, és így szólt hozzá: „Gonosz szolga, minden tartozásodat elengedtem, mivel könyörögtél nekem. ³³Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?” ³⁴Ekkor ura haragra lobbant, és átadta őt a börtönőröknek, amíg vissza nem fizeti az egész tartozást.
³⁵Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok egymásnak.
19 ¹Amikor Jézus befejezte ezeket a szavait, elhagyta Galileát, és elment Júdeának a Jordánon túli vidékére. ²Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket.
³Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy próbára tegyék, és ezt mondták:
– Szabad-e az embernek bármilyen okból is elbocsátania a feleségét?
⁴Így válaszolt:
– Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfinak és nőnek teremtette őket?
⁵És ezt mondta:
– Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. ⁶Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!
⁷Ezt mondták neki:
– Akkor miért rendelte Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon neki válólevelet?
⁸Ezt mondta nekik:
– Mózes a szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. ⁹Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, a paráznaság esetét kivéve, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.
¹⁰Tanítványai így szóltak hozzá:
– Ha így áll a férfi dolga az asszonnyal, akkor jobb nem megházasodni.
¹¹Ezt mondta nekik:
– Nem mindenki képes ezt elfogadni, csak az, akinek megadatik. ¹²Mert vannak eunuchok, akik így születtek, és vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyanok, akik önmagukat tették eunuchhá, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!
¹³Akkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, de a tanítványok rájuk szóltak. ¹⁴Jézus azonban ezt mondta:
– Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké a mennyek országa!
¹⁵Azután rájuk tette a kezét, és eltávozott onnét.
¹⁶Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte:
– Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
¹⁷Ezt mondta:
– Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat!
– ¹⁸Melyeket? Jézus ezt mondta:
– Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ¹⁹tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat!
²⁰Az ifjú ezt mondta:
– Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem?
²¹Jézus ezt válaszolta neki:
– Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el a vagyonod, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és kövess engem!
²²Amikor ezeket a szavakat hallotta, az ifjú szomorúan távozott, ugyanis nagy vagyona volt. ²³Ekkor Jézus ezt mondta tanítványainak:
– Bizony, mondom nektek, a gazdag nehezen megy majd be a mennyek országába. ²⁴Sőt azt mondom nektek, könnyebb a tevének a tű fokán átmennie, semmint a gazdagnak az Isten országába bejutnia.
²⁵Amikor a tanítványok ezt hallották, nagyon megrökönyödtek, és így szóltak:
– Akkor ugyan ki üdvözülhet?
²⁶Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik:
– Az embereknek ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
²⁷Akkor Péter így válaszolt neki:
– Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?
²⁸Jézus ezt mondta nekik:
– Bizony, mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia elfoglalja dicsőségének trónját, ti is tizenkét trónon ültök majd, és ítélkeztek Izrael tizenkét törzse fölött. ²⁹És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit vagy apját vagy anyját vagy gyermekeit vagy szántóföldjeit az én nevemért, a százszorosát kapja majd, és elnyeri az örök életet.
³⁰De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.
20 ¹Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe.
²Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket szőlőjébe. ³Amikor kilenc óra tájban kiment, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül. ⁴Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jár, majd megadom nektek.” ⁵Azok elmentek. Tizenkét óra körül és délután három óra tájban ismét kiment, és ugyanígy tett. ⁶Amikor pedig délután öt óra tájban kiment, még mindig talált ott ácsorgókat, és ezt mondta nekik: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” ⁷Ezt mondják: „Mert senki sem fogadott fel bennünket.” Ezt mondta nekik:
„Ti is menjetek a szőlőbe!” ⁸Amikor beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája vincellérjének: „Hívd a munkásokat, és fizesd ki nekik a bért az utolsókon kezdve az elsőkig!” ⁹Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. ¹⁰Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. ¹¹Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: ¹²„Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét és hevét szenvedtük.” ¹³Ő pedig így felelt egyiküknek: „Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Ugye egy dénárban egyeztél meg velem? ¹⁴Vedd, ami a tiéd, és menj! Én az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. ¹⁵Nem tehetem a javaimmal azt, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én nagylelkű vagyok?” ¹⁶Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
¹⁷Amikor Jézus Jeruzsálembe tartott, maga mellé vette a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik:
– ¹⁸Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia a főpapok és az írástudók kezére kerül. Halálra ítélik, ¹⁹és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon majd feltámad.
²⁰Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. ²¹Ezt mondta neki:
– Mit akarsz? Így válaszolt:
– Parancsold meg, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik meg balod felől üljön országodban!
²²Jézus így felelt:
– Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?
– Ki tudjuk – mondták neki.
²³Ezt mondta nekik:
– Az én poharamat ugyan kiisszátok, de hogy ki üljön jobbom és balom felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette.
²⁴Amikor a többi tíz ezt hallotta, megharagudott a két testvérre. ²⁵De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta:
– Tudjátok, hogy a népeken fejedelmeik hatalmaskodnak, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük. ²⁶Közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, ²⁷és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok!
²⁸Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért.
²⁹Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. ³⁰És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus megy arra, felkiáltottak:
– Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
³¹A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak, de ők még hangosabban kiáltották:
– Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
³²Jézus megállt, megszólította őket, és ezt mondta:
– Mit akartok, mit tegyek veletek?
– ³³Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk – válaszolták neki.
³⁴Jézus megszánta őket, és megérintette szemüket; azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.
21 ¹Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, ²és ezt mondta nekik:
„Menjetek a következő faluba, és ott majd mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikajával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám! ³Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” ⁴Mindez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: ⁵Mondjátok meg Sion leányának:
„Íme, királyod jön hozzád szelíden és szamáron ülve, igavonó állaton és csikaján.”
⁶A tanítványok elmentek, és úgy tettek, ahogy Jézus parancsolta nekik. ⁷Odavezették a szamarat csikajával együtt, rájuk terítették köpenyüket, Jézus pedig rájuk ült.
⁸A sokaság legnagyobb része az útra terítette köpenyét, mások ágakat vágtak a fákról, és az útra szórták. ⁹Az előtte és utána haladó tömeg pedig ezt kiáltozta: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!
¹⁰Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” ¹¹A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”
¹²Azután bement Jézus a Templomba, és kiűzte mindazokat, akik a Templomban árusítottak és vásároltak. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felborította, ¹³és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat az imádság házának hívják majd, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
¹⁴Vakok és bénák jöttek hozzá a Templomba, és meggyógyította őket. ¹⁵Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amiket tett, és a gyermekeket, akik a Templomban ezt kiáltozták: „Hozsanna Dávid fiának!” –, haragra lobbantak. ¹⁶Így szóltak hozzá:
– Hallod, mit mondanak ezek? Jézus ezt mondja nekik:
– Igen. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet magadnak?
¹⁷Erre otthagyta őket. Kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
¹⁸Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. ¹⁹Észrevett egy fügefát az út szélén. Odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá:
– Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!
A fügefa hirtelen elszáradt. ²⁰Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak:
– Hogyhogy ilyen hirtelen elszáradt a fügefa?
²¹Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok:
„Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!” –, az is megtörténik. ²²És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.
²³Azután bement a Templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és ezt mondták:
– Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?
²⁴Jézus így válaszolt nekik:
– Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. ²⁵Honnan volt János keresztsége? A mennyből, vagy az emberektől?
Így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, akkor azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek neki?« ²⁶Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” ²⁷Ezt felelték Jézusnak:
– Nem tudjuk.
Erre így válaszolt nekik:
– Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. ²⁸De mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és ezt mondta: „Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben!” ²⁹Az így felelt: „Nem akarok.” Később azonban megbánta, és kiment. ³⁰Odament a másikhoz, és annak is ugyanezt mondta. Az így felelt: „Megyek, uram” –, de nem ment. ³¹A kettő közül melyik teljesítette apja akaratát?
– Az első – felelték.
Jézus erre ezt mondja nekik:
– Bizony, mondom nektek, a vámszedők és az utcalányok megelőznek titeket Isten országában. ³²Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki. A vámszedők és az utcalányok viszont hittek neki. Ti azonban, bár láttátok ezt, még később sem tartottatok bűnbánatot, hogy higgyetek neki.
³³Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót ásott és őrtornyot állított benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. ³⁴Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. ³⁵A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. ³⁶Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. ³⁷Végül a fiát küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat majd tiszteletben tartják.” ³⁸De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: „Ez az örökös. Rajta, öljük meg, hogy a miénk legyen az öröksége!” ³⁹Megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. ⁴⁰Vajon amikor megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?
⁴¹Ezt felelték neki:
– A gyalázatosokat gyalázatos végre juttatja, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik megadják a termést a maga idejében.
⁴²Ezt mondta nekik:
– Sohasem olvastátok az Írásokban? A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól van ez, és csodálatos a mi szemünkben. ⁴³Mondom nektek, elvétetik tőletek Isten országa, és olyan népnek adatik, amelyik megtermi annak gyümölcsét. ⁴⁴[[Aki erre a kőre esik, összezúzódik; akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.]]
⁴⁵Amikor a főpapok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. ⁴⁶Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.
22 ¹Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:
²– Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. ³Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. ⁴Ekkor más szolgákat küldött, mondván: „Mondjátok meg a meghívottaknak: »Íme, elkészítettem a lakomát. Ökreim és hízott állataim levágva. Minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!«” ⁵De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik az üzlete után. ⁶A többiek pedig megragadták a szolgáit, bántalmazták és megölték őket. ⁷Ekkor a király haragra lobbant, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. ⁸Akkor ezt mondta szolgáinak:
„A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. ⁹Menjetek tehát a főutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” ¹⁰A szolgák kimentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
¹¹Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. ¹²Így szólt hozzá: „Barátom, hogyan jöhettél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az hallgatott. ¹³Akkor a király ezt mondta szolgáinak: „Kötözzétek meg kezét és lábát, és vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.” ¹⁴Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.
¹⁵Akkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak arról, hogy miként állítsanak neki csapdát a saját szavaival. ¹⁶Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták:
– Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét. ¹⁷Mondd meg hát nekünk, hogy gondolod: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?
¹⁸Jézus felismerve gonoszságukat így szólt:
– Miért akartok tőrbe csalni, képmutatók? ¹⁹Mutassatok egy adópénzt!
Odavittek neki egy dénárt. ²⁰Ezt mondja:
– Kinek a képe és kinek a felirata ez?
²¹– A császáré – felelték. Akkor ezt mondta nekik:
– Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
²²Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak. Otthagyták, és eltávoztak.
²³Aznap odamentek hozzá a szadduceusok is – akik azt állítják, hogy nincs feltámadás –, és megkérdezték:
– ²⁴Mester! Mózes azt mondta, ha valaki gyermektelenül hal meg, akkor testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének. ²⁵Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. ²⁶Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét. ²⁷Végül meghalt az asszony is. ²⁸A feltámadáskor kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?
²⁹Jézus így válaszolt nekik:
– Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. ³⁰A feltámadáskor ugyanis nem nősülnek, és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. ³¹A halottak feltámadásáról nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: ³²Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.
³³Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
³⁴Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. ³⁵Egyikük – egy törvénytudó – próbára akarta tenni, és megkérdezte tőle:
– ³⁶Mester, melyik a nagy parancsolat a Törvényben?
³⁷Ezt mondta neki:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! ³⁸Ez az első, a nagy parancsolat. ³⁹A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! ⁴⁰E két parancsolattól függ az egész Törvény és a próféták.
⁴¹Mivel együtt voltak a farizeusok, Jézus megkérdezte tőlük:
– ⁴²Mi a véleményetek a Messiásról? Kinek a fia? Ezt mondják:
– Dávidé.
⁴³Ezt mondja nekik:
– Akkor Dávid hogyan nevezheti a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: ⁴⁴Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” ⁴⁵Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia?
⁴⁶Senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva megkérdezni sem merte többé senki.
23 ¹Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz:
– ²Az írástudók és farizeusok elfoglalták Mózes székét. ³Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de tetteiket ne kövessétek, mert beszélnek, de nem cselekszenek. ⁴Súlyos és nyomasztó terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani. ⁵Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek. Megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk szegélyét. ⁶A lakomákon az asztalfőn, a zsinagógákban a fő helyeken szeretnek ülni. ⁷Szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.
⁸Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok! ⁹Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van! ¹⁰Ne hívassátok magatokat tanítónak se, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. ¹¹Aki a legnagyobb közöttetek, az legyen a szolgátok! ¹²Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
¹³Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt! Ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni. [ ¹⁴[]
¹⁵Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt prozelitává tegyetek, és ha az lesz, a gyehenna fiává teszitek kétszerte inkább magatoknál.
¹⁶Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok:
„Ha valaki a szentélyre esküszik, az semmi, de ha valaki a szentély aranyára esküszik, azt köti az eskü.” ¹⁷Bolondok és vakok! Mi nagyobb: az arany vagy a szentély, amely megszenteli az aranyat? ¹⁸Ezt is mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha valaki a rajta lévő ajándékra esküszik, azt köti az eskü.” ¹⁹Ti vakok, mi nagyobb: az ajándék vagy az oltár, ami megszenteli az ajándékot? ²⁰Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van. ²¹Aki pedig a szentélyre esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakik. ²²Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik, és arra is, aki azon ül.
²³Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok, ami a Törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget. Ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni. ²⁴Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek.
²⁵Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak harácsolással és mértéktelenséggel. ²⁶Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!
²⁷Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlóak vagytok a meszelt sírokhoz, melyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. ²⁸Ugyanígy ti is kívülről igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.
²⁹Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírjait, ³⁰és ezt mondjátok: „Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában.” ³¹Így tanúsítjátok – magatok ellen –, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. ³²Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! ³³Kígyók, viperák fajzatai! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?
³⁴Ezért íme, én küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Egyeseket közülük majd megöltök és keresztre feszítetek, másokat zsinagógáitokban megkorbácsoltok, és városról városra üldöztök, ³⁵hogy rátok szálljon minden igaz vér, amit kiontottak a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a szentély és az áldozati oltár között gyilkoltatok meg. ³⁶Bizony, mondom nektek, mindez eljön erre a nemzedékre.
³⁷Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! ³⁸Íme, elhagyottá lesz házatok. ³⁹Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!
24 ¹Amikor Jézus kijött a Templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a Templom épületeit. ²Ő azonban ezt mondta nekik: „Látjátok mindezt? Bizony, mondom nektek, nem marad itt kő kövön. Mindent le fognak rombolni.”
³Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá külön a tanítványai, és így szóltak hozzá:
– Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?
⁴Jézus így válaszolt nekik:
– Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! ⁵Sokan jönnek ugyanis majd az én nevemben, és ezt mondják: „Én vagyok a Messiás!” –, és sokakat megtévesztenek. ⁶Fogtok hallani háborúkról, és háborúk hírét halljátok. Vigyázzatok, ne rémüldözzetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. ⁷Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínségek és földrengések lesznek többfelé. ⁸Mindez a vajúdás kínjainak kezdete.
⁹Akkor kínvallatásra adnak majd át titeket, megölnek benneteket, és minden nép gyűlölni fog titeket az én nevemért. ¹⁰Akkor sokan megrendülnek majd hitükben. Elárulják és meggyűlölik egymást. ¹¹Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. ¹²Mivel felgyülemlik a gonoszság, sokakban kialszik a szeretet. ¹³De aki mindvégig kitart, az üdvözül. ¹⁴Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész világon bizonyíték gyanánt minden népnek, és akkor jön el a vég.
¹⁵Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, amiről Dániel próféta beszélt, ott állni a szent helyen – aki olvassa, értse meg! –, ¹⁶akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe; ¹⁷aki a ház tetején van, ne jöjjön le, hogy kihozzon valamit; ¹⁸és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza köpenyét! ¹⁹Jaj a várandós és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! ²⁰Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök! ²¹Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. ²²Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottak miatt megrövidülnek azok a napok.
²³Akkor, ha valaki azt mondja nektek: „Íme, itt a Messiás!”, vagy „Ott van!”, ne higgyétek! ²⁴Mert hamis messiások és hamis próféták jelennek majd meg. Nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat is. ²⁵Íme, előre megmondtam nektek! ²⁶Ha tehát azt mondják nektek:
„Íme, a pusztában van” –, ne menjetek ki! „Íme, a belső szobákban van” –, ne higgyétek! ²⁷Mert ahogy a villámlás keletről támad és látszik nyugatig, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. ²⁸Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.
²⁹Közvetlenül ama napok nyomorúsága után a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.
³⁰Akkor majd feltűnik az Emberfia jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják, hogy az Emberfia jön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel. ³¹És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik választottait a négy égtáj felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
³²Értsétek meg a fügefa példáját! Amikor már zsendül az ága és levelet hajt, tudjátok, hogy közel a nyár. ³³Így ti is, amikor mindezt látjátok, tudjátok meg, hogy közel van Ő, az ajtó előtt. ³⁴Bizony, mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. ³⁵Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el.
³⁶Azt a napot viszont és azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.
³⁷Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. ³⁸Mert amint azokban a napokban az özönvíz előtt ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyiken Noé bement a bárkába, ³⁹és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. ⁴⁰Akkor ketten lesznek a mezőn. Az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. ⁴¹Két asszony őröl kézimalommal. Az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. ⁴²Virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik napon jön el Uratok! ⁴³Azt meg úgyis tudjátok, hogy ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjön a házába. ⁴⁴Ezért ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!
⁴⁵Ki tehát a hű és előrelátó szolga, akit az úr azért rendelt szolgái fölé, hogy idejében kiadja nekik az ételt? ⁴⁶Boldog az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ebben a munkában talál! ⁴⁷Bizony, mondom nektek, egész vagyona fölé rendeli. ⁴⁸De ha a gonosz szolga ezt mondja szívében: „Késik az én uram”, ⁴⁹és verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; ⁵⁰megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyiken nem várja, és abban az órában, amikor nem is gondolja. ⁵¹Kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.
25 ¹Akkor hasonló lesz a mennyek országa tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. ²Öt közülük balga volt, öt meg okos. ³A balgák, amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, ⁴az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek fiolában. ⁵A vőlegény késett. Mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. ⁶Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!” ⁷Felébredtek mind a szüzek, és rendbe hozták a lámpásukat. ⁸A balgák így szóltak az okosakhoz: „Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” ⁹Az okosak így válaszoltak: „Nem, mert hátha nem lesz elég nekünk meg nektek is. Menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” ¹⁰Amíg távol voltak, hogy vegyenek, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre, és bezárták az ajtót. ¹¹Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: „Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!” ¹²Ő azonban így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” ¹³Virrasszatok hát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát!
¹⁴Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. ¹⁵Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elutazott. ¹⁶Az, aki öt talentumot kapott, azonnal elindult, vállalkozásba fogott, és másik ötöt keresett. ¹⁷Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt keresett. ¹⁸Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott, és elrejtette ura pénzét.
¹⁹Hosszú idő múlva megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. ²⁰Jött az, aki öt talentumot kapott, és odahozta a másik öt talentumot, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál át nekem, nézd, másik öt talentumot kerestem!” ²¹Ura így szólt hozzá: „Jól van, derék és hű szolgám! A kevésben hű voltál, ezután sokat bízok rád. Gyere, örvendezz uraddal együtt!” ²²Jött az is, aki két talentumot kapott, és ezt mondta: „Uram, két talentumot adtál át nekem, nézd, másik két talentumot kerestem!” ²³Ura így szólt hozzá: „Jól van, derék és hű szolgám! A kevésben hű voltál, ezután sokat bízok rád. Gyere, örvendezz uraddal együtt!”
²⁴Jött az is, aki egy talentumot kapott, és ezt mondta: „Uram, tudtam, hogy hajthatatlan ember vagy: ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnét is gyűjtesz, ahová nem szórtál. ²⁵Félelmemben elmentem, és földbe rejtettem talentumodat. Nézd, itt van, ami a tiéd!” ²⁶Ura így válaszolt neki: „Te gonosz és lusta szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnét is gyűjtök, ahova nem szórtam? ²⁷El kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, így amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. ²⁸Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! ²⁹Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. ³⁰Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.”
³¹Amikor dicsőségében eljön az Emberfia, és vele mind az angyalok, akkor majd leül dicsősége trónjára. ³²Összegyűjtenek majd eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. ³³A juhokat a jobbjára, a kecskéket pedig a baljára állítja.
³⁴Akkor így szól a király a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, és vegyétek örökül a világ kezdete óta számotokra készített országot. ³⁵Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, ³⁶mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és felkerestetek.” ³⁷Akkor így válaszolnak neki az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, és adtunk neked enni, vagy szomjazni, és adtunk neked inni? ³⁸Mikor láttunk jövevénynek, és fogadtunk be, vagy mezítelennek, és ruháztunk fel? ³⁹Mikor láttunk betegen vagy börtönben, és mentünk el hozzád?” ⁴⁰A király így felel majd nekik: „Bizony, mondom nektek, amikor ezeket tettétek akár csak eggyel is a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek.”
⁴¹Akkor szól a balján állókhoz is: „Távozzatok tőlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak készített örök tűzre. ⁴²Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, ⁴³jövevény voltam, és be nem fogadtatok, mezítelen voltam, és fel nem ruháztatok, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.” ⁴⁴Akkor ezek is így válaszolnak neki: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?” ⁴⁵Akkor így felel nekik: „Bizony, mondom nektek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.” ⁴⁶És ezek az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
26 ¹Amikor Jézus befejezte ezeket a szavait, így szólt tanítványaihoz: ²„Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét ünnepe lesz, és az Emberfia átadatik, hogy keresztre feszítsék.”
³Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában, ⁴és megállapodtak abban, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik. ⁵De ezt mondták: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép körében!”
⁶Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, ⁷odajött hozzá egy asszony, akinél egy alabástromedényben drága kenet volt, és ráöntötte Jézus fejére, aki már helyet foglalt az asztalnál. ⁸Amikor tanítványai ezt látták, így méltatlankodtak:
– Mire való ez a pazarlás? ⁹Hiszen sok pénzért el lehetett volna adni, és az árát a szegényeknek juttatni.
¹⁰Amikor Jézus észrevette, ezt mondta nekik:
– Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. ¹¹Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. ¹²Amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. ¹³Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.
¹⁴Akkor a Tizenkettő közül egy, akit Karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, ¹⁵és így szólt: „Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom őt nektek?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. ¹⁶Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa.
¹⁷A kovásztalan kenyér ünnepének első napján odajöttek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle:
– Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el neked?
¹⁸Ő ezt mondta:
– Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: „A Mester üzeni: »Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.«”
¹⁹A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus megparancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
²⁰Amikor este lett, asztalhoz telepedett a Tizenkettővel. ²¹Evés közben így szólt:
– Bizony, mondom nektek, egy közületek el fog árulni engem.
²²Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték:
– Csak nem én, Uram?
²³Így válaszolt:
– Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az árul el engem. ²⁴Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.
²⁵Júdás, az áruló, így szólt:
– Csak nem én, Mester?
– Te mondtad – felelte neki.
²⁶Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, a tanítványoknak adta, és így szólt:
– Vegyétek, egyétek, ez az én testem!
²⁷Azután vette a kelyhet, hálát adván odaadta nekik, és ezt mondta:
– Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, a szövetség vére, ami sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára! ²⁹De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből addig a napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.
³⁰Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. ³¹Akkor így szólt hozzájuk Jézus:
– Mindnyájan megrendültök hitetekben miattam ezen az éjszakán. Meg van írva ugyanis: Megverem a pásztort, s a nyáj juhai szétszóródnak. ³²De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.
³³Ekkor Péter így szólt hozzá:
– Ha mindenki megrendül is hitében miattad, én soha meg nem rendülök.
³⁴Jézus ezt mondta neki:
– Bizony, mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
³⁵Péter így szól:
– Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg.
A többi tanítvány ugyanígy beszélt.
³⁶Akkor elment velük Jézus egy helyre, amit Getszemáninak hívtak, és így szólt tanítványaihoz:
– Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.
³⁷Maga mellé vette Pétert és Zebedus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. ³⁸Akkor így szólt hozzájuk:
– Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt, és virrasszatok velem!
³⁹Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott:
– Atyám, ha lehetséges, távozzék tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!
⁴⁰Visszajött a tanítványokhoz, és alva találta őket; így szólt Péterhez:
– Hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem? ⁴¹Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
⁴²Másodszor is elment, és így imádkozott:
– Atyám, ha nem távozhat tőlem ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!
⁴³Amikor visszajött, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. ⁴⁴Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. ⁴⁵Akkor odament a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk:
– Aludjatok tovább, és pihenjetek! Íme, eljött az óra, amikor az Emberfia bűnösök kezébe adatik. ⁴⁶Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki kiszolgáltat engem.
⁴⁷Még beszélt, amikor íme, megjött Júdás, egy a Tizenkettő közül. Nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. ⁴⁸Az áruló ezt a jelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, ő az. Őt fogjátok el!” ⁴⁹Nyomban Jézushoz ment, és így szólt:
– Üdv, Mester! – és megcsókolta.
⁵⁰Jézus ezt mondta neki:
– Barátom, tudom, miért jöttél.
Akkor odamentek, kezet vetettek rá, és elfogták. ⁵¹Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. ⁵²Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Tedd vissza kardod a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek. ⁵³Vagy azt gondolod, nem kérhetném Atyámat, hogy most azonnal adjon mellém tizenkét légió angyalnál is többet? ⁵⁴De akkor miként teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?
⁵⁵Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz:
– Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap a Templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. ⁵⁶Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.
Akkor a tanítványok mind elhagyták, és elfutottak.
⁵⁷Akik elfogták Jézust, elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. ⁵⁸Péter távolról követte egészen a főpap palotájának udvaráig. Bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége. ⁵⁹A főpapok pedig az egész szanhedrinnel együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák, ⁶⁰de nem találtak, jóllehet sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, ⁶¹és így szóltak:
– Ez azt mondta: „Le tudom rombolni Isten szentélyét, és három nap alatt fel tudom építeni.”
⁶²A főpap felállt, és így szólt hozzá:
– Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
⁶³Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor ezt mondta neki:
– Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia!
⁶⁴Jézus ekkor így felelt:
– Te mondtad. Sőt mondom nektek, mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és jön az ég felhőin.
⁶⁵A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt:
– Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. ⁶⁶Mi a véleményetek?
Azok így feleltek:
– Méltó a halálra!
⁶⁷Azután szembeköpték, ököllel ütötték, mások meg pofozták, ⁶⁸és ezt mondták:
– Messiás, prófétálj, ki ütött meg!
⁶⁹Péter kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány, és így szólt:
– Te is a galileai Jézussal voltál.
⁷⁰Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta:
– Nem tudom, mit beszélsz.
⁷¹Mikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta az ott lévőknek:
– Ez a Názáreti Jézussal volt.
⁷²Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel:
– Nem ismerem azt az embert.
⁷³Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez:
– Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is elárulja.
⁷⁴Akkor átkozódni és esküdözni kezdett:
– Nem ismerem azt az embert!
És nyomban megszólalt a kakas. ⁷⁵Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
27 ¹Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják. ²Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
³Amikor Júdás, aki kiszolgáltatta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a főpapoknak és a véneknek a harminc ezüstöt, ⁴és ezt mondta:
– Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki. De azok ezt mondták:
– Mi közünk hozzá? A te dolgod!
⁵Erre ő a szentélybe szórta az ezüstpénzt, majd elment, és felakasztotta magát. ⁶A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Ezt nem szabad a kincstárba tennünk, mert vérdíj.” ⁷Aztán határozatot hoztak, és megvették rajta a fazekas mezejét az idegenek számára temetőnek. ⁸Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek. ⁹Ekkor beteljesedett Jeremiás próféta szava: És vették a harminc ezüstöt, az árát a felbecsültnek, akit Izrael fiai ennyire becsültek, ¹⁰és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy az Úr megparancsolta nekem.
¹¹Jézust a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya? Jézus így szólt:
– Te mondod.
¹²De amikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. ¹³Akkor így szólt hozzá Pilátus:
– Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?
¹⁴Jézus azonban egyetlen vádra sem válaszolt neki, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.
¹⁵Az ünnep alkalmával a helytartó szabadon szokott bocsátani egy foglyot, akit a sokaság kívánt. ¹⁶Volt pedig akkor egy hírhedt fogoly, akit [Jézus] Barabásnak hívtak. ¹⁷Amikor összegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik:
– Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: [Jézus] Barabást vagy Jézust, akit Messiásnak mondanak?
¹⁸Tudta ugyanis, hogy irigységből szolgáltatták ki neki. ¹⁹Amikor a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, ugyanis sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” ²⁰A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig ölessék meg. ²¹A helytartó erre ezt mondta nekik:
– Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?
Azok ezt mondták:
– Barabást.
²²Pilátus így szólt hozzájuk:
– Mit tegyek Jézussal, akit Messiásnak mondanak?
Mindnyájan ezt mondták:
– Keresztre vele!
²³Erre ezt mondta:
– De hát mi rosszat tett?
Azok még hangosabban kiáltoztak:
– Keresztre vele!
²⁴Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt forrongás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt:
– Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!
²⁵Az egész nép ezt mondta:
– Vére rajtunk és gyermekeinken!
²⁶Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta, hogy feszítsék meg.
²⁷Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. ²⁸Levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. ²⁹Tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” ³⁰Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejére vertek vele. ³¹Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
³²Kifelé menet találkoztak egy cirenei emberrel, akinek Simon volt a neve. Ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. ³³Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, ³⁴epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.
³⁵Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin, ³⁶azután leültek ott, és őrizték. ³⁷Feje fölé tették az ellene szóló vádat, amely így szólt: „Ez Jézus, a zsidók királya.” ³⁸Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
³⁹Az arra járók a fejüket csóválva káromolták, ⁴⁰és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a szentélyt, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” ⁴¹Hasonlóképpen a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt gúnyolódva mondták: ⁴²„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! ⁴³Bízott Istenben, szabadítsa meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: „Isten Fia vagyok.” ⁴⁴Ugyanígy a vele együtt megfeszített rablók is szidalmazták.
⁴⁵Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. ⁴⁶Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” ⁴⁷Néhányan az ott állók közül, akik hallották, így szóltak: „Ez Illést hívja.” ⁴⁸Egy közülük azonnal elfutott, silány borral itatott át egy szivacsot, nádszálra tűzte, és inni adott neki. ⁴⁹A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse?!” ⁵⁰Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
⁵¹Íme, a szentély kárpitja kettéhasadt felülről az aljáig. A föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
⁵²A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. ⁵³Kijöttek a sírokból, és feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
⁵⁴Amikor a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, ez Isten Fia volt!”
⁵⁵Volt ott sok asszony is, akik távolról figyeltek. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. ⁵⁶Köztük volt a magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
⁵⁷Amikor beesteledett, eljött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. ⁵⁸Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. ⁵⁹József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, ⁶⁰és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és eltávozott. ⁶¹Ott volt a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
⁶²Másnap, az előkészület napja után a főpapok és a farizeusok együtt elmentek Pilátushoz, ⁶³és így szóltak:
– Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: „Három nap után feltámadok!” ⁶⁴Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják, aztán azt mondják a népnek: „Feltámadt a halottak közül!” Ez utóbbi csalás rosszabb lesz az előbbinél.
⁶⁵Pilátus ezt mondta nekik:
– Van őrségetek. Menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok!
⁶⁶Erre elmentek, és biztosították a sírt: lepecsételték a követ, s őrséget állítottak.
28 ¹A szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elmentek, hogy megnézzék a sírt. ²Íme, nagy földrengés támadt, ugyanis az Úr egyik angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és ráült. ³Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. ⁴Az őrök tőle való félelmükben reszkettek, és szinte holtra váltak. ⁵Az angyal pedig ezt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Tudom, a megfeszített Jézust keresitek. ⁶Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! ⁷Aztán gyorsan menjetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok. Íme, megmondtam nektek.”
⁸Gyorsan eltávoztak a sírtól, és félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. ⁹És íme, szembejött velük Jézus, és ezt mondta: „Üdv nektek!” Ők pedig odamentek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. ¹⁰Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Menjetek, mondjátok meg testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott majd látni fognak.”
¹¹Amikor eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. ¹²Azok összegyűltek a vénekkel, és miután tanácsot tartottak, tetemes összeget adtak a katonáknak, ¹³és így szóltak: „Ezt mondjátok: »Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták, amíg mi aludtunk«. ¹⁴Ha esetleg a helytartó fülébe jut, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket.” ¹⁵Azok fogták a pénzt, és úgy tettek, ahogy kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.
¹⁶A tizenegy tanítvány elment Galileába arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. ¹⁷Amikor meglátták, leborultak előtte, de néhányan kételkedtek. ¹⁸Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. ¹⁹Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, ²⁰és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.”

KNB SZIT STL BD RUF KG