Keresés a Bibliában

26 1És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak: 2Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék. (Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18) 3Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, a kit Kajafásnak hívtak, (Mát,26 7.) 4És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék. 5De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között. (Mát 11,27; Eféz 1,20-22) 6És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala, (Márk 16,15-16) 7Méne ő hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az ő fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala. (Mát 18,20) 8Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás? 9Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek. (Malak 3,1; Mát 11,10) 10Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem. (Ésa 40,3) 11Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. (5Móz 15,11) 12Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt. (Máté 13,19) 13Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére. (Mát 16,7) 14Akkor a tizenkettő közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén, (Márk 14,10; Luk 22,4) 15Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt. (Ján 11,57;Zak 11,12) 16És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt. (1Tim 6,9.10) 17A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt? (Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20) 18Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal. (Mát 3,16.17; Luk 3,21.23) 19És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt. (Mát 5,15; Luk 8,16;11,33) 20Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, (Márk 14,17-26; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26) 21És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem. (Mát 10,38) 22És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram? (Gal 4,4) 23Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. (Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26) 24Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna. 25Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád. (Jak 5,7) 26Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. (1Kor 11,23-25) 27És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; 28Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. (2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11) 29Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában. (Mát 7,28.29) 30És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére. (Zsolt 113,1; Zsolt 118,1;Luk 22,39; Ján 18,1) 31Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai. (Zak 13,7; Ján 16,32) 32De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. (Mát 28,7) 33Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom. (Mát 9,26) 34Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. (Márk 14,30; Luk 22,34; Ján 13,38) 35Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is. (Mát,26 56.) 36Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. (Márk 14,32-42; Luk 22,39-46; Ján 18,1.2) 37És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni. (Zsid 5,7) 38Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem. (Ján 12,27) 39És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te. (Zsid 5,8;Ján 18,11) 40Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!? (Mát 8,28-34; Luk 8,26-40) 41Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. (Zsid 2,14;4,15) 42Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. 43És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik. (Ján 2,19) 44És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván. (2Kor 12,8) 45Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. 46Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul. (Mát 15,5; Ésa 53,7) 47És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől. (Márk 14,43-50; Luk 22,47-53; Ján 18,3-12) 48A ki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt. 49És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá őt. (Ján 19,7) 50Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt. (Mát 3,12;7,36) 51És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét. (5Móz 14,2-32) 52Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök. (1Móz 9,6) 53Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? 54De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni? 55Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem. 56Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának. (Mát,26 31.) 57Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyűltek vala. (Márk 14,53-72; Luk 22,54-71; Ján 18,13-27) 58Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét. (Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28) 59A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; (Ésa 43,25) 60És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú, 61Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt. (Ján 2,19-21) 62És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened? (Mát 14,61; Ésa 53,7) 63Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia? (Mát 27,12) 64Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben. (Mát 24,30) 65Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az ő káromlását. (Ján 10,33) 66Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra. (Ján 19,7.3Móz;24,16) 67Akkor szemébe köpdösének és arczul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék, (Ésa 50,6) 68Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged? (Mát 9,11; Luk 15,2) 69Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál. (Márk 14,66-72; Luk 22,56-62; Ján 18,17.25-27) 70Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz. 71Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala. 72És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert. 73Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged. (Mát 9,16; Luk 5,36) 74Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala. (Mát 9,17; Luk 5,37) 75És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra. (Mát,26 34.)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet