1
1Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.
2Amint meg van írva Izajás prófétánál:
»Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt,
aki elkészíti utadat
3a pusztában kiáltónak szava:
‘Készítsétek az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit’«,
7Így prédikált: »Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját. 8Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni.«
9Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. 10Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílnak az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá. 11Az égből szózat hangzott: »Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik«.
(Iz 42,1) 12Ezután a Lélek azonnal elragadta őt a pusztába. 13A pusztában volt negyven napig; a sátán kísértette. A vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki.
14Miután János átadatott, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. 15Azt mondta: »Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.«
16Amikor a galileai tenger mellett elment, meglátta Simont és testvérét Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. 17Jézus azt mondta nekik: »Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!« 18Ők azonnal elhagyták hálóikat, és követték őt. 19Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ők is a hálóikat javították a hajóban, 20és azonnal hívta őket. Azok pedig elhagyva apjukat, Zebedeust a béresekkel együtt a hajóban, követték őt.
21Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. 22Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. 23Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: 24»Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!« 25Jézus megparancsolta neki: »Némulj el, és menj ki belőle.« 26A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva kiment belőle. 27Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: »Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki.« 28Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.
29Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. 30Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak miatta. 31Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik.
32Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat: 33az egész város odagyűlt az ajtóhoz. 34Meggyógyított sok, különféle bajokban sínylődő beteget, és sok ördögöt űzött ki, de nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt.
35Másnap korán hajnalban fölkelt, kiment, és elment egy elhagyatott helyre, hogy ott imádkozzék. 36Simon, és akik vele voltak, utána mentek. 37Amikor megtalálták, azt mondták neki: »Mindenki téged keres.« 38Azt felelte: »Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.« 39És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött.
40Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: »Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.« 41Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s azt mondta neki: »Akarom, tisztulj meg!« 42Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult. 43Erélyesen ráparancsolt, és azonnal elküldte őt e szavakkal: 44»Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.« (Lev 13,49) 45De az, mihelyt elment, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.
Jegyzetek
1,21 Az evangélista itt csodák elbeszélésébe kezd, mert így tudja legvilágosabban bemutatni, hogy isteni hatalommal rendelkezik az, aki a saját nevében csodatetteket képes művelni.
1,35 Jézus nem csak tevékenykedett és prédikált: életét átszőtte az állandó és buzgó imádság. Ezen keresztül szüntelen kapcsolatban állt az Atyával, s innen merítette a kapott küldetéshez szükséges kegyelmeket.