1 1A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának kezdete, (Máté 15,21-28) 2A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti a te útadat előtted; (Malak 3,1; Mát 11,10) 3Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az ő ösvényeit: (Ésa 40,3) 4Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára. 5És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén. 6János pedig teveszőrruhát és dereka körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala. 7És prédikála, mondván: Utánam jő, a ki erősebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam. 8Én vízzel kereszteltelek titeket, de ő Szent Lélekkel keresztel titeket. 9És lőn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelteték János által a Jordánban. (Luk 2,51) 10És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot ő reá leszállani; (Márk 8,23) 11És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm. (Mát 3,16.17; Luk 3,21.23) 12És a Lélek azonnal elragadá őt a pusztába. (Zsolt 99,3) 13És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki. (Márk 1,43-45) 14Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát, (Ésa 52,10) 15És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban. (Gal 4,4) 16Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, a mint a tengerbe hálót vetének; mert halászok valának. (Márk 6,34-44) 17És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok. (Mát 9,18-26; Luk 8,41-56) 18És azonnal elhagyván az ő hálóikat, követék őt. (1Móz 12,3;17,7;18,18) 19És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala. 20És azonnal hívá őket. És ők atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének. 21És bemenének Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala. 22És elálmélkodának az ő tanításán; mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók. (Mát 7,28.29) 23Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta, 24És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje. (Márk 5,7;Zsolt 16,10) 25És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle. (Luk 6,19) 26És a tisztátalan lélek megszaggatá őt, és fenszóval kiáltva, kiméne belőle. (Márk 9,26) 27És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki? 28És azonnal elméne az ő híre Galilea egész környékére. 29És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt. (Márk 10,52; Mát 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42) 30A Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és azonnal szólának néki felőle. 31És ő odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nékik. (Márk 6,52) 32Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind ő hozzá vivék a betegeseket és az ördöngősöket; (Zsolt 132,11.17; Jer 23,6) 33És az egész város oda gyűlt vala az ajtó elé. 34És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlődnek vala; és sok ördögöt kiűze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy őt ismerék. (Luk 4,41; Csel 16,17.18) 35Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék. (1Móz 3,15;12,3;22,15-18;28,14; Zsid 6,13) 36Simon pedig és a vele lévők utána sietének; (Luk 7,14) 37És a mikor megtalálák őt, mondának néki: Mindenki téged keres. (Márk 7,32.33; Ján 9,6) 38És ő monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem. (1Pét 1,15) 39És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket űz vala. (Mát 13,53-58; Luk 4,15-30) 40És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén őt és leborulván előtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem. (Ján 7,15) 41Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté őt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg. (Mát 16,13-28; Luk 9,18-27) 42És a mint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tőle a poklosság és megtisztula. (Márk 6,15) 43És erősen megfenyegetvén, azonnal elküldé őt, (Márk 3,12;7,36) 44És monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a mit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik. (5Móz 14,2-32) 45Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelől. (Mát 10,1.9-15; Luk 9,1-6;Luk 10,1)