Keresés a Bibliában

22 1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: 2»Szólj Áronnak és fiainak, hogy kellő tartózkodást tanúsítsanak Izrael fiainak szent adományaival szemben, és ne szentségtelenítsék meg azoknak a szent dolgoknak nevét, amelyeket nekem bemutatnak. Én vagyok az Úr!
3Mondd nekik és utódaiknak: Mindaz, aki nemzetségetekből olyankor közelít azokhoz a szent adományokhoz, amelyeket Izrael fiai az Úrnak bemutattak, amikor tisztátalanság van rajta: vesszen el az Úr elől. Én vagyok az Úr!
4Ha valaki Áron utódai közül leprás vagy magfolyásban szenved, mindaddig ne egyék a nekem szentelt dolgokból, míg meg nem gyógyul. Aki pedig olyan dolgot érint, amely halott miatt tisztátalan, vagy akitől elmegy a mag, úgy, mint a közösüléskor, 5vagy aki valamely csúszómászót vagy bármi más olyan tisztátalan dolgot érint, amelynek érintése tisztátalanná tesz: 6legyen tisztátalan estig, és ne egyék a szentelt dolgokból; miután azonban testét megfürösztötte 7és a nap lenyugodott, tisztává lesz és ehet a szentelt dolgokból, mert azok szolgáltatják az ő élelmét. 8Elhullott vagy vad által széttépett állatot ne egyenek, hogy tisztátalanná ne tegyék magukat vele. Én vagyok az Úr! 9Tartsák meg ezeket a parancsaimat, hogy bűnbe ne essenek, és meg ne haljanak a szent helyen, ha azt megszentségtelenítik. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük.
10Semmiféle idegen se egyék a szentelt dolgokból. A pap zsellére és napszámosa ne egyék belőlük, 11a pap vásárolt vagy házánál született rabszolgája azonban ehet belőlük. 12Ha a pap lánya valakihez a népből megy férjhez, a szentelt dolgokból és adományokból nem ehet. 13Ha azonban özvegyként vagy eltaszítottként visszatér atyja házába és gyermeke nincsen: éppúgy ehet atyja eledeléből, mint lány korában szokott. Semmiféle idegennek sem szabad ennie belőle.
14Ha valaki tudatlanságból mégis eszik a szentelt dolgokból, tegye hozzá a megevett mennyiséghez annak ötödrészét, s adja a papnak a szent helyre. 15Ne engedjék megszentségteleníteni a papok Izrael fiainak azokat a szentelt dolgait, amelyeket az Úrnak adományoznak, 16hogy ne kelljen viselniük vétkük gonoszságát, ha szentelt dolgokat esznek. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük!«
17Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: 18»Szólj Áronhoz és fiaihoz és Izrael valamennyi fiához és mondd nekik: Ha valaki Izrael házából vagy a nálatok lakó jövevények közül be akarja mutatni áldozati ajándékát, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, mindannak, amit egészen elégő áldozatul akar bemutatni az Úrnak, 19hogy általatok bemutatható legyen, hibátlan hím állatnak, szarvasmarhának, juhnak vagy kecskének kell lennie. 20Ha hibája van, ne mutassátok be, mert nem lenne kedves.
21Ha valaki békeáldozatot akar bemutatni az Úrnak, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, akár szarvasmarhát, akár aprómarhát: hibátlant mutasson be, hogy kedves legyen. Semmiféle hiba ne legyen benne: 22ha vak, ha törött tagú, ha sebhelyes, ha fekélyes, ha rühös vagy sömörös, ne mutassátok be az Úrnak és ne égessetek belőle az Úr oltárán. 23Levágott fülű vagy farkú szarvasmarhát s aprómarhát jószántadból bemutathatsz, de fogadalmat nem lehet leróni vele. 24Semmiféle szétnyomott, összezúzott, kimetszett vagy kiszakított heréjű állatot se mutassatok be az Úrnak: egyáltalában ne tegyétek ezt földeteken. 25Idegen ember kezéből ne mutassatok be kenyeret Isteneteknek vagy másvalamit, amit adni akarna, mert mindaz romlott és hibás: ne fogadjátok el.«
26Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: 27»Újszülött borjú, bárány és kecske hét napig anyja tőgye alatt maradjon; a nyolcadik napon és azon túl bemutatható az Úrnak. 28Se szarvasmarhát, se aprómarhát nem szabad kicsinyével egy napon levágni.
29Ha hálaáldozatot vágtok az Úrnak, akkor, hogy az kedves legyen, 30aznap egyétek meg; ne maradjon belőle semmi sem másnap reggelig. Én vagyok az Úr!
31Tartsátok meg parancsaimat és cselekedjetek szerintük: én vagyok az Úr! 32Ne szentségtelenítsétek meg szent nevemet, hogy szentnek bizonyuljak Izrael fiai között. Én, az Úr, szentséget kívánok tőletek, 33én hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

22,1 A papok számára a szent lakomához való járulás feltételei, vagyis annak szabályozása, hogy ki ehet az Istennek felajánlott és így szentté vált ételekből.

Előző fejezet Következő fejezet