17
1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
2»Szólj Áronhoz és fiaihoz s Izrael valamennyi fiához, s mondd nekik: Ezt parancsolta az Úr:
3Ha valaki Izrael házából marhát, juhot vagy kecskét vág, akár a táborban, akár a táboron kívül,
4és nem a sátor ajtajához viszi áldozatul az Úrnak: vérontásban legyen bűnös; mintha vért ontott volna, éppúgy vesszen el népéből.
5Azért kell a paphoz vinniük Izrael fiainak vágóáldozataikat, amelyeket azelőtt a mezőkön szoktak levágni, hogy az Úrnak szenteljék azokat a bizonyság sátrának ajtaja előtt és békeáldozatul vágják le az Úrnak,
6és a pap a vért a bizonyság sátrának ajtajánál az Úr oltárára hintse, a hájat pedig kedves illatul elégesse az Úrnak,
7s ne áldozzák többé vágóáldozataikat a démonoknak, akikkel paráználkodtak. Örök törvény legyen ez nekik, s utódaiknak.
8Mondd továbbá nekik: Ha valaki, Izrael házából vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül, egészen elégő áldozatot vagy vágó áldozatot mutat be,
9s azt nem a bizonyság sátrának ajtajához viszi, hogy az Úrnak mutassa be: vesszen el népéből.
10Ha valaki, Izrael házából, vagy a közöttük tartózkodó jövevények közül, vért eszik, én ellene fordítom arcomat, s elvesztem őt népéből.
11A test lelke ugyanis a vérben van, és én a vért arra rendeltem nektek, hogy engesztelést végezzetek vele lelketekért az oltáron és a vér a lélek által engesztelésre szolgáljon.
12Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki se egyék vért közületek vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül.
13Ha valaki, Izrael fiai közül vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül, vadászással vagy madarászással olyan vadat vagy madarat ejt, amelyet nem szabad enni, folyassa ki vérét, s födje be földdel.
14Minden testnek a lelke ugyanis a vérben van. Azért mondtam Izrael fiainak: Semmiféle test vérét ne egyétek, mert a test lelke a vérben van – s aki eszi, vesszen el.
15Ha valaki elhullott vagy vad által széttépett állatot eszik, akár bennszülött, akár jövevény: mossa meg ruháját s önmagát vízzel, s legyen tisztátalan estig; ez után a rendtartás után tiszta lesz.
16Ha azonban nem mossa meg ruháját és testét, viselje gonoszságát.«
Jegyzetek
17,1 A »Szentség törvénye« eredetileg önálló törvénygyűjtemény volt. Az egyes szabályok végén gyakran visszatérő indoklás (»mert én vagyok az Úr«) arra utal, hogy Isten jelen van népe körében, és a nép tagjainak ehhez méltóan kell viselkedniük.
17,1 Az előírás, hogy állatokat csak a szentélyben lehet levágni, olyan kis közösséget tételez fel, amilyen például a babiloni fogságból hazatértek közössége volt.
17,10 A vért (az élet hordozóját) senki sem fogyaszthatja, ezért fontos az állatok szabályos levágása, amelynek keretében a vért gondosan elfolyatták.