11Szomorkodnak a szántóvetők,
jajgatnak a szőlőművesek
a gabona és az árpa miatt,
mert elveszett a szántóföld termése.
17Siessenek, és kezdjenek fölöttünk gyászénekbe,
hadd ússzék könnyben a szemünk,
és a szempillánk víztől ázzék!
18Mert gyászének hangja hallatszik Sionból:
»Hogy elpusztultunk! Mily nagyon megszégyenültünk!
Mert el kellett hagynunk az országot,
mert feldúlták hajlékainkat!«
19Halljátok hát, asszonyok, az Úr igéjét,
és fogadja be fületek szájának igéjét!
Tanítsátok leányaitokat gyászénekre,
és mindenki a társnőjét siratódalra!
20Mert felhágott a halál ablakainkba,
bejött palotáinkba;
hogy kiirtsa a gyermekeket az utcáról,
az ifjakat a terekről.