9

¹Bárcsak lenne a pusztában számomra
egy vándornak való szállás,
hogy elhagyhatnám népemet, és elmehetnék tőlük!
Mert mindnyájan házasságtörők,
hűtlenek gyülekezete.

²»Felajzották nyelvüket, mint az íjat;
hazugsággal és nem igazsággal
lettek hatalmasok az országban;
mert gonoszságról gonoszságra haladnak,
és engem nem ismernek – mondja az Úr. –

³Mindenki őrizkedjék a társától,
és egyetlen testvérben se bízzatok,
mert minden testvér csalva csal,
és minden társ rágalmazva jár!

⁴Mindenki becsapja a társát,
és nem beszélnek igazat;
hazug beszédre tanítják nyelvüket,
gonosztevésben fáradoznak.

⁵Álnokság közepette van a lakásod,
álnokságukban nem akarnak tudni rólam,«
– mondja az Úr.

⁶Ezért így szól a Seregek Ura:
»Íme, én megolvasztom és megpróbálom őket,
mert mi mást tehetnék népem leánya miatt?

⁷Gyilkos nyíl a nyelvük,
álnokságot beszél;
szájával békességről beszél társának,
de bensejében cselt vet neki.

⁸Vajon ezekért ne büntessem meg őket?
– mondja az Úr. –
Vagy ilyen nemzeten
ne bosszuljam meg magam?«

⁹A hegyek miatt sírásba és gyászénekbe kezdek,
és a puszta legelői miatt siratódalba,
mert fölperzselődtek, senki sem jár arra,
és nem hallják nyájnak hangját; az ég madaraitól az állatokig,
elbujdostak, elmentek.

¹⁰»Kőhalmazzá teszem Jeruzsálemet,
sakálok tanyájává;
Júda városait pedig pusztasággá teszem,
és nem lesz lakójuk.«

¹¹Ki az a bölcs ember,
aki megérti ezt?
Akihez szólt az Úr szája,
hogy hirdesse:
Miért pusztult el az ország,
és perzselődött fel, mint a puszta,
ahol senki sem jár?

¹²Ezt mondja az Úr: »Mivel elhagyták törvényemet, melyet elébük adtam, nem hallgattak szavamra, és nem jártak aszerint, ¹³hanem szívük megátalkodottsága és a Baálok után mentek, amire atyáik tanították őket,« ¹⁴azért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: »Íme, én ürömmel etetem meg ezt a népet, és mérgezett vízzel itatom meg őket. ¹⁵Szétszórom őket a nemzetek közé, melyeket nem ismertek sem ők, sem atyáik; és elküldöm utánuk a kardot, míg meg nem semmisítem őket.

¹⁶Így szól a Seregek Ura:
Figyeljetek, és hívjátok a siratóasszonyokat,
hadd jöjjenek!
Küldjetek a hozzáértő asszonyokért,
hadd jöjjenek!«

¹⁷Siessenek, és kezdjenek fölöttünk gyászénekbe,
hadd ússzék könnyben a szemünk,
és a szempillánk víztől ázzék!

¹⁸Mert gyászének hangja hallatszik Sionból:
»Hogy elpusztultunk! Mily nagyon megszégyenültünk!
Mert el kellett hagynunk az országot,
mert feldúlták hajlékainkat!«

¹⁹Halljátok hát, asszonyok, az Úr igéjét,
és fogadja be fületek szájának igéjét!
Tanítsátok leányaitokat gyászénekre,
és mindenki a társnőjét siratódalra!

²⁰Mert felhágott a halál ablakainkba,
bejött palotáinkba;
hogy kiirtsa a gyermekeket az utcáról,
az ifjakat a terekről.

²¹Beszélj! Így szól az Úr:
»Ott hever az emberek holtteste,
mint trágya a mezőn,
és mint kéve az arató mögött,
melyet senki sem szed össze.«

²²Így szól az Úr:
»Ne dicsekedjék a bölcs bölcsességével,
és ne dicsekedjék az erős erejével;
ne dicsekedjék a gazdag gazdagságával!

²³Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekszik,
hogy értelmes, és tudja rólam,
hogy én vagyok az Úr,
aki kegyelmet gyakorolok,
jogot és igazságot a földön;
mert ezekben telik kedvem,
– mondja az Úr. –

²⁴Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor meglátogatok minden körülmetéltet, aki mégis körülmetéletlen; ²⁵Egyiptomot és Júdát, Edomot és Ammon fiait, Moábot és minden megnyírt halántékút, akik a pusztában laknak. Mert minden nemzet körülmetéletlen, és Izrael egész háza körülmetéletlen szívű.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet