25Vita támadt tehát János tanítványai és egy zsidó között a tisztulás felől.
26Odamentek Jánoshoz, és azt mondták neki: »Rabbi, az, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, íme, ő is keresztel, és mindenki hozzá megy.«
27János azt felelte: »Az ember semmit sem szerezhet, hacsak a mennyből nem adatott neki.
28Ti magatok vagytok a tanúim, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem az vagyok, akit őelőtte küldtek.
29Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett.
30Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.«