8 ¹»Abban az időben – mondja az Úr –, kihozzák sírjaikból Júda királyainak csontjait, fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait, a próféták csontjait és Jeruzsálem lakóinak csontjait. ²Kiterítik őket a nap, a hold és az ég egész serege elé, melyeket szerettek és szolgáltak, melyek után jártak, melyekhez folyamodtak, és melyek előtt leborultak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket; trágyává lesznek a föld színén. ³Mégis inkább választaná a halált, mint az életet az egész maradék, azok, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből mindazokon a megmaradt helyeken, ahova elűztem őket, – mondja a Seregek Ura. –

⁴Mondd tehát nekik: Így szól az Úr:
Vajon akik elesnek, nem kelnek föl?
Vagy aki eltér, nem tér vissza?

⁵Miért pártolt el ez a nép, Jeruzsálem,
örökös elpártolással?
Ragaszkodnak a csalárdsághoz,
vonakodnak visszatérni.

⁶Figyeltem és hallottam:
nem helyesen beszélnek,
nincs senki, aki bánná gonoszságát,
s azt mondaná: ‘Mit tettem?’
Mindenki eltért, a maga útján futva,
mint a ló, mely száguld a harcba.

⁷A gólya is az égen
ismeri a maga idejét,
a gerlice, a fecske és a daru
ügyelnek jövetelük idejére,
de népem nem ismeri
az Úr ítéletét.

⁸Hogyan mondhatjátok: ‘Bölcsek vagyunk,
és az Úr törvénye velünk van?’
Bizony, íme, hamissá tette
az írástudók hamis íróvesszeje.

⁹Szégyent vallottak a bölcsek,
megzavarodtak és tőrbe estek;
íme, az Úr igéjét megvetették,
mit ér hát bölcsességük?

¹⁰Ezért asszonyaikat másoknak adom,
mezőiket a hódítóknak;
mert kicsitől nagyig
mindegyikük nyereséget hajhász;
a prófétától a papig
mindegyikük csalárdságot művel.

¹¹Népem leányának sebét úgy gyógyítják,
hogy könnyelműen mondogatják: ‘Békesség, békesség!’
Pedig nincsen békesség.

¹²Szégyent vallottak, mert utálatosságot műveltek;
mégsem szégyenkeznek,
és pirulni sem tudnak.
Ezért elesnek az elesőkkel,
és meglátogatásuk idején elbuknak,
– mondja az Úr. –

¹³Az utolsó szemig begyűjtöm őket,
– mondja az Úr –,
nincs már szőlőfürt a tőkén,
és nincs füge a fügefán,
a lomb is elhervadt.
Odaadom őket, hogy átgázoljanak rajtuk.

¹⁴‘Miért ülünk itt?
Gyűljetek össze,
menjünk a megerősített városokba,
és semmisüljünk meg ott!
Mert az Úr, a mi Istenünk megsemmisített minket,
és mérgezett vizet itatott velünk,
mert vétkeztünk az Úr ellen.

¹⁵Békességre vártunk, de nincs semmi jó;
a gyógyulás idejére, de íme, rettenet!’

¹⁶Dánból hallatszik lovainak horkanása,
paripái nyerítésének hangjától
megrendül az egész föld;
eljönnek, és felemésztik
a földet, és ami betölti azt,
a várost, és akik benne laknak.

¹⁷Mert íme, én áspiskígyókat küldök rátok,
melyeket nem lehet bűvölni,
és megmarnak titeket«
– mondja az Úr.

¹⁸Vidámságom fájdalommá lett bennem,
szívem beteg.

¹⁹Íme, népem leányának kiáltása hangzik
messze földről:
»Vajon nincs az Úr Sionban?
Vagy Királya nincs ott?«
»Miért bosszantottak engem bálványaikkal,
idegen hiábavalóságokkal?«

²⁰»Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,
és mi nem szabadultunk meg.«

²¹Népem leányának összetörése miatt összetörtem,
gyászolok, borzadály fogott el.

²²Talán nincs balzsam Gileádban?
Vagy nincs ott orvos?
Miért nem hegedt be hát
népem leányának sebe?

²³Bárcsak fejem víz volna,
és szemem könnyforrás,
hogy éjjel-nappal sirathatnám
népem leányának megöltjeit!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet