46 ¹Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiás prófétához a nemzetek ellen.
²Egyiptomról. Nékaó fáraónak, Egyiptom királyának hadserege ellen, amely az Eufrátesz folyónál Karkemisben volt; ezt verte meg Nebukadnezár, Babilon királya, Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében.

³»Készítsetek elő pajzsot és vértet,
és induljatok a harcba!

⁴Fogjátok be a lovakat,
és szálljatok fel, lovasok!
Álljatok fel sisakban,
élesítsétek a lándzsákat,
öltsétek fel a páncélokat!

⁵De mit látok?
Megrémülnek és meghátrálnak,
hőseik összetörnek és futva menekülnek,
hátra sem néznek;
rettenet mindenfelől
– mondja az Úr. –

⁶Nem futhat el a gyors,
és nem menekülhet meg a hős;
északon, az Eufrátesz folyó mellett
megbotlanak és elesnek.

⁷Ki ez, aki árad, mint a Nílus,
vizei örvénylenek, mint a folyamok?

⁸Egyiptom árad, mint a Nílus,
és vizei örvénylenek, mint a folyamok.
Ezt mondta: ‘Kiáradok, elborítom a földet,
elpusztítok várost és benne lakókat.’

⁹Vágtassatok, lovak,
és száguldjatok, kocsik!
Vonuljanak ki a hősök:
Kús és Pút, akik pajzsot ragadnak,
a lúdiak, akik íjat ragadnak, és megfeszítik!

¹⁰De az a nap az Úré, a Seregek Istenéé,
a bosszú napja, hogy bosszút álljon ellenségein:
emészt a kard, és jóllakik,
megittasodik vérüktől;
mert véresáldozat ez az Úrnak, a Seregek Istenének
észak földjén, az Eufrátesz folyónál.

¹¹Menj fel Gileádba, és hozz balzsamot,
Egyiptom szűz leánya!
Hiába szerzel sok orvosságot,
sebed nem heged be.

¹²Hallják a nemzetek gyalázatodat,
és kiáltásod betölti a földet;
mert hős hősbe botlik,
együtt esnek el mindketten.«

¹³Az ige, amelyet az Úr mondott Jeremiás prófétának arról, hogy eljön Nebukadnezár, Babilon királya, hogy megverje Egyiptom földjét.

¹⁴»Hirdessétek Egyiptomban,
és adjátok tudtul Migdolban,
adjátok tudtul Memfiszben és Tafneszben!
Mondjátok: ‘Állj elő, és készülj fel,
mert kard emészt körülötted!’

¹⁵Miért dőlt le erős bikád?
Nem tudott megállni, mert az Úr letaszította.

¹⁶Megsokasította az elbukókat,
rá is esett egyik a másikra,
és így szóltak: ‘Kelj fel!
Térjünk vissza népünkhöz és szülőföldünkre
a pusztító kard elől!’

¹⁷Így hívták ott a fáraót, Egyiptom királyát:
Lárma, aki elmulasztotta az alkalmat.

¹⁸Amint igaz, hogy élek én – mondja a Király,
akinek Seregek Ura a neve –,
bizonyosan el fog jönni,
mint ahogy a Tábor a hegyek közt van,
és a Kármel a tenger mellett.

¹⁹Fogságba való holmit készíts magadnak,
Egyiptom leánya, aki ott lakol!
Mert Memfisz pusztasággá lesz,
lerombolják, és nem lesz lakója.

²⁰Szépséges üsző Egyiptom,
de bögöly jön rá északról.

²¹Zsoldosai is olyanok benne,
mint hizlalt borjak,
de ők is megfordulnak,
elfutnak együtt, meg sem állnak;
mert eljön rájuk szerencsétlenségük napja,
meglátogatásuk ideje.

²²Hangja mint a sziszegő kígyóé,
mert hadsereggel jönnek,
és fejszékkel mennek neki,
mint a favágók.

²³Kivágják erdejét – mondja az Úr –,
noha számba venni sem lehet;
mert többen vannak, mint a sáskák,
és számuk sincsen.

²⁴Megszégyenül Egyiptom leánya,
észak népének kezébe kerül.«

²⁵Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: »Íme, én meglátogatom a Nóból való Ámont, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait; a fáraót és azokat, akik benne bíznak. ²⁶Azok kezébe adom őket, akik életükre törnek: Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe és szolgáinak kezébe. De azután úgy laknak majd ott, mint a hajdankor napjaiban – mondja az Úr. –

²⁷Te pedig ne félj, szolgám, Jákob,
és ne rettegj, Izrael!
Mert íme, én megszabadítalak téged a távolból,
és ivadékaidat fogságuk földjéről;
visszatér Jákob, és nyugalmat talál,
gondtalanul él, és nem rémíti senki.

²⁸Te ne félj, szolgám, Jákob – mondja az Úr –,
mert én veled vagyok.
Mert véget vetek minden nemzetnek,
ahová elűztelek téged,
neked azonban nem vetek véget;
csak megfenyítelek igazságosan,
mert nem hagyhatlak egészen büntetés nélkül.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet