20 ¹Meghallotta Fássúr pap, Immer fia, aki főfelügyelő volt az Úr házában, hogy Jeremiás ezeket az igéket prófétálta. ²Ezért megverette Fássúr Jeremiás prófétát, és kalodába záratta, amely a felső Benjamin-kapuban volt az Úr házában. ³Történt pedig másnap, hogy kiengedte Fássúr Jeremiást a kalodából. Ekkor így szólt hozzá Jeremiás: »Nem Fássúrnak hívta nevedet az Úr, hanem így: Rettenet mindenfelől. ⁴Mert így szól az Úr: Íme, én téged rettenetté teszlek önmagad és minden barátod számára: elesnek majd ellenségeik kardja által, és szemed látni fogja. Egész Júdát Babilon királyának kezébe adom, aki majd fogságba viszi Babilonba, vagy karddal sújtja őket. ⁵Odaadom ennek a városnak minden vagyonát, minden szerzeményét és minden drágaságát; Júda királyainak minden kincsét ellenségeik kezébe adom, elrabolják, elveszik és elviszik azokat Babilonba. ⁶Te pedig, Fássúr, és házadnak minden lakója, fogságba mentek; Babilonba mégy, ott halsz meg, és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hazugságot prófétáltál.«

⁷Rászedtél, Uram,
és hagytam, hogy rászedj!
Erősebb voltál nálam, és győztél!
Nevetség tárgya lettem egész nap,
mindenki gúnyolódik rajtam.

⁸Mert ahányszor csak beszélek, kiáltoznom kell,
erőszakot és elnyomást kiáltanom;
mert az Úr igéje gyalázatomra lett,
és csúfságomra egész nap.

⁹Azt mondtam: »Nem törődöm vele,
és nem beszélek többé az ő nevében.«
De olyan lett szívemben, mint égő tűz,
bezárva csontjaimba;
és hiába erőlködtem, hogy magamban tartsam,
nem győzöm.

¹⁰Mert hallottam sokak rágalmát,
rettenetet mindenfelől:
»Jelentsétek! Jelentsük fel őt!«
Akik barátságban voltak velem,
mind bukásomat lesik:
»Hátha rá lehet szedni, legyőzhetjük,
és bosszút állhatunk rajta!«

¹¹De az Úr velem van, mint hatalmas hős,
ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek;
nagyon megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel,
örök gyalázatuk nem megy feledésbe.

¹²Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat,
aki látod a veséket és a szívet,
hadd lássam bosszúdat rajtuk,
mert eléd tártam ügyemet!

¹³Énekeljetek az Úrnak,
dicsérjétek az Urat,
mert megmentette a szegény lelkét
a gonosztevők kezéből!

¹⁴Átkozott az a nap,
amelyen születtem!
Az a nap, amelyen szült engem anyám,
ne legyen áldott!

¹⁵Átkozott az a férfi,
aki az örömhírt vitte apámnak:
»Fiúgyermeked született«,
és nagy örömet szerzett neki!

¹⁶Legyen olyan az a férfi, mint a városok,
amelyeket feldúlt az Úr, és nem bánta meg;
halljon jajkiáltást reggel,
és harci riadót délidőben!

¹⁷Mert nem ölt meg engem az anyaméhben,
hogy anyám lett volna a sírom,
és méhe örökre terhes volna!

¹⁸Miért jöttem ki az anyaméhből?
Hogy nyomorúságot és bánatot lássak,
és szégyenben múljanak el napjaim?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet