1 ¹Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek!
²Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek, ³hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása álhatatosságot szerez. ⁴Az álhatatosság pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és hibátlanok legyetek.
⁵Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki. ⁶De ne kételkedve, hanem hittel kérje, mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol. ⁷Az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól, ⁸hiszen kettős lelkű és minden útján állhatatlan ember.
⁹Az alacsony sorsú testvér azzal dicsekedjék, hogy Isten felmagasztalta, ¹⁰a gazdag viszont azzal, hogy megalázta, mert el fog tűnni, mint a fű virága. ¹¹Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján. ¹²Boldog az az ember, aki a próbatételt elviseli, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért.
¹³Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy »Isten kísért«, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit. ¹⁴Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. ¹⁵A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz.
¹⁶Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim! ¹⁷Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a fényességek Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. ¹⁸Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.
¹⁹Szeretett testvéreim, ti is tudjátok! Legyen minden ember gyors a hallásra, és késedelmes a szólásra, s késedelmes a haragra! ²⁰Mert haragjában nem azt teszi az ember, ami Isten előtt igazságos. ²¹Azért vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat, és fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket. ²²Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva. ²³Mert ha valaki hallgatja az igét és nem cselekszi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a saját arcát a tükörben szemléli; ²⁴ha megnézte magát és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt. ²⁵Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által.
²⁶Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, de nem fékezi a nyelvét, hanem megcsalja saját szívét, annak hiábavaló a vallásossága. ²⁷Mert ez a tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongattatásukban, és önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet