38
1És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta:
2»Kicsoda az, aki elhomályosítja a gondviselést
belátás nélküli beszédével?
3Övezd fel derekadat, mint férfihez illik,
én kérdezlek, te meg felelj nekem!
4Hol voltál, amikor a föld alapjait megvetettem?
Jelentsd meg nekem, ha tudsz okosat!
5Ki határozta meg méreteit? Hisz tudod!
Ki vont azon mérőzsinórt?
6Mibe bocsátották alapzatát,
és ki tette le a sarkkövét,
7miközben együttesen dicsértek engem a hajnali csillagok,
és ujjongtak az Isten fiai mindnyájan?
8Ki zárta el a tengert kapukkal,
mikor kitört, s az anyaméhből előjött,
9amikor felhővel ruháztam,
ködből pólyát adtam neki
10és körülvettem határaimmal,
zárt és kapukat adtam neki,
11és mondtam: Idáig jössz és nem mégy tovább!
Itt törjék meg hullámaid gőgje!
12Vajon kirendelted-e már a reggelt, amióta megvagy,
és kijelölted-e a hajnalpír helyét,
13hogy megragadja a földnek széleit
és lerázza róla a gonoszokat?
14Hogy olyanná legyen az, mint a pecsétagyag,
és színeket öltsön, miként a ruha,
15hogy elvegyék a gonoszoktól a világosságukat,
és megtörjék a felemelt kart?
16Eljutottál-e a tenger mélységeibe?
Jártál-e az óceán fenekén?
17Kitárultak-e előtted a halál kapui,
és láttad-e a halálárnyék portáit?
18Szemlélted-e a földet széltében?
Jelentsd meg nekem mindezt, ha tudod!
19Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez,
és hol van a sötétség helye,
20hogy mindegyiket határába elvezesd,
és tudd az ösvényt házához!?
21Te ezt tudod, hisz akkor születtél,
és napjaid száma igen nagy!
22Eljutottál-e a hó tárházához,
és láttad-e a jégeső raktárait,
23amelyeket eltettem a szorongatás idejére,
a harc és a háború napjára?
24Melyik út visz oda, ahol a világosság szétszóródik,
s a hőség a föld fölött eloszlik?
25Ki hasított csatornát a sűrű zápornak
és utat a csattogó villámnak,
26hogy lehulljon az eső olyan földre, ahol senki sem lakik,
a pusztára, ahol ember nem tartózkodik,
27hogy a sivár sivatagot jóllakassa,
és zsenge füveket sarjasszon!?
28Ki az atyja az esőnek?
Ki nemzette a harmat cseppjeit?
29Kinek méhéből jött elő a jég,
és ki szülte az ég zúzmaráját?
30Kővé merednek a vizek,
és befagy a mélység színe!
31Együtt tudnád-e tartani a Fiastyúk ragyogó csillagait?
Vagy elbírnád-e oldani a Kaszás kötelékeit?
32Elővezeted-e a hajnali csillagot idejében,
és felhozod-e az estcsillagot a föld fiai fölé?
33Ismered-e az ég törvényeit,
és te határozod-e meg uralmát a földön?
34Felemeled-e szavadat a felhőig,
hogy vizek bősége borítson el téged?
35Útjukra küldöd-e a villámokat,
és jelentik-e neked megjövet: ‘Itt vagyunk’?
36Ki helyezte a bölcsességet az emberek belsejébe,
vagy ki adott értelmet a kakasnak?
37Ki számlálja meg a felhőket bölcsességgel?
Ki fekteti le az égnek tömlőit,
38amikor a porból szilárd föld lesz,
s a rögök összetapadnak?
39Ejtesz-e prédát az oroszlánnak,
és betöltöd-e kölykei étvágyát,
40amikor búvóhelyükön meglapulnak
és odújukban leselkednek?
41Ki készíti el a hollónak eledelét,
amikor fiókái Istenhez kiáltanak
és étel nélkül röpdösnek?
Jegyzetek
38,1 Maga Isten mutatkozik meg a viharban, amely megszokott módja az ószövetségi teofániáknak. Szemére veti Jóbnak, hogy túl gyakran fellebbezett hozzá. Jób problémáját azonban nem oldja meg: igazat ad ugyan neki barátainak vádjaival szemben, de őt magát szinte elsöpri saját hatalmának és bölcsességének leírásával.
38,4 A világegyetemet az akkori fogalmak szerint írja le: a föld szigetként emelkedik ki a vizek végtelenjéből; az égbolt egy óriási kupola, melyet hatalmas oszlopok tartanak; a nap és a hold, a két világító, amelyeknek saját házuk van az óceánt körülvevő és határoló hegyekben.
38,36 Sokféleképpen fordítják; a Jeruzsálemi Biblia például: »Ki helyezte a tudást az íbiszbe és ki ajándékozta a kakasnak az értelmet?« Ezeknek az állatoknak fontos szerepe volt az előrejelzésben: az íbiszek a Nílus áradást jelezték, a kakas pedig a hajnalt.