63

¹»Ki ez, aki Edomból jön,
vérvörös ruhákban Boszrából?
Ékes az öltözetében,
büszkén lépdel ereje teljében.«
»Én vagyok, aki igazságot szólok,
és hatalmam van a szabadításra.«

²»Miért vörös az öltözeted,
és ruháid miért olyanok,
mint a szőlőprésben taposóé?«

³»Egyedül tapostam a sajtót,
és a népek közül senki sem volt velem;
összetapostam őket haragomban,
és eltiportam őket indulatomban;
ráfröccsent nedvük ruháimra,
és egész öltözetemet beszennyeztem.

⁴Mert bosszú napja van a szívemben,
és megváltásom esztendeje elérkezett.

⁵Föltekintettem, de nem volt segítő,
és csodálkoztam, hogy nincs támogató;
de megszabadított engem saját karom,
és indulatom támogatott engem.

⁶Népeket tapostam el haragomban,
összezúztam őket indulatomban,
és a földre csurgattam nedvüket.«

⁷Az Úr kegyességét emlegetem,
az Úr dicső tetteit,
mindazt, amit velünk tett az Úr;
és nagy jóságát Izrael háza iránt,
amit velük tett irgalmassága szerint
és kegyességének nagysága szerint.

⁸Ezt mondta: »Mégis az én népem ők,
fiaim, akik nem lesznek hűtlenek«;
és szabadítójukká lett.

⁹Minden nyomorúságukban
nem követ vagy angyal,
hanem az ő arca szabadította meg őket;
szeretetében és szánalmában
maga váltotta meg őket;
felemelte és hordozta őket
a hajdankornak minden napján.

¹⁰Ők azonban ellenkeztek,
és megszomorították szent lelkét;
ezért ellenségükké vált,
és ő maga harcolt ellenük.

¹¹De visszaemlékeztek a hajdankor napjaira,
Mózesre és népére.
Hol van, aki felhozta őket a tengerből,
nyájának pásztorával együtt?
Hol van, aki bensejébe helyezte
az ő szent lelkét?

¹²Aki vezette Mózes jobbját dicső karjával;
aki kettéhasította előttük a vizet,
hogy örök nevet szerezzen magának;

¹³aki vezette őket a mélységekben,
mint a lovat a pusztában,
úgyhogy nem botlottak meg?

¹⁴Ahogy az állatot, mely leereszkedik a völgybe,
megpihenteti az Úr lelke,
úgy vezetted népedet,
hogy dicső nevet szerezz magadnak.

¹⁵Tekints le az égből, és lásd,
szent és dicső lakóhelyedről!
Hol van féltő szereteted és hatalmad?
Bensőd felindulása és irgalmasságod
távol maradnak tőlem.

¹⁶Mégis te vagy a mi atyánk!
Mert Ábrahám nem tud rólunk,
és Izrael nem ismer minket;
te vagy, Uram, a mi atyánk,
Megváltónk a te neved öröktől fogva.

¹⁷Miért hagyod, Uram,
hogy letévedjünk útjaidról?
Miért keményíted meg szívünket,
hogy ne féljünk téged?
Fordulj vissza szolgáid miatt,
örökséged törzsei miatt!

¹⁸Rövid idő alatt birtokba vették szent népedet,
ellenségeink taposták szentélyedet.

¹⁹Olyanok lettünk,
mint akiken nem te uralkodtál öröktől fogva,
akiket nem a te nevedről neveztek el.
Bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál!
Színed előtt a hegyek megrendülnének!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet