57

¹Az igaz elvész,
és nincs senki, aki ezt szívére venné;
a jámbor emberek elpusztulnak,
miközben nincs, aki figyelne erre;
mert a gonoszság miatt pusztul el az igaz.

²Eljut a békességre, megpihen nyugvóhelyén,
aki az egyenes úton jár.

³Ti pedig lépjetek ide, boszorkányfiak,
házasságtörő és parázna fajzat!

⁴Kin mulattok?
Kire tátjátok szátokat, öltitek ki nyelveteket?
Vajon nem ti vagytok a bűn gyermekei,
a hazugság fajzata?

⁵Akik vágytól égtek a tölgyfáknál,
minden zöldellő fa alatt;
akik feláldozzátok a gyermekeket a patakvölgyekben,
a sziklahasadékok alatt.

⁶A patakvölgy sima köveiben van részed,
ezek, ezek a te osztályrészed!
Nekik öntöttél italáldozatot,
és mutattál be ételáldozatot is.
Vajon ezekbe én belenyugodjam?

⁷Magasba emelkedő hegyen
helyezted el fekvőhelyedet,
oda is felmentél áldozatot bemutatni.

⁸Az ajtó és az ajtófélfa mögött
helyezted el emlékjeledet.
Bizony, tőlem távol fölemelted a takarót,
felmentél, kiszélesítetted fekvőhelyedet,
és szövetkeztél velük;
szeretted fekvőhelyüket,
meztelenségüket láttad.

⁹Olajjal mentél a királyhoz,
és bőven használtad kenőcseidet.
Messzire küldted követeidet,
és leszálltál egészen az alvilágig.

¹⁰Sok utadon elfáradtál,
de nem mondtad: »Hiábavaló!«
Erődet újra visszanyerted,
ezért nem gyengültél el.

¹¹Kitől rettegtél és féltél,
hogy hűtlen lettél,
nem emlékeztél meg rólam,
és nem gondoltál rám szívedben?
Talán mivel hallgatok már régóta,
azért nem félsz engem?

¹²Én adom tudtul igazságodat,
és azt, hogy tetteid nem használnak neked.

¹³Amikor kiáltasz,
mentsenek meg téged bálványgyűjteményeid!
De mindnyájukat elviszi a szél,
elragadja a fuvallat.
Aki azonban bennem keres menedéket, örökli a földet,
és birtokba veszi szent hegyemet.

¹⁴Ezt mondják: »Töltsétek fel, töltsétek fel,
egyengessétek az utat,
vegyétek el a buktatót népem útjából!«

¹⁵Mert így szól a Fölséges és Magasztos,
aki az örökkévalóságban lakik,
és akinek Szent a neve:
»Magasságban és szentségben lakom,
de a megtört és alázatos lelkűvel is ott vagyok,
hogy életet adjak az alázatosak lelkének,
és éltessem a megtörtek szívét.

¹⁶Mert nem perlekedem örökké,
és nem haragszom mindvégig;
mert elalélna színem előtt a lélek,
a lehelet, melyet én alkottam.

¹⁷Kapzsiságának bűne miatt haragudtam meg,
megvertem őt, és elrejtőztem haragomban,
ő pedig hűtlen szívvel ment a maga útján.

¹⁸Útjait láttam, de meggyógyítom őt;
vezetem őt, és vigasztalással fizetek
neki és gyászolóinak.

¹⁹Megteremtem a hála gyümölcsét az ajkakon;
békességet, békességet a távol és közel levőnek – mondja az Úr –,
és meggyógyítom őt.«

²⁰De az istentelenek olyanok,
mint a háborgó tenger,
mely nem tud megnyugodni,
vize sarat és iszapot vet fel.

²¹Nincs békességük az istenteleneknek
– mondja az én Istenem.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet