1
1Círusznak, a perzsák királyának első esztendejében felébresztette az Úr Círusznak, a perzsák királyának lelkét, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Jeremiás szája által mondott. Erre ő egész birodalmában, írásban is, a következő rendeletet hirdette ki:
2»Így szól Círusz, a perzsák királya: A föld valamennyi országát kezembe adta az Úr, a mennynek Istene, és ő meghagyta nekem, hogy házat építsek neki Jeruzsálemben, amely Júdeában van.
3Ki való közületek az ő egész népéből? Legyen vele az ő Istene. Menjen fel Jeruzsálembe, amely Júdeában van, és építse fel az Úrnak, Izrael Istenének templomát. Ő az az Isten, aki Jeruzsálemben lakik.
4A megmaradtak közül mindenkit, bárhol lakjék is, segítsék meg az ő helységének emberei mindenütt ezüsttel, arannyal, felszereléssel, jószággal, azonfelül, amit önként ajánlanak fel Isten jeruzsálemi temploma javára.«
5Elindultak erre a családfők Júdából meg Benjaminból, és a papok meg a leviták, egyszóval mindazok, akiknek Isten arra indította lelkét, hogy felmenjenek és megépítsék az Úr templomát Jeruzsálemben.
Jegyzetek
1,1 Círusz majdnem 20 évig uralkodott Perzsia és Média felett. Itt úgy szerepel, hogy az uralkodásának első éve 538, amikor Babilónia és a zsidók királya lett. A hódító felszabadító gesztusa Isten különös beavatkozását valósítja meg, aki az emberi történéseket irányítja, és aki kezében tartja a király szívét is. Tehát nem csak politikai okai vannak intézkedésének, hogy a különböző népek szertartásait visszaállítják (politikai ok: a meghódított népeket a hatalmas birodalomhoz kötik; ez az ősi keleten máskor is előfordult). A Jeremiás szájából elhangzott ígéret: a próféta a 25,10-11-ben hetven éves fogságról beszél. Némelyek ezt a számot szimbolikusnak vélik, mások, összeszámolva az éveket akkortól, amikor a prófécia elhangzott (Kr. e. 606) Círusz rendeletének keltéig (Kr. e. 537), majdnem pontos beteljesülésnek.
126
1Zarándok-ének.
Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát,
olyan volt, mintha álmodnánk.
2Akkor szánk vígsággal telt meg,
nyelvünk pedig ujjongással.
Azt mondták akkor a nemzetek között:
»Nagy dolgokat művelt velük az Úr!«
3Nagy dolgokat művelt velünk az Úr,
azért örvendezünk.
4Fordíts fogságunkon, Uram,
mint ahogy megfordítod délen a patakokat!
Jegyzetek
126,1 A fogság utáni közösség bizaloméneke: a Bábelből való hazatérésben átélték és megtapasztalták Isten szabadító jóságát, de azt is, hogy még nem vált valóra minden remény, amelyet Második Izajás a visszatéréssel kapcsolatban ébresztett.