11 ¹Kevéssel ezután Líziász, a király gyámja, rokona és főtisztje, mivel nagyon bántották a történt események, ²összegyűjtött nyolcvanezer embert az egész lovassággal együtt, és felvonult a zsidók ellen. A terve az volt, hogy beveszi, és pogányok lakóhelyévé teszi a várost, ³a pogányok többi szentélyéhez hasonlóan pénzgyűjtésre használja fel a templomot, és évenként áruba bocsátja a papi tisztséget. ⁴Isten hatalmára azonban egyáltalában nem gondolt, hanem szertelen önámítással csak a gyalogosok tömegében, a lovasok ezreiben és a nyolcvan elefántban bizakodott. ⁵Betört Júdeába, felvonult Bétszúr ellen, ami Jeruzsálemtől ötstádiumnyi távolságban, hegyszorosban épült, és ostrom alá vette a várat. ⁶Amikor Makkabeus és a társai megtudták, hogy ostromolja a várakat, az egész néppel együtt siránkozás és könnyhullatás közepette kérték az Urat, hogy jó angyalt küldjön Izrael megmentésére. ⁷Majd maga Makkabeus ragadott elsőnek fegyvert, és arra buzdította a többieket is, hogy vele együtt szálljanak szembe a veszedelemmel, és vigyenek segítséget testvéreiknek. ⁸Amikor aztán készséges szívvel együtt kivonultak, Jeruzsálemnél megjelent és élükre állt egy lovas, hófehér köntösben, aranyos fegyverzetben, lándzsát forgatva kezében. ⁹Ekkor közösen áldották a könyörületes Urat mindannyian, és annyira nekibátorodtak lelkükben, hogy készek lettek volna nemcsak embereken, hanem a legvadabb állatokon, sőt vasfalakon is áttörni. ¹⁰Bátran meneteltek, mert volt segítőjük az égből, és az Úr könyörületes volt irányukban. ¹¹Majd oroszlánok módjára hirtelen lendülettel rárontottak az ellenségre. Leterítettek közülük tizenegyezer gyalogost és ezerhatszáz lovast. ¹²A többit pedig megszalasztották mind. Igen sokan azonban csak sebesülten és fegyverük nélkül tudtak megmenekülni. Maga Líziász is csak csúfos megfutamodás árán mentette meg életét.
¹³Ő egyébként nem volt értelmetlen ember, mert amikor szenvedett és vereségén töprengett, megértette, hogy legyőzhetetlenek a héberek, ha a mindenható Isten segítségére támaszkodnak. Ezért hozzájuk küldött, ¹⁴és biztosította őket, hogy helyt ad minden jogos követelésnek, és a király kegyét is megnyeri számukra. ¹⁵Makkabeus a közjóra való tekintettel engedett Líziász kérésének. S a király megadta azt, amit Makkabeus írásban követelt Líziásztól a zsidók számára.
¹⁶Líziásznak a zsidókhoz írt levele így szólt: »Líziász üdvözli a zsidó népet! ¹⁷Megbízottjaitok, János és Abesszalóm átnyújtottak egy írást és benne azt kérték, hogy teljesítsem azt, amit előadtak. ¹⁸Én erre azt, amit a király elé kellett vinnem, eléje terjesztettem, s ő meg is adta, amit lehetett. ¹⁹Ha hűségesek maradtok az állam ügyeihez, továbbra is azon leszek, hogy a javatokat szolgáljam. ²⁰Az egyes dolgokról egyébként szóbeli megbízást adtam nekik is, meg az én követeimnek is, hogy élőszóval beszéljék meg azokat veletek. ²¹Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, Dioszkórosz hó huszonnegyedik napján.«
²²A király levele így szólt: »Antióchosz király üdvözli testvérét, Líziászt! ²³Miután atyánk az istenek közé felvétetett, nekünk az az óhajunk, hogy mindenki zavartalanul éljen országunkban és szorgosan járhasson dolgai után. ²⁴Értesültünk azonban arról, hogy a zsidók a görögök vallására való áttérésükhöz nem adták meg atyámnak beleegyezésüket, hanem saját szokásaik mellett kívánnak kitartani, és ezért tőlünk törvényes szokásaik engedélyezését kérik. ²⁵Az a kívánságunk, hogy ez a nép is békében élhessen. Ezért elhatároztuk és elrendeltük, hogy adják vissza nekik templomukat, hogy így őseik szokásai szerint élhessenek. ²⁶Jól teszed tehát, ha elküldesz hozzájuk és jobbodat nyújtod nekik, hogy elhatározásunk ismeretében jókedvűek legyenek és a saját javukon fáradozzanak.«
²⁷A királynak a zsidókhoz írt levele pedig így szólt: »Antióchosz király üdvözli a zsidók nagytanácsát és a többi zsidót! ²⁸Ha jól vagytok, akkor úgy vagytok, ahogy mi kívánjuk. Mi magunk is jól vagyunk. ²⁹Elénk járult Menelaosz és azt mondta, hogy vissza akartok térni a tieitekhez, akik nálunk vannak. ³⁰Ennélfogva azoknak, akik Xántikosz hó harmincadik napja előtt hazatérnek, jobbunkat nyújtjuk. Egyben biztosítjuk őket, ³¹hogy a zsidók saját étkezési és egyéb törvényeik szerint élhetnek, mint korábban. Meggondolatlanul elkövetett cselekedetei miatt pedig senki sem fog közülük semmiféle zaklatást szenvedni. ³²Egyúttal elküldtük Menelaoszt, hogy megnyugtasson titeket. ³³Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, Xántikosz hó tizenötödik napján.«
³⁴A rómaiak is küldtek levelet, s ez így szólt: »Kvintusz Memmiusz és Títusz Maníliusz, a rómaiak követei üdvözlik a zsidó népet! ³⁵Mindazt, amit Líziász, a király rokona engedélyezett nektek, mi is engedélyezzük. ³⁶Amiről pedig jónak látta, hogy a király elé vigye, azt gondosan vitassátok meg magatok között; azután küldjetek hamarosan valakit, hogy azt határozhassuk, ami javatokra válik. Mi ugyanis útban vagyunk Antióchia felé. ³⁷Siessetek tehát a válasszal, hogy megtudjuk mi is, mi a kívánságtok! ³⁸Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, Xántikosz hó tizenötödik napján.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet