10 ¹Makkabeus pedig és a társai az Úr segítségével újra hatalmukba kerítették a templomot és a várost, ²lerombolták az idegenek által a tereken felállított oltárokat meg a bálványszentélyeket. ³Aztán megtisztították a templomot, készítettek egy másik oltárt, tüzet csiholtak tűzkőből és két esztendő után újra bemutatták az áldozatokat, égették a tömjént és a mécseseket, és kihelyezték a kitett kenyereket. ⁴Ezek végeztével földre borulva kérték az Urat, hogy ne jussanak többé ilyen bajba, és ha vétkeznek is, elnézően büntesse őket és ne adja őket a pogányok és az istenkáromlók kezére. ⁵A templom megtisztítása ugyanazon a napon történt, mint amelyen a pogányok megszentségtelenítették, vagyis Kiszlev havának huszonötödik napján. ⁶Vigasság közepette nyolc napon át ünnepeltek, mint a sátoros ünnepen. Közben pedig arra gondoltak, hogy nemrég még vadállatok módjára a hegyek között és barlangokban kellett megülniük a sátoros ünnepet. ⁷Ezért faágat, zöld lombot és pálmalevelet hordoztak körül és hálálkodtak Annak, aki megengedte, hogy megtisztítsák szent helyét. ⁸Ugyanakkor közös határozattal eldöntötték és elrendelték, hogy az egész zsidó nép minden esztendőben megülje e napokat. ⁹Így végezte be tehát életét az Epifánésznek nevezett Antióchosz.
¹⁰Most pedig elbeszéljük Eupátornak, az istentelen Antióchosz fiának a történetét; a háborús szenvedéseket azonban csak röviden adjuk elő. ¹¹Ő trónralépése után bizonyos Líziászra, a föníciai és a szíriai sereg fővezérére bízta az ország ügyeit. ¹²Ptolemajosz ugyanis, akit Makrónnak is neveztek, arra törekedett, hogy – főleg a velük szemben elkövetett gazságok miatt – igazságot tegyen a zsidóknak, és békésen intézze el ügyeiket. ¹³Ezért aztán a király barátai beárulták Eupátornál. Különben is mindenfelé árulónak mondták, mert otthagyta a Filométor által rábízott Ciprust és Antióchosz Epifánészhez ment át, de attól is elpártolt. Méreggel vetett véget életének.
¹⁴Gorgiász pedig, amikor annak a vidéknek parancsnokává lett, felfogadott zsoldosaival gyakran háborgatta a zsidókat. ¹⁵A zsidók azonban, akik kedvező fekvésű várak birtokában voltak, befogadták azokat, akiket kiűztek Jeruzsálemből, és felkészültek a harcra. ¹⁶Makkabeus emberei ekkor imádkoztak és kérték az Urat, hogy legyen a segítőjük. Majd megrohanták az idúmeaiak erősségeit, ¹⁷és heves támadással hatalmukba kerítették a helyeket. Aki kezükbe esett, azt megölték, és összesen nem kevesebb, mint húszezer embert mészároltak le. ¹⁸Amikor pedig többen két jól megerősített toronyba menekültek, amelyek mindennel el voltak látva, ami az ellenálláshoz szükséges, ¹⁹Makkabeus azok megostromlására otthagyta Simont, Józsefet meg Zakeust és elég sokat az emberei közül, ő maga pedig odament hadakozni, ahol nagyobb szükség volt rá. ²⁰Simon emberei azonban kapzsiságtól vezéreltetve, hagyták megvesztegetni magukat a toronyban lévők közül egyesektől, és hetvenezer didrachma fejében néhányat szökni engedtek közülük. ²¹Mikor Makkabeus megtudta, hogy mi történt, összehívta a hadsereg vezéreit, és azzal vádolta őket, hogy pénzért adták el a testvéreket, mert szabadon engedték ellenségeiket. ²²Majd kivégeztette az árulókat és csakhamar hatalmába kerítette a két tornyot. ²³Minthogy pedig minden fegyveres vállalkozása sikerrel járt, több mint húszezer embert mészárolt le a két erősségben.
²⁴Timóteus pedig, akit korábban már megvertek a zsidók, nagyszámú zsoldos sereget gyűjtött egybe, Ázsiából lovasságot vont össze, és elindult, hogy fegyverrel elfoglalja Júdeát. ²⁵Közeledtére Makkabeus és a társai könyörögtek az Úrhoz, port szórtak a fejükre, zsákkal övezték ágyékukat, ²⁶és odaborultak az oltár lábához, hogy – amint a törvény mondja – nekik irgalmas, ellenségeiknek azonban ellensége és ellenfeleiknek ellenfele legyen. ²⁷Az imádság végeztével aztán megragadták fegyverüket, messze eltávoztak a várostól, és csak akkor állapodtak meg, amikor már közel voltak az ellenséghez. ²⁸Hajnalhasadáskor aztán mindkét oldalról megkezdték a támadást. Győzelmüknek és sikerüknek vitézségük mellett az Úr volt a záloga. Amazoknál az indulat volt a hadban a vezér. ²⁹Amikor aztán már hevesen dúlt a harc, azt látta az ellenség, hogy aranyzablás lovakon öt ragyogó férfi jön az égből, és élére áll a zsidóknak. ³⁰Ketten közülük közrefogták Makkabeust, oltalmazták fegyverükkel és sértetlenül megőrizték. Az ellenségre azonban nyilakat és villámokat szórtak. Erre azok megvakítva és zavarba ejtve a földre hullottak. ³¹Húszezer-ötszáz gyalogost és hatszáz lovast mészároltak le.
³²Timóteus Gézerbe menekült, egy megerősített várba, amelynek Khereász volt a parancsnoka. ³³Makkabeus és a társai hevesen ostromolták a várat négy napig. ³⁴A bentlévők azonban bizakodva a hely erősségében, módfelett gyalázkodtak és szórták az istentelen beszédeket. ³⁵De ötödik napra virradóra a Makkabeussal lévő ifjak közül húszan, felháborodva az istenkáromláson, vitézül a falhoz nyomultak, és bátor szívvel előre törtetve, felkapaszkodtak rá. ³⁶Ugyanígy mások is felmásztak és nekiláttak, hogy felgyújtsák a tornyokat meg a kapukat, és elevenen égessék el az istenkáromlókat. ³⁷Két egész napon át rombolták a várat. Timóteust, akit egy rejtekhelyen találtak, megölték, és meggyilkolták testvérét, Khereászt meg Apollófánészt is. ³⁸Ezek végeztével dicsőítő és hálaadó énekekkel áldották az Urat, aki nagy dolgot cselekedett Izraelben és győzelmet szerzett számukra.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet