12 ¹E szerződések megkötése után Líziász a királyhoz ment, a zsidók pedig visszatértek, hogy földjüket műveljék. ²De az egyes területek parancsnokai, azaz Timóteus és Apollóniosz, Gennajosz fia, továbbá Jeromos és Démofón, s rajtuk kívül Nikánor, a ciprusiak vezére nem hagytak nekik nyugtot és békét. ³Joppe lakói pedig a következő gyalázatos tettet követték el. Meghívták a náluk lakó zsidókat, hogy szálljanak fel feleségestül és gyermekestül a készenlétben tartott kis hajókra, mintha semmiféle ellenséges szándékkal sem lennének irányukban, ⁴hanem a város közös határozata alapján cselekednének. A zsidók a béke kedvéért gyanútlanul ráálltak. Erre azok a mélyre eveztek és elsüllyesztettek közülük nem kevesebb, mint kétszáz embert. ⁵Amikor Júdás értesült a honfitársain elkövetett kegyetlenségről, elmondta ezt a vele lévő embereknek. Majd segítségül hívta Istent, az igazságos bírót, ⁶és elindult testvéreinek gyilkosai ellen. Éjnek idején felgyújtotta a kikötőt és elégette a kis hajókat. Azokat pedig, akik megmenekültek a tűztől, lemészárolta karddal. ⁷Ennek végeztével elvonult azzal a szándékkal, hogy újra visszatér és kiirtja Joppe valamennyi lakóját. ⁸Ekkor azonban azt a hírt kapta, hogy Jamnia lakói ugyanezen a módon akarnak cselekedni a náluk lakó zsidókkal. ⁹Rárontott tehát éjnek idején Jamnia lakóira is, lángba borította a kikötőt a hajókkal együtt, úgyhogy a tűz fénye kétszáznegyven stádiumnyi távolságban, Jeruzsálemben is látható volt.
¹⁰Amikor aztán Timóteus ellen vonultak, és már kilencstádiumnyira voltak onnan, arabok támadtak rá ötezer emberrel és ötszáz lovassal. ¹¹A harc heves volt, de Isten segítségével szerencsés véget ért. Az arabok vereséget szenvedtek, és akik életben maradtak, arra kérték Júdást, hogy nyújtsa nekik jobbját, és ígéretet tettek, hogy legelő jószágot adnak, és egyéb dolgokban is a kezére járnak. ¹²Júdás pedig, mert úgy látta, hogy valóban szolgálatára lehetnek sok dologban, békét ígért. Majd szerződést kötöttek és azok visszatértek sátraikba. ¹³Ezután rajtaütött egy hidakkal és falakkal körülvett erős városon, amelyben mindenféle fajta pogány népség lakott. A neve Kaszfin volt. ¹⁴Lakói a fal erősségében és élelmiszerkészletükben bízva, csak lomhán védekeztek, s átkozódásokkal ingerelték Júdást, káromolták Istent és bűnös dolgokat beszéltek. ¹⁵Makkabeus azonban a világ nagy uralkodóját hívta segítségül, aki Józsue idejében faltörő kosok és hadigépek nélkül döntötte le Jerikót, majd vad iramban a falakra rontott. ¹⁶Az Úr akaratából be is vette a várost és szörnyű vérfürdőt rendezett. Olyannyira, hogy úgy látszott, mintha a két stádium szélességű szomszédos tó a meggyilkoltak vérétől telt volna meg.
¹⁷Innen hétszázötven stádiumra távoztak és Karakába érkeztek, azokhoz a zsidókhoz, akiket tubiániaknak hívnak. ¹⁸Timóteussal azokon a helyeken nem kerültek szembe. Ez ugyanis anélkül, hogy végzett volna valamit, igen erős őrséget hagyott vissza egy helyen, és elvonult. ¹⁹Dosziteosz és Szoszipater, Makkabeus vezérei azonban lemészárolták azt a tízezer embert, akiket Timóteus visszahagyott a várban. ²⁰Közben Makkabeus csatasorba állította a vele lévő hatezer embert, hadirendekbe osztotta őket, és felvonult Timóteus ellen, aki százhúszezer gyalogossal és kétezer-ötszáz lovassal rendelkezett. ²¹Amikor Timóteus értesült Júdás megérkezéséről, előreküldte az asszonyokat, a gyermekeket és a többi népséget egy Kárnion nevű várba. Ez ugyanis bevehetetlen és a meredek szakadékok miatt nehezen hozzáférhető volt. ²²Amint aztán feltűnt Júdás első csapata, a mindent látó Isten megjelenése miatt félelem szállta meg az ellenséget és futásnak eredtek. Az egyik ide szaladt, a másik oda, úgyhogy nemegyszer a saját embereik terítették le és sebezték meg őket tulajdon kardjukkal. ²³Júdás pedig heves iramban rájuk rontott, lesújtott a gonoszokra és leterített közülük harmincezer embert. ²⁴Maga Timóteus is Dosziteosz és Szoszipater embereinek kezébe esett, és hosszan könyörögve kérte őket, hogy engedjék el élve, hiszen a keze között vannak a zsidók közül soknak a szülei és testvérei, akik az ő halála következtében elvesznének. ²⁵Amikor aztán megesküdött, hogy a megállapodás értelmében hazabocsátja azokat, a testvérek megmenekülése érdekében sértetlenül elengedték.
²⁶Júdás azután Kárnajim és Atargation ellen vonult, és megölt huszonötezer embert. ²⁷Ezek megszalasztása és megölése után seregével Efron megerősített városa ellen indult, amelyben különféle nemzetekből való csapatok tanyáztak. A fal mentén erős ifjak álltak és vitézül védekeztek; bent pedig sok volt a hadigép meg a lövedék. ²⁸Ők azonban segítségül hívták a Mindenhatót, aki erejével összeroppantja az ellenség hatalmát. Be is vették a várost, és leterítettek a bentlévők közül huszonötezer embert. ²⁹Innen Szkitopoliszba mentek, ami Jeruzsálemtől hatszáz stádiumra volt. ³⁰Az ott lakó zsidók tanúsították, hogy Szkitopolisz lakói jóindulattal voltak irányukban, és még a szerencsétlenség idején is emberségesen bántak velük. ³¹Ezért köszönetet mondtak nekik és biztatták őket, hogy továbbra is jóindulattal legyenek nemzetükkel szemben. Ezt követően Jeruzsálembe vonultak, mert közel volt már a hetek ünnepe.
³²Pünkösd után pedig Gorgiász, Idúmea helytartója ellen mentek. ³³Ez háromezer gyalogossal és négyszáz lovassal vonult ki. ³⁴Ekkor az történt, hogy az összecsapás után elestek néhányan a zsidók közül. ³⁵Ekkor Bakénor egyik lovasa, egy Dosziteosz nevű vitéz férfi megragadta Gorgiászt azzal a szándékkal, hogy élve keríti kézre. De rárontott egy trákiai lovas és levágta karját. Így Gorgiász Máresába menekült. ³⁶Eszdrin emberei pedig elgyöngültek a tartós küzdelemben. Erre Júdás az Úrhoz kiáltott, hogy segítőjük és vezérük legyen a harcban. ³⁷Majd hazai nyelven, énekszóval harci kiáltásba kezdett, és futásba kergette Gorgiász katonáit. ³⁸Júdás pedig összegyűjtötte seregét és Adullám városába vezette. A hetedik nap elérkeztével szokás szerint megtisztultak és ugyanott megülték a szombatot. ³⁹A rákövetkező napon azután elment Júdás az embereivel, hogy elhozza az elesettek holttesteit, és eltemesse őket szüleik mellé a családi sírokba. ⁴⁰Ekkor azonban a jamniai bálványok fogadalmi tárgyait találták a megöltek alsóruhája alatt, pedig hát ilyenektől a törvény eltiltja a zsidókat. Erre mindnyájuk előtt világossá lett, hogy ezért kellett elesniük.
⁴¹Ekkor mindannyian áldották az Úr igazságos ítéletét, aki napvilágra hozta a rejtett dolgokat. ⁴²Majd imára tértek és azt kérték, hogy feledésbe menjen az elkövetett bűn. A hős Júdás pedig intette a népet, hogy óvakodjék a bűntől. Hiszen tulajdon szemükkel látják, hogy mi történt az elesettek bűne miatt. ⁴³Majd gyűjtést rendezett, és tizenkétezer ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe, hogy áldozatot mutassanak be a megholtak bűneiért, mert helyesen és jámborul gondolkodott a feltámadásról. ⁴⁴Ha nem remélte volna ugyanis, hogy az elesettek fel fognak támadni, felesleges és hiábavaló dolog lett volna imádkozni a halottakért. ⁴⁵Tekintetbe vette ezenkívül azt is, hogy azokra, akik istenfélően hunytak el, igen nagy jutalom vár: ⁴⁶ez szent és üdvös gondolat. Azért végzett engesztelést a halottakért, hogy bűneiktől megszabaduljanak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet