5 ¹Ekkor Salamon bevitte mindazt, amit atyja, Dávid fogadott, az ezüstöt, az aranyat, meg az összes edényeket és elhelyezte azokat az Isten házának kincstárában.
²Azután egybegyűjtötte Izrael véneit s a törzsek minden fejedelmét s Izrael fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját a Dávid-városból, vagyis a Sionról. ³El is jöttek Izrael férfiai mindnyájan a királyhoz, a hetedik hónapban levő ünnepen. ⁴Amikor pedig Izrael vénei valamennyien eljöttek, felvették a leviták a ládát ⁵és bevitték a sátor minden felszerelésével együtt. A szentély eszközeit, amelyek a sátorban voltak, szintén felvitték a papok a levitákkal. ⁶Salamon király s Izrael egész gyülekezete s mindazok, akik egybegyűltek a láda előtt, annyi kost és bikát mutattak be áldozatul, hogy meg sem lehetett azokat számlálni, mert igen nagy volt az áldozati állatok száma.
⁷Aztán a papok bevitték az Úr szövetségének ládáját a helyére, azaz a templom felelőhelyére, a Szentek Szentjébe, a kerubok szárnya alá, ⁸úgyhogy a kerubok éppen afölött a hely fölött terjesztették ki szárnyukat, ahol a ládát elhelyezték, és befedték a ládát rúdjaival együtt. ⁹A láda hordozórúdjainak végét, mivel kissé hosszabbak voltak, a felelőhely előtt ugyan látni lehetett, de ha valaki egy kissé kijjebb volt, nem látta őket. Így volt ott a láda mind a mai napig. ¹⁰A ládában nem volt semmi sem, csak az a két tábla, amelyet Mózes helyezett bele a Hórebnél, amikor az Úr törvényt adott Izrael Egyiptomból kijövő fiainak.
¹¹Amikor aztán kijöttek a papok a szentélyből (valamennyi ott levő pap elvégezte ugyanis a megszentelődést, mert akkor még nem volt közöttük felosztva a szolgálat sora és rendje), ¹²a leviták és az énekesek, vagyis azok, akik Ászáf alatt, meg azok, akik Emán alatt, meg azok, akik Iditun alatt voltak, az ő fiaik és testvéreik, bisszusba öltözve, az oltár keleti oldalán állva cintényérokon, hárfákon és lantokon játszottak, mellettük pedig százhúsz pap trombitált. ¹³Mivel valamennyien egyszerre zendítettek rá a trombitákra, az énekszóra, a cintányérokra, a hangszerekre és a különféle zeneszerszámokra és fennhangon énekeltek, messzire hallatszott a hang. Amikor pedig elkezdték dicsérni az Urat és ismételni, hogy: »Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló« – a felhő betöltötte az Isten házát, ¹⁴úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak szolgálatba állni s szolgálni, mert az Úr dicsősége teljesen betöltötte az Isten házát.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet