A kímélet és a szeretet szavai.

2 ¹Föltettem magamban, hogy nem szomorúságomban megyek ismét hozzátok. ²Ha ugyanis elszomorítlak titeket, ki fog engem fölvidítani? Csak az, akit elszomorítottam. ³Azért írtam nektek a levelet is, hogy amikor megérkezem, ne okozzanak szomorúságot azok, akiknek örülnöm kellene. Hiszen föltételezem rólatok, hogy az én örömöm a ti örömötök is, mindnyájatoké. ⁴Szorongó szívvel, nagy aggodalmak és sűrű könnyek között írtam, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy lássátok, irántatok való szeretetem mennyire szívből jön. ⁵Ha valaki szomorúságot okozott nekem, nem annyira nekem okozta, hanem – hogy ne túlozzak – bizonyos fokig mindnyájatoknak. ⁶De elég neki a büntetés, amellyel a többség sújtotta. ⁷Ti inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy nagy szomorúságában kétségbe essék. ⁸Arra kérlek benneteket, tanúsítsatok iránta szeretetet. ⁹Írni is azért írtam, hogy próbára tegyelek benneteket, és lássam, mindenben engedelmeskedtek-e. ¹⁰Akinek ti megbocsáttok, annak én is. Krisztus színe előtt már meg is bocsátottam neki kedvetekért, ha egyáltalán volt még mit megbocsátanom. ¹¹Másként megejtene a sátán, hiszen ismerjük szándékait. ¹²Amikor Troászba érkeztem, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem, a kapu nyitva állt előttem az Úrban, ¹³de lelkemnek mégsem volt nyugta, mert Titusz testvéremet nem találtam ott. Elbúcsúztam hát tőlük, és átmentem Macedóniába. ¹⁴Hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindig győzelemre segít minket, és ismeretét jó illatként mindenütt elterjeszti általunk. ¹⁵Mert Krisztus jó illata vagyunk mi az Istennek, azok közt, akik elkárhoznak. ¹⁶Ezeknek a halál illata a halálra, azoknak az élet illata az életre. Ki képes erre? ¹⁷Mi nem tartozunk azok közé, akik Isten tanításával nyerészkednek, hanem őszintén, mintegy az Istenből beszélünk, az Isten színe előtt Krisztusban.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet