2
1Izrael fiainak száma egykor
olyan lesz, mint a tenger fövenye,
melyet megmérni és megszámlálni nem lehet;
és ahelyett, hogy azt mondanák nekik:
‘Ti nem vagytok az én népem,’
az ‘élő Isten fiainak’ hívják majd őket.
2És Júda fiai meg Izrael fiai egybesereglenek,
és egy fejedelmet állítanak maguk fölé,
és feljönnek az országból,
mert nagy lesz a napja Jezreelnek!
3Mondjátok majd fivéreiteknek: ‘Én népem’!
és nővéreiteknek: ‘Van irgalom‘!
4Szálljatok perbe anyátokkal,
szálljatok vele perbe,
mert ő nem feleségem nekem,
és én nem vagyok férje neki.
Távolítsa el paráznaságának jeleit arcáról
és házasságtöréseinek jelvényeit emlői közül,
5különben meztelenre vetkőztetem,
és olyanná teszem, mint születése napján volt;
és olyanná változtatom, mint a sivatag,
olyanná teszem, mint a járatlan föld,
és szomjan veszítem.
6Sőt fiainak sem irgalmazok,
mert paráznaságnak fiai ők;
7mert paráználkodott az anyjuk,
meggyalázta magát, aki foganta őket;
mert azt mondta: ‘Elmegyek szeretőim után,
akik megadják nekem kenyeremet és vizemet,
gyapjúmat és lenemet,
olajomat és italomat.’
8Ezért íme, én tövissel elzárom utadat,
és falat emelek elé,
hogy meg ne találja ösvényeit.
9Ha aztán szeretői után megy,
el nem éri őket,
és ha keresésükre indul,
meg nem találja őket,
úgyhogy majd azt mondja: ‘Megyek és visszatérek előbbi uramhoz,
mert jobb volt nekem akkor, mint most.’
10Mivel pedig nem vette tudomásul,
hogy én adtam neki
a gabonát, a bort, az olajat,
és én adtam neki igen sok ezüstöt és aranyat,
sőt azt Baálra fordították:
11azért én visszaveszem gabonámat a maga idején,
és boromat a maga idején,
és megvonom tőle gyapjúmat és lenemet,
melyeknek be kellene fedniük az ő mezítelenségét;
12és legott feltárom szégyenét szeretői előtt,
és senki sem tudja majd megszabadítani őt kezemtől.
13Megszüntetem minden örömét, ünnepét,
újholdját, szombatját és minden ünnepnapját,
14tönkreteszem szőlőjét és fügefáját,
melyekről azt mondta:
‘Ez az én jutalmam, melyet szeretőim adtak nekem’;
és vadonná változtatom,
úgyhogy a mező vadja eszik majd belőle.
15Megtorlom rajta a Baálok napjait,
melyeken jó illatot gyújtott nekik,
és felékesítette magát fülbevalójával meg nyakláncával,
és szeretői után ment,
engem pedig elfelejtett, – mondja az Úr. –
16Azért íme, én majd magamhoz édesgetem,
és kiviszem a pusztába,
hogy szívére beszéljek;
17és visszaadom neki attól kezdve szőlőit,
és Ákor völgyét, a remény kapujául,
hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban,
és mint abban az időben, amikor Egyiptom földjéről feljött.
18Akkor majd – mondja az Úr –
‘Férjem’-nek hív ő engem,
és nem mond többé ‘Baál’-nak.
Jegyzetek
2,1 Későbbi kiegészítés.
2,4 Az apa a fiait is tanúul kívánja hívni a válóperhez. »Nem feleségem...«: a válást kimondó jogi formula. Az anya magán viseli a Baál kultusz jeleit: medálok, függők.
2,17 Az Ákor völgy a szerencsétlenség völgye lett Izrael számára (vö. Józs 7,24-26)
2,18 Ezek a versek az Asszír hódítás utáni időből származnak. Az üdvöt mint Isten és a nép között helyreállt szövetséget (házasságot), és a természettel való harmóniát ábrázolják.
2,18 Baál neve férjet is jelent.
24A gyalázatos bálvány felemésztette
atyáink szerzeményét ifjúkorunktól fogva:
juhaikat és marháikat,
fiaikat és leányaikat.
25Fetrengünk gyalázatunkban,
és elborít minket szégyenünk,
mert az Úr, a mi Istenünk ellen vétkeztünk
mi és atyáink, ifjúkorunktól fogva
mind a mai napig;
és nem hallgattunk az Úr, a mi Istenünk szavára.«
19Mert miután elfordultam,
bűnbánatot tartottam;
és miután belátásra jutottam,
a csípőmre vertem;
szégyenkeztem és pirultam is,
mert ifjúkorom gyalázatát viseltem.’
5Mert nem hagyta özvegyen Izraelt és Júdát
az ő Istenük, a Seregek Ura;
azok országa pedig tele van vétekkel
Izrael Szentje előtt.