2

¹Izrael fiainak száma egykor
olyan lesz, mint a tenger fövenye,
melyet megmérni és megszámlálni nem lehet;
és ahelyett, hogy azt mondanák nekik:
‘Ti nem vagytok az én népem,’
az ‘élő Isten fiainak’ hívják majd őket.

²És Júda fiai meg Izrael fiai egybesereglenek,
és egy fejedelmet állítanak maguk fölé,
és feljönnek az országból,
mert nagy lesz a napja Jezreelnek!

³Mondjátok majd fivéreiteknek: ‘Én népem’!
és nővéreiteknek: ‘Van irgalom‘!

⁴Szálljatok perbe anyátokkal,
szálljatok vele perbe,
mert ő nem feleségem nekem,
és én nem vagyok férje neki.
Távolítsa el paráznaságának jeleit arcáról
és házasságtöréseinek jelvényeit emlői közül,

⁵különben meztelenre vetkőztetem,
és olyanná teszem, mint születése napján volt;
és olyanná változtatom, mint a sivatag,
olyanná teszem, mint a járatlan föld,
és szomjan veszítem.

⁶Sőt fiainak sem irgalmazok,
mert paráznaságnak fiai ők;

⁷mert paráználkodott az anyjuk,
meggyalázta magát, aki foganta őket;
mert azt mondta: ‘Elmegyek szeretőim után,
akik megadják nekem kenyeremet és vizemet,
gyapjúmat és lenemet,
olajomat és italomat.’

⁸Ezért íme, én tövissel elzárom utadat,
és falat emelek elé,
hogy meg ne találja ösvényeit.

⁹Ha aztán szeretői után megy,
el nem éri őket,
és ha keresésükre indul,
meg nem találja őket,
úgyhogy majd azt mondja: ‘Megyek és visszatérek előbbi uramhoz,
mert jobb volt nekem akkor, mint most.’

¹⁰Mivel pedig nem vette tudomásul,
hogy én adtam neki
a gabonát, a bort, az olajat,
és én adtam neki igen sok ezüstöt és aranyat,
sőt azt Baálra fordították:

¹¹azért én visszaveszem gabonámat a maga idején,
és boromat a maga idején,
és megvonom tőle gyapjúmat és lenemet,
melyeknek be kellene fedniük az ő mezítelenségét;

¹²és legott feltárom szégyenét szeretői előtt,
és senki sem tudja majd megszabadítani őt kezemtől.

¹³Megszüntetem minden örömét, ünnepét,
újholdját, szombatját és minden ünnepnapját,

¹⁴tönkreteszem szőlőjét és fügefáját,
melyekről azt mondta:
‘Ez az én jutalmam, melyet szeretőim adtak nekem’;
és vadonná változtatom,
úgyhogy a mező vadja eszik majd belőle.

¹⁵Megtorlom rajta a Baálok napjait,
melyeken jó illatot gyújtott nekik,
és felékesítette magát fülbevalójával meg nyakláncával,
és szeretői után ment,
engem pedig elfelejtett, – mondja az Úr. –

¹⁶Azért íme, én majd magamhoz édesgetem,
és kiviszem a pusztába,
hogy szívére beszéljek;

¹⁷és visszaadom neki attól kezdve szőlőit,
és Ákor völgyét, a remény kapujául,
hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban,
és mint abban az időben, amikor Egyiptom földjéről feljött.

¹⁸Akkor majd – mondja az Úr –
‘Férjem’-nek hív ő engem,
és nem mond többé ‘Baál’-nak.

¹⁹És én eltüntetem a Baálok nevét szájából,
és nem említik többé nevüket.

²⁰Azon a napon majd szövetséget kötök kedvükért
a mező vadjával, az ég madarával s a föld csúszómászójával.
És kipusztítom az íjat, a kardot és a háborút az országból,
és nyugodalmas álmot adok nekik.

²¹És eljegyezlek magamnak örökre,
eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel,

²²eljegyezlek magamnak hűséggel,
és ismerni fogod az Urat.

²³Azon a napon meghallgatom
– mondja az Úr –,
meghallgatom az eget,
az pedig meghallgatja a földet,

²⁴s a föld meghallgatja
a gabonát, a bort és az olajat,
azok pedig meghallgatják Jezreelt.

²⁵S én elültetem őt magamnak az országba,
és irgalmazok annak, aki ‘Nincs irgalom!’ volt.

²⁶És azt mondom ‘Nem az én népem’-nek: ‘Népem vagy te’,
s ő azt mondja: ‘Istenem vagy te!’«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet