Keresés a Bibliában

42 1Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. (Máté 12,17-21;3,16.17) 2Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. (Ésa 52,6; Jer 29,10;44,28) 3Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. (Ésa 69,1;50,4) 4Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. (Ésa 51,5) 5Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: (Csel 17,25) 6Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. (Ésa 49,6; Jer 50,5; Luk 2,32) 7Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. (Luk 4,48; Ésa 47,5;49,9) 8Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. (Ésa 18,11) 9A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek. (Ésa 43,19) 10Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói. (Zsolt 96,1;33,3;40,4;98,1;144,9;149,1) 11Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. (Zsolt 97,1) 12Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben. (Zsolt 10,11;94,6.7; Ezék 8,12;9,9; Jób 22,13.14; Ésa 19,11; Ezék 28,4; Jer 50,35;51,57) 13Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz. (Ésa 59,16; Zsolt 35,1.2.3.2Móz;15,3) 14Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok! (Dán 2,2) 15Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok. (Ésa 44,25) 16A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom. (Jer 2,6.31; Jób 30,3) 17Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink! (Zsolt 97,7) 18Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! (Zsolt 78,34.36; Jer 5,2; Zsolt 68,27) 19Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? (Ezék 12,2.5Móz;32,28) 20Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. (Ésa 6,9.5Móz;4,32-36;29,3.4; Zsolt 78,1; Zsolt 105,1; Zsolt 106,1; Zsolt 114,1) 21Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé. (5Móz 4,8.32;5,21.23) 22De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza! (Ámós 3,7.5Móz;32,27) 23Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután! (Ésa,42 19. 25.) 24Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére? 25Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére! (Ésa 10,16)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet