41 1Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erőt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe! (Jób 40,2) 2Ki támasztá fel azt keletről, a kit igazságban hív az ő lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülő polyvát kézíve által! (Ésa 44,28;45,1-7;46,11; Ezsdr 1,2.7; Jób 41,19-21; Zsolt 18,43) 3Kergeti őket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt. 4Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én! 5Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyűltek. (Zsolt 33,6) 6Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erős! (Ésa 44,28;52,3) 7És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülőt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerősíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon. (Ésa 43,3;60,6;18,7;19,18.21; Sof 3,9.10) 8De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva; (5Móz 7,6.2Krón;20,7; Jak 2,23) 9Te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak: 10Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. 11Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek. (Ésa 60,12.2Móz;23,22) 12Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak. (Jób 7,10;8,18; Zsolt 103,16) 13Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! (Ésa 46,1.7) 14Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje! (Zsolt 22,7; Jób 25,6) 15Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed. (Ésa 2,14;25,10; Mik 4,13) 16Te szórd, és a szél vigye el őket, és elszéleszsze őket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében. (Jer 15,7) 17A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket. 18Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá. (Ésa 35,7;30,25;44,3.4; Zsolt 107,35) 19A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt, (Jer 50,2;48,1;51,47; Ésa 45,20) 20Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt! (2Krón 24,20.21; Máté 23,34.35) 21Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elő erősségeiteket, így szól Jákób királya. (Zsolt 22,10.11;71,6; Ésa 63,9.2Móz;19,4.4Móz;11,12.5Móz;1,31) 22Adják elő és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk! (5Móz 32,10) 23Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt! (Ésa 40,18.25) 24Ímé, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való; útálat az, a ki titeket szeret. (Ésa 42,17) 25Feltámasztám északról, és eljött napkelet felől; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa. (Mik 7,10; Zak 10,5; Ésa 10,6) 26Ki jelenté meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem! (Ésa 48,7) 27Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek. (Ésa 48,6;43,10.12) 28És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem őket és feleljenek nékem. (Zsolt 33,11; Zsid 6,17) 29Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik. (Zsolt 115,4-8)