33 1Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni. (Hab 2,8; Náh 3,1) 2Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején! (Ésa 58,4; Zsolt 7,15; Jób 15,35) 3Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek. (Dán 10,6; Jel 1,10; Zsolt 68,1.2.3) 4És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá. (Ésa,33 5. Jób. 8,14. 15.) 5Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal. (Ésa 1,27) 6És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse. (Ésa 9,7;11,1.2) 7Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak. (Ésa 5,30; Ámós 5,18) 8Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel! (Bir 5,8; Ésa 10,9;36,19.2Kir;18,14-16) 9Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel. (Ésa 24,4.7) 10Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! (Zsolt 104,27) 11Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. (Ésa 26,18;59,4) 12A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. (Ámós 2,1) 13Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! (Zsolt 78,4) 14Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? (Ésa 31,9; Zsid 12,29.5Móz;4,24;9,3) 15A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: (Eféz 6,13-17.1Thess;5,8) 16Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. (Zsolt 18,34;30,8) 17A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot. (Ésa 32,1-5) 18Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója? (Róm 11,26; Ésa 57,13) 19A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető. 20Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak; (Ésa 45,7;58,8.10;59,9) 21Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy. (Ésa 28,1) 22Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! 23Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek. (Ésa 11,12;43,6;49,18.22;66,12) 24És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer. (Ésa 6,10; Zsolt 103,3; Márk 2,9; Máté 8,17)