37
1Dávidé.
Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
(Péld 24,1)
2Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
(Jób 22,16;20,5)
3Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
(Zsolt 125,1)
4Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
(Péld 18,10)
5Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
(Zsolt 61,4)
6Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
(Ésa 58,8)
7Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
(Jób 31,24.25)
8Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
(Jób 20,5-29)
10Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
(5Móz 28,1-13; Máté 5,5)
12Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
(Zsolt 42,2.3;27,4.5)