18
1Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította • őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.• 2Sám. 22,1. 2.
2És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
3Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, • ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.• Zsid. 2,13.
4Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. •• Zsolt. 66,17-19.
5Halál kötelei vettek körül, • s az istentelenség árjai rettentettek engem.• Zsolt. 116,3. 1Sám. 19,10-12. 23,26. 2Sám. 21,15-17.
6A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.
7Szükségemben az Urat hívtam, és az én • Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.• Zsolt. 16,8.
8Megindult, • megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.• Bir. 5,4. 5.
9Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő • tűz; izzó szén gerjedt belőle.• Zsid. 12,29.
10Lehajtotta • az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.• Ésa. 19,1.
11Kérubon • haladt és röpült, és a szelek † szárnyain suhant.• 2Móz. 15,18-22. † Zsolt. 104,4.
12A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora • körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.• Ésa. 50,3.
13Az előtte lévő fényességből • felhőin jégeső tört át és † eleven szén.• 2Móz. 24,17. † Zsolt. 97,3. 4.
14És dörgött az Úr • a mennyekben, és a Magasságos zengett; † és jégeső hullt és eleven szén.• 1Sám. 7,10. † Józs. 10,11.
15És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, • villámokat szórt és megháborította azokat.• Bir. 5,20.
16És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
17Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont • engem nagy vizekből.• 1Sám. 22,17. Zsolt. 69,15. Jób 22,11.
18Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, • s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.• 1Sám. 24,15.
19Rám jöttek • veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.• 1Sám. 23,26-28. rész 19,10-12.
20És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
21Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, • kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;• Zsolt. 7,9. 2Sám. 22,21-25.
22Mert megőriztem • az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.• 1Kir. 9,4. 11,33.
23Mert minden • ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.• 5Móz. 17,19. 20. 1Kir. 3,14. 19. 9,4.
24És tökéletes • voltam előtte, őrizkedtem † az én vétkemtől.• 1Kir. 9,4. 15,5. † 1Sám. 25,22. 23.
25És megfizetett nékem az Úr az én igazságom • szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.• vers 23. 24.
26Az irgalmashoz • irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.• Mát. 5,7.
27A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás • vagy.• 3Móz. 26,23. 24.
28Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket • megalázod;• Ésa. 2,11. Péld. 29,23.
29Mert te gyujtod • meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én † sötétségemet.• Zsolt. 132,17. † Zsolt. 97,11. 112,4.
30Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által • kőfalon is átugrom.• Zsolt. 60,8. 12. 2Sám. 22,30.
31Az Istennek • útja tökéletes; az Úrnak † beszéde tiszta; paizsuk •• ő mindazoknak, a kik bíznak benne.• Zsolt. 19,8. 2Sám. 22,31. † Zsolt. 12,7. •• Péld. 18,10.
32Mert kicsoda Isten • az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?• 2Sám. 22,32.
33Az Isten, a ki felövez • engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:• Zsolt. 144,1. 2.
34Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az • én magas helyeimre állít engem.• 2Sám. 22,34.
35Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják • az érczíjat.• 1Sám. 17,4-7. 14-50.
36És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te • jóvoltod felmagasztalt engem.• 2Sám. 5,10. 8,13. 14.
37Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
38Üldözöm • ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.• 2Sám. 10,19. 12,29-31.
39Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
40Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
41És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az • én gyűlölőimet elpusztíthattam.• 1Sám. 20,15. 2Sám. 10,19. 12,29-31.
42Kiáltottak, de nem volt szabadító, az • Úrhoz és nem felelt nékik.• 1Sám. 28,6. 15-18.
43És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza • sarát.• Zsolt. 83,11.
44Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek • fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.• 2Sám. 18,5. 7. 22,44.
45A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek • is hizelegnek nékem.• 2Sám. 8,9. 10.
46Az idegenek • elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.• 2Sám. 8,12. 13.
47Él az Úr és áldott • az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!• 5Móz. 32,15.
48Az Isten, a ki • bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;• 2Sám. 22,48.
49A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz • engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.• vers 44. Zsolt. 27,6.
50Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek • között, és éneket zengek a te nevednek.• Zsolt. 60,8. 10. 11. Róm. 15,9.
51Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az • ő magvával mindörökké.• 2Sám. 7,13-16. 23,2. 5.