16
1Dávid miktámja.
Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
(Jób 20,10; Zsolt 18,45)
2Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
(Zsolt 101,6)
4Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
(Jób 6,4)
5Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
(Siral 3,24)
6Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
(Zsolt 63,7)
8Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
(Zsolt 28,7;49,16; Csel 2,25-28;Zsolt 109,31;110,5)
9Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
(Zsolt 86,13;88,6.7;116,8.9; Csel 2,31; Ésa 53,10-12)
11Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
(Zsolt 17,15)