102 1A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. 2Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! (Zsolt 50,15) 11A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem. 12Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam. (Zsolt 109,23) 19Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. (Zsolt 126,1-3; Jer 23,7.8)