Imádság nyomorúság idején
102 1Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt. 2Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! 11háborgó haragod miatt, mert fölemeltél és eldobtál engem. 12Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű. 19Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép.