20Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, (Márk 14,17-26; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26) 21És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem. (Mát 10,38) 22És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram? (Gal 4,4) 23Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. (Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26) 24Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna. 25Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád. (Jak 5,7) 26Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. (1Kor 11,23-25) 27És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; 28Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. (2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11) 29Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában. (Mát 7,28.29) 30És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére. (Zsolt 113,1; Zsolt 118,1;Luk 22,39; Ján 18,1)
17Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel. (Ésa 9,6.7; Jer 23,5) 18És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik. (Mát 26,20-29; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26) 19Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én? (Mát 6,31-34; Jak 1,5-7) 20Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba. (Mát 1,20) 21Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna. (Mát 3,16.17) 22És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. (1Kor 11,23-25) 23És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; (Mát 1,16;13,55) 24És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik. (Mát 6,21) 25Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában. (Eféz 6,14) 26És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére. (Mát 24,44.46.47)
21Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem. (Mát 26,21; Márk 14,18; Luk 22,21) 22A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól. (Ján 20,30) 23Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus. (Ján 21,20) 24Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól? (Mát 28,19; Márk 16,15; Luk 24,49) 25Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? (Mát 26,57; Márk 14,53; Luk 22,54) 26Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. (Mát 26,69; Márk 14,66.67; Luk 22,56)