17 1És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. (Márk 9,2-13; Luk 9,28-36) 2És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. (2Pét 1,16-18) 3És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele. (Luk 18,14) 4Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. (Luk 7,29) 5Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. (Mát 3,17) 6És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének. (Csel 1,12) 7Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek! (Dán 12,1) 8Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.