21És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére. (Mát 19,30; Márk 10,31; Luk 13,30;Mát 22,14) 22És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik. 23Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. (Mát 16,21;17,22.23; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7) 24Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. (Mát 10,6) 25Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! (Mát 10,2) 26Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. (Mát 19,28) 27Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak. (Mát 26,39; Ján 18,11;Márk 10,38; Luk 12,50) 28Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva. (Mát 8,10.13)