2 1Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van. 2És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét. (Ján 7,42) 3És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala. (Mát 10,11; Luk 10,7) 4És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol Ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt. (Mát 10,39;16,25; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25) 5Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid. (Mát 16,26; Luk 9,25) 6Valának pedig ott némely írástudók, a kik ott ülnek vala, szívökben így okoskodván: (Jak 5,14-15) 7Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten? (Ésa 43,25) 8És Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben? (Mát 16,28; Luk 9,27) 9Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj? (Mát 17,1-13; Luk 9,28-36) 10Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek: 11Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza. (3Móz 18,16) 12Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!