16 1Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. (Luk 21,6.1Kir;9,7.8; Mik 3,12; Mát 24,2; Márk 13,2;Mát 23,37; Ján 1,11) 2Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. (Mát 21,12; Márk 11,11) 3Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek! (Ésa 56,7; Jer 7,11) 4Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. (Márk 11,18; Ján 7,19) 5És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? 6Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent. (Mát 21,23-27; Márk 11,27-33) 7Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat. (Csel 4,7-10) 8És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. (Eféz 5,8.1Thess;5,5) 9Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. (1Tim 6,18.19) 10A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. (Luk 19,16.17) 11Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset? (Mát 14,5) 12És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek? (Mát 26,36-46; Márk 14,32-42; Ján 18,1.2) 13Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. (Mát 6,24) 14Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretők valának; és csúfolák őt. (Ésa 5,1-7; Mát 21,33-46; Márk 12,1-12) 15És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos. (Luk 18,9;Zsolt 7,10) 16A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig valának: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba. (Mát 11,12.13;Malak 3,1) 17Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből egy pontocskának elesni. (Mát 5,18;1Pét 1,25.2Pét;3,10) 18Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik. (Mát 5,32;19,9; Márk 10,11.12) 19Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: (Zsid 1,2) 20És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. (Luk 23,33; Zsid 13,12) 21És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. (Luk 21,6.22-24; Mát 23,37.38;Mát 21,42) 22Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. (Zsolt 118,22) 23És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. (Ésa 8,14.15) 24És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. (Márk 9,43.44; Ésa 66,24) 25Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. (Mát 22,15-22; Márk 12,13-17) 26És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. (Luk 19,45.47;Luk 18,31-33) 27Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához; (Mát 26,57.58) 28Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. (Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27) 29Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat. (Ésa 8,20) 30Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! (Róm 13,7) 31Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.