34 1És szóla Elihu, és monda: (Zsolt 33,12) 2Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket! (Róm 3,11-17) 3Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt. (Jób 12,11) 4Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó? 5Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat. 6Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül! (Jób 27,5-7) 7Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet. (Zsolt 24,3.4; Ésa 33,14.15) 8És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár! (Jób 22,5-9;23,12) 9Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él. (Malak 3,14) 10Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! (Jób 8,3) 11Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres. (Máté 16,27) 12Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot! 13Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot? 14Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná: (Zsolt 104,29) 15Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba. 16Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára! (Siral 3,24) 17Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é? (Jób 31,21.23;1Móz 18,25) 18A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő! (Zsolt 63,7) 19A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája. (Jób 37,23.5Móz;10,17;Jób 31,15) 20Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül! (Jób 27,19-23) 21Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja. (Zsolt 86,13;88,6.7;116,8.9; Csel 2,31; Ésa 53,10-12) 22Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő; (Zsolt 17,15) 23Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre! (1Móz 18,25) 24Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe. (Zsolt 43,1) 25Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak. (Zsolt 139,1-3) 26Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják. (Zsolt 28,5) 27A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem, 28Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja. (Jak 5,3.4) 29Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt; (Róm 8,61) 30Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek. 31Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé; 32A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem! 33Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd! 34Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat: (Zsolt 10,9) 35Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók. 36Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek! (Jób 21,8-13) 37Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik. (Jób 19,26.27; Dán 12,1)