21Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem. (Mát 26,21; Márk 14,18; Luk 22,21) 22A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól. (Ján 20,30) 23Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus. (Ján 21,20) 24Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól? (Mát 28,19; Márk 16,15; Luk 24,49) 25Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? (Mát 26,57; Márk 14,53; Luk 22,54) 26Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. (Mát 26,69; Márk 14,66.67; Luk 22,56) 27És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed. (Mát 3,11; Márk 1,8; Luk 3,16; Ján 1,33; Csel 2,1-4) 28Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki. (Mát 26,74; Márk 14,72; Luk 22,60) 29Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek. (Ján 12,6) 30Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka. (Ján 2,32)