3 1Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint. (Máté 26,15) 2Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről! 3Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld. (5Móz 33,2) 4Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke. (Hab 12,20; Jer 31,25) 5Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad. (Ezék 34,3.4) 6Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók! (Agge 2,5) 7Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai! (Dán 2,45) 8A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz? (2Móz 20,10) 9Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt. (Józs 3,16) 10Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait. (Agge 2,3;Jel 5,6) 11A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától. (Józs 10,12.13) 12Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket. 13Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela! (Hós 6,6; Hab 9,13) 14Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt. 15Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait. 16Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt. (Ezék 37,14;Ámós 8,10) 17Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. (2Kir 23,10.2Krón;35,22-25) 18De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben. (Luk 14,5) 19Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel. (Zsolt 18,34)