12 1Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül. 2Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel. (1Pét 3,18) 3És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, föltette magában, hogy elfogatja Pétert is. (Valának pedig a kovásztalan kenyerek napjai.) (2Móz 12,18) 4Kit el is fogatván, tömlöczbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék őt; husvét után akarván őt a nép elé vezettetni. (2Kor 5,18) 5Péter azért őrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette. 6Mikor pedig Heródes őt elő akará vezettetni, azon az éjszakán aluszik vala Péter két vitéz között, megkötözve két lánczczal; és őrök őrizék az ajtó előtt a tömlöczöt. (Csel 20,4;27,2; Kol 4,10; Filem 24;) 7És ímé az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöczben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a lánczok kezeiről. (Csel 16,24-26) 8És monda néki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat. És úgy cselekedék. És monda néki: Vedd rád felsőruhádat és kövess engem! (1Sám 28,7) 9És kimenvén, követé őt; és nem tudta, hogy valóság az, a mi történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát. (Márk 1,24;3,11;5,7) 10Mikor pedig általmentek az első őrsön és a másodikon, jutának a vaskapuhoz, mely a városba visz; mely magától megnyílék előttük: és kimenvén, egy utczán előremenének; és azonnal eltávozék az angyal ő tőle. (Márk 16,17) 11És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az ő angyalát, és megszabadított engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától. (Dán 6,22) 12És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala. (Csel,12 25. Csel 13,5. 13. 15,37. 39. Kol. 4,10. Filem. 1,24. 2 Tim. 4,11. 1 Pét. 5,13.) 13És mikor Péter zörgetett a tornácz ajtaján, egy Rhodé nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék: 14És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu előtt. (Gal 3,19) 15Azok pedig mondának néki: Elment az eszed. Ő azonban erősíté, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az ő angyala az. (2Kor 11,25.1Thess;2,2) 16Péter pedig szüntelen zörget vala: mikor azért felnyitották, megláták őt és elálmélkodának. 17Miután pedig kezével hallgatást intett nékik, elbeszélé nékik, mimódon hozta ki őt az Úr a tömlöczből. És monda: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak. És kimenvén elméne más helyre. (Csel 15,13;21,18; Gal 1,19;2,9.12) 18Mikor pedig megvirradt, nem csekély háborúság támada a vitézek között, mi történt hát Péterrel. (Csel 5,18-19;12,6-10) 19Heródes pedig mikor előkérte őt és nem találta, kivallatván az őröket, parancsolá, hogy kivégeztessenek. És lemenvén Júdeából Czézáreába, ott időzött. (Kol 2,12;Eféz 4,22-24) 20Heródes pedig ellenséges indulattal vala a tirusiak és sidoniak iránt; de azok egyakarattal eljövének ő hozzá, és Blástust, a király kamarását megnyervén, békességet kérének, mivelhogy az ő tartományuk a királyéból élelmeztetik vala. (1Kir 5,9.11.2Krón;2,10.15; Ezék 27,17) 21Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székibe ülve nyilvánosan szóla hozzájuk. (Csel 21,29.2Tim;4,20;Kol 4,7; Eféz 6,21.2Tim;4,12; Tit 3,12) 22A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé. (Csel 2,37.38; Luk 3,10-15) 23És azonnal megveré őt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget; és a férgektől megemésztetvén, meghala. (2Sám 24,15-17.2Kir;19,35;Csel 10,26;14,14.15; Jel 19,10) 24Az Istennek ígéje pedig növekedik és terjed vala, (Csel 6,7;19,20; Ésa 55,10.11; Kol 1,6) 25Barnabás és Saulus pedig visszatérének Jeruzsálemből, betöltvén szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk vala. (Csel 11,29.30)