16Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta értetek a Titus szívébe. (2Kor 9,15.1Kor;16,57;2Kor,8 6.) 17Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok. (Csel 10,44) 18Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért; (1Kor 1,4.1Thess;1,2; Fil 1,3) 19Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre; (Gal 2,10) 20Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bőséges jótétemény miatt; (Róm 1,21;11,8.10.2Kor;4,6; Fil 3,20; Róm 5,2;8,18-24; Kol 1,27.2Kor;4,17; Kol 1,12; Csel 20,32;26,18.1Kor;6,9; Gal 5,21; Eféz 5,5) 21Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. (Róm 12,17) 22Sőt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva. (Róm 4,11.12.16) 23Akár Titusról van szó, ő az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felől, ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége: (2Kor 7,13;12,18; Gal 2,1;Róm 16,7) 24Adjátok azért szereteteteknek és felőletek való dicsekvésünknek, bizonyságát irántuk a gyülekezetek előtt is. (2Kor 7,14)
9 1A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom. (2Kor 8,4.20) 2Hiszen ismerem a ti készségteket a melylyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a mult esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt. (2Kor 8,19) 3Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek. (2Kor 8,23.24) 4Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban. (2Kor 5,21;5Móz 21,23) 5Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány. (Csel 19,2.5.6)