10 1Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; (2Móz 13,21;2Móz 14,22) 2És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; (Luk 24,34;Márk 16,14; Ján 20,19) 3És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; (2Móz 16,14.15) 4És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. (2Móz 17,6) 5De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. (Ján 6,49.4Móz;14,29.35;26,65) 6Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak. (4Móz 11,4.33) 7Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. (2Móz 20,3;2Móz 32,6) 8Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. (4Móz 25,1.6-9) 9Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. (4Móz 21,5.6) 10Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. (4Móz 14,2.8.29.36; Zsid 3,11.17) 11Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett. (Róm 4,25) 12Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. (Róm 11,20-22) 13Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. (Ésa 27,8)