4 1Óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van a békességébe való bejutás ígérete. 2Mi éppúgy hírül vettük ugyanis az evangéliumot, mint ők, de nekik nem használt az igehirdetés, mert nem tartottak azokkal, akik hittel hallgatták.
Pedig a teremtés műve a világ megalkotása óta befejeződött.
3Mi viszont azértlépünk be békességébe, mert hívőkké lettünk. Azt mondja ugyanis:
„Haragban esküdtem eskümet:
ők meg nem látják békességemet!” 4Egy helyütt ugyanis a hetedik napról azt mondja: „A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját.” 5Itt viszont: „Ők meg nem látják békességemet!” 6Hátra van tehát, hogy némelyek még bejussanak. Azok pedig, akik először vették hírül az evangéliumot, hitetlenségük miatt nem jutottak be. 7Ezért ismét kijelölt egy napot, egy „mát” , Dávid által ugyanis annyi idő múltán azt mondja, mint föntebb:
„Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára:
meg ne keményítsétek szíveteket.” 8Ha Józsue megszerezte volna nekik a békességet, nem szólt volna később egy másik napról. 9Ezért marad meg a szombati nyugalom Isten népe számára. 10Aki ugyanis belép az ő nyugalmába, az abbahagyja munkáját, mint Isten a magáét. 11Iparkodjunk tehát bejutni abba a nyugalomba, nehogy közületek valaki kövesse a hitetlenség példáját és elvesszen. 12Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol és szétválaszt lelket meg szellemet, ízet és velőt. Ítél a szív gondolatairól és érzületéről.