Júdás öngyilkossága.
3Mikor júdás, az áruló, látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek: 4„Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. A te dolgod.” 5Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, aztán elment és fölakasztotta magát. 6A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” 7Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek temetkezési helyéül. 8Ezért hívják azt a telket ma is (Hakeldámának, vagyis) vérmezőnek. 9Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Fogták a harminc ezüstpénzt,a fölbecsültnek árát,
kit Izrael fiai becsültek ennyire, 10és a fazekas telkéért adták oda.
Így parancsolta meg nekem az Úr.”