Az utolsó vacsora

A főtanács határozata.

14 ¹Két nappal a húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe előtt, a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt cselvetéssel. ²„Ne az ünnepnapon, mondták, mert esetleg zavargás támadhat a nép között.”

Jézus Betániában.

³Amikor Betániában a leprás Simon házában tartózkodott és éppen asztalnál ült, odalépett hozzá egy asszony. Alabástromedényben valódi drága illatos nárduszolajat hozott, és feltörve az alabástromedényt, tartalmát a fejére öntötte. ⁴Néhányan bosszankodni kezdtek: „Mire való ez a pazarlás az illatszerrel? ⁵Háromszáz dénárnál többért el lehetett volna adni és árát ki lehetett volna osztani a szegények között” – támadtak rá. ⁶Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett velem. ⁷Szegények mindig lesznek veletek és tehettek velük jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig veletek. ⁸Ez azt tette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. ⁹Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”

Júdás eladja Mesterét.

¹⁰Ezután karióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt. ¹¹Azok ennek hallatára igen megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki érte. Kereste tehát a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa nekik.

A húsvéti vacsora.

¹²Az első kovásztalan napon, amikor le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai megkérdezték: „Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” ¹³Ő elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: „Menjetek a városba. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. ¹⁴Menjetek utána és ahova bemegy, ott mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? ¹⁵Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet. Ott készítsétek el.” ¹⁶A tanítványok elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. ¹⁷Amikor beesteledett, odajött a tizenkettővel. ¹⁸Asztalhoz ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem.” ¹⁹Erre elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok?” ²⁰De ő így válaszolt: „Egy tizenkettőtök közül, aki velem a tálba nyúl. ²¹Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”

Az eukarisztia alapítása.

²²Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” ²³Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak belőle. ²⁴Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok. ²⁵Bizony mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában.”

Péter tagadásának megjövendölése.

²⁶Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére. ²⁷Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja: megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. ²⁸De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.” ²⁹Péter azonban fogadkozni kezdett: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én ugyan nem.” ³⁰Mire Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.”

Jézus szenvedése

³¹De Péter tovább fogadkozott: „Ha meg is kellene halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkoztak a többiek is.

Jézus halálfélelme.

³²Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. „Üljetek le itt, amíg én imádkozom” – mondta tanítványainak. ³³Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett. ³⁴„Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok.” ³⁵Kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra. ³⁶„Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.” ³⁷Akkor visszament, de alva találta őket. Erre rászólt Péterre: „Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem? ³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.” ³⁹Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. ⁴⁰Visszatérve megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Nem is tudták mit válaszoljanak neki. ⁴¹Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk: Aludjatok csak és nyugodjatok! ⁴²Elég volt! Itt az óra! Az Emberfia most bűnösök kezére kerül. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!”

Jézust elfogják.

⁴³Még beszélt, amikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapok, az írástudók és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. ⁴⁴Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizettel.” ⁴⁵Amikor odaért, mindjárt Jézushoz lépett. „(Üdvözlégy,) Mester!”, szólt és megcsókolta. ⁴⁶Erre kezet emeltek Jézusra és foglyul ejtették. ⁴⁷A körülállók közül egy kirántotta kardját, rásújtott a főpap szolgájára és levágta fülét. ⁴⁸Ezután Jézus így szólt hozzájuk: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. ⁴⁹Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Az Írásnak azonban be kell teljesednie.” ⁵⁰Erre (a tanítványok) valamennyien elhagyták őt és elfutottak. ⁵¹Egy ifjú azonban követte. Csupasz testén nem volt egyéb egy lepelnél. ⁵²Mikor el akarták fogni, otthagyta a leplet és meztelenül elfutott.

Jézus a főtanács előtt.

⁵³Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók. ⁵⁴Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Ott leült a szolgák közé és a tűznél melegedett. ⁵⁵A főpapok az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. ⁵⁶Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg. ⁵⁷Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene: ⁵⁸„Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz műve.” ⁵⁹De ebben sem egyezett meg tanúságuk. ⁶⁰Akkor a főpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” ⁶¹Ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?” ⁶²„Én vagyok”, felelte Jézus. „Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.” ⁶³A főpap erre megszaggatta ruháját: „Mi szükségünk van még tanúkra? – kérdezte. ⁶⁴Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok egyhangúlag méltónak ítélték a halálra. ⁶⁵Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel ütötték: „Találd el, ki volt az!” – gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték.

Péter tagadása.

⁶⁶Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a főpap egyik cselédlánya. ⁶⁷Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: „Te is a názáreti Jézussal voltál”, jegyezte meg. ⁶⁸Ő azonban tagadta: „Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz.” Amikor kiment az előcsarnokba, megszólalt a kakas. ⁶⁹A cselédlány azonban észrevette őt és újból odaszólt a körülállókhoz: „Ez is közéjük tartozik.” Ő megint tagadta. ⁷⁰Röviddel ezután az ottlévők megjegyezték: „De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.” ⁷¹Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” ⁷²Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Erre sírva fakadt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet