Keresés a Bibliában

Az utolsó vacsora

A főtanács határozata.

14 1Két nappal a húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe előtt, a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt cselvetéssel. 2„Ne az ünnepnapon, mondták, mert esetleg zavargás támadhat a nép között.”

Jézus Betániában.

3Amikor Betániában a leprás Simon házában tartózkodott és éppen asztalnál ült, odalépett hozzá egy asszony. Alabástromedényben valódi drága illatos nárduszolajat hozott, és feltörve az alabástromedényt, tartalmát a fejére öntötte. 4Néhányan bosszankodni kezdtek: „Mire való ez a pazarlás az illatszerrel? 5Háromszáz dénárnál többért el lehetett volna adni és árát ki lehetett volna osztani a szegények között” – támadtak rá. 6Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett velem. 7Szegények mindig lesznek veletek és tehettek velük jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig veletek. 8Ez azt tette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. 9Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”

Júdás eladja Mesterét.

10Ezután karióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt. 11Azok ennek hallatára igen megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki érte. Kereste tehát a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa nekik.

A húsvéti vacsora.

12Az első kovásztalan napon, amikor le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai megkérdezték: „Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” 13Ő elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: „Menjetek a városba. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. 14Menjetek utána és ahova bemegy, ott mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? 15Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet. Ott készítsétek el.” 16A tanítványok elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. 17Amikor beesteledett, odajött a tizenkettővel. 18Asztalhoz ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem.” 19Erre elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok?” 20De ő így válaszolt: „Egy tizenkettőtök közül, aki velem a tálba nyúl. 21Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”

Az eukarisztia alapítása.

22Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” 23Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak belőle. 24Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok. 25Bizony mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában.”

Péter tagadásának megjövendölése.

26Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére. 27Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja: megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. 28De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.” 29Péter azonban fogadkozni kezdett: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én ugyan nem.” 30Mire Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.”

Jézus szenvedése

31De Péter tovább fogadkozott: „Ha meg is kellene halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkoztak a többiek is.

Jézus halálfélelme.

32Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. „Üljetek le itt, amíg én imádkozom” – mondta tanítványainak. 33Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett. 34„Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok.” 35Kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra. 36„Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.” 37Akkor visszament, de alva találta őket. Erre rászólt Péterre: „Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem? 38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.” 39Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 40Visszatérve megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Nem is tudták mit válaszoljanak neki. 41Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk: Aludjatok csak és nyugodjatok! 42Elég volt! Itt az óra! Az Emberfia most bűnösök kezére kerül. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!”

Jézust elfogják.

43Még beszélt, amikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapok, az írástudók és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. 44Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizettel.” 45Amikor odaért, mindjárt Jézushoz lépett. „(Üdvözlégy,) Mester!”, szólt és megcsókolta. 46Erre kezet emeltek Jézusra és foglyul ejtették. 47A körülállók közül egy kirántotta kardját, rásújtott a főpap szolgájára és levágta fülét. 48Ezután Jézus így szólt hozzájuk: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. 49Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Az Írásnak azonban be kell teljesednie.” 50Erre (a tanítványok) valamennyien elhagyták őt és elfutottak. 51Egy ifjú azonban követte. Csupasz testén nem volt egyéb egy lepelnél. 52Mikor el akarták fogni, otthagyta a leplet és meztelenül elfutott.

Jézus a főtanács előtt.

53Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók. 54Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Ott leült a szolgák közé és a tűznél melegedett. 55A főpapok az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. 56Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg. 57Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene: 58„Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz műve.” 59De ebben sem egyezett meg tanúságuk. 60Akkor a főpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” 61Ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?” 62„Én vagyok”, felelte Jézus. „Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.” 63A főpap erre megszaggatta ruháját: „Mi szükségünk van még tanúkra? – kérdezte. 64Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok egyhangúlag méltónak ítélték a halálra. 65Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel ütötték: „Találd el, ki volt az!” – gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték.

Péter tagadása.

66Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a főpap egyik cselédlánya. 67Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: „Te is a názáreti Jézussal voltál”, jegyezte meg. 68Ő azonban tagadta: „Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz.” Amikor kiment az előcsarnokba, megszólalt a kakas. 69A cselédlány azonban észrevette őt és újból odaszólt a körülállókhoz: „Ez is közéjük tartozik.” Ő megint tagadta. 70Röviddel ezután az ottlévők megjegyezték: „De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.” 71Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” 72Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Erre sírva fakadt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet