Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról.
12 1Ezután példabeszédekben így kezdett hozzájuk szólni: „Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott messzire. 2Amikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedje tőlük a szőlő terméséből neki járó részt. 3Azok nekiestek, megverték és üres kézzel elkergették. 4Küldött egy másik szolgát, azt fejbe verték és gyalázattal halmozták el. 5Küldött egy harmadikat is, azt megölték. Küldött aztán még Többet, azok közül néhányat elvertek, másokat pedig megöltek. 6Ezután már csak egyetlen kedves fia maradt. Őt küldte utoljára hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják. 7A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg, és mienk lesz az öröksége. 8Nekiestek tehát, megölték és kidobták a szőlőből. 9Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura? Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe. 10Nem olvastátok az Írást:A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett. 11Az Úr művelte ezeket,
csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.” 12Erre el akarták fogni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát és eltávoztak.