12 1És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. (Mát 21,33-46; Luk 20,9-19;Ésa 5,1.2) 2És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. (1Sám 2,5) 3Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. (Ésa 41,8-10;54,5; Jer 31,3.20) 4És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. (Márk 14,61; Ésa 53,7) 5És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. 6Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. 7Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. 8És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték. (Zsolt 13,12) 9Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. (Ján 11,48) 10Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé. (Zsolt 118,22.23) 11Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. 12És igyekeznek vala őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván őt, tovább menének.