A barátságtalan szamaritánusok.

⁵¹Mikor közel voltak már műve beteljesedésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. ⁵²Követeket küldött maga előtt. Azok útközben betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. ⁵³De nem fogadták be, mert zarándokúton volt Jeruzsálem felé. ⁵⁴Ennek láttára tanítványai, Jakab és János fölháborodtak: „Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket?” ⁵⁵De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket. („Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek. ⁵⁶Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem hogy megmentsen.”) Ezután más faluba mentek.

Jézus követésének feltételei.

⁵⁷Útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhova mégy.” ⁵⁸Jézus azonban figyelmeztette: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét.” ⁵⁹Egy másikat fölszólított: „Kövess engem.” „Uram, felelte az, engedd meg, hadd temessem el előbb atyámat.” ⁶⁰„Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat, mondta neki, te pedig menj, hirdesd Isten országát.” ⁶¹Egy harmadik megszólította: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthoniaktól.” ⁶²Jézus így válaszolt: „Senki, aki kezét az eke szarvára téve hátratekint, nem alkalmas Isten országára.”

A hetvenkét tanítvány szétküldése.

10 ¹Ezután az Úr más hetvenkét tanítványt választott ki és kettenkint maga előtt küldte őket azokba a városokba és falvakba, ahová készült. ²Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. ³Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. ⁴Ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben senkit se köszöntsetek. ⁵Ha betértek egy házba, először is azt mondjátok: békesség e háznak! ⁶Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. ⁷Maradjatok ugyanabban a házban és egyétek-igyátok, amijük van. Megérdemli a munkás a maga bérét. Ne járjatok házról házra. ⁸Ha betértek egy városba és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. ⁹Gyógyítsátok meg az ottani betegeket és hirdessétek: közel van hozzátok Isten országa. ¹⁰Ha pedig betértek egy városba és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára és mondjátok: ¹¹még a port is lerázzuk rátok, amely várostokban ránk tapadt, de tudjátok meg: közel van Isten országa. ¹²Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, amint annak a városnak.

A megátalkodott városok.

¹³Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. ¹⁴Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. ¹⁵És te Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. ¹⁶Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”

A tanítványok visszatérése.

¹⁷A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza: „Uram, mondták, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk.” ¹⁸Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. ¹⁹Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hatalmat adtam nektek minden ellenséges erő fölött: semmi sem fog ártani nektek. ²⁰Mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyben.”

Jézus hálaadása.

²¹Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt:
„Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki.
Igen Atyám, így tetszett neked. ²²Mindent átadott nekem Atyám:
senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya,
és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” ²³Aztán külön a tanítványokhoz fordult és így szólt: „Boldog a szem, mely látja, amit ti láttok. ²⁴Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Az irgalmas szamaritánus.

²⁵Akkor odalépett egy törvénytudó és próbára akarta tenni. „Mester, mondta, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” ²⁶Ő megkérdezte: „Mit szab meg a törvény? Hogyan olvasod?” ²⁷Az így válaszolt: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat.” ²⁸„Helyesen feleltél, dicsérte meg, tégy így és élni fogsz.” ²⁹Ő azonban igazolni akarta magát és tovább kérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?” ³⁰Erre Jézus vette át a szót: „Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezére került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. ³¹Egy pap jött lefelé az úton, észrevette, de továbbment. ³²Később egy levita jött arra, meglátta, de ő is elment mellette. ³³Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Mikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. ³⁴Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Aztán föltette teherhordó állatára, szállására vitte és gondját viselte. ³⁵Másnap reggel elővett két dénárt és a gazdának adta e szavakkal: viseld gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek. ³⁶Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?” ³⁷„Aki irgalmasságot cselekedett vele” – felelte az. Jézus így szólt hozzá: „Menj és tégy hasonlóképpen.”

Mária és Márta.

³⁸Útjuk közben betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony házába fogadta őt. ³⁹Ennek nővére, Mária, leült az Úr lábához és hallgatta szavait. ⁴⁰Márta ellenben sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram, méltatlankodott, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen.” ⁴¹Az Úr azonban így felelt: „Márta, Márta! Sok mindennel törődöl, sok minden nyugtalanít. ⁴²Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.”

Az Úr imádsága.

11 ¹Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Mikor befejezte, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” ²Erre így szólt hozzájuk: „Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod. ³Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. ⁴Bocsásd meg vétkeinket,
mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe.”

Az állhatatos imádság.

⁵Aztán így folytatta: „Valamelyikteknek van egy barátja. Elmegy hozzá éjfélkor és azt mondja neki: barátom, adj kölcsön három kenyeret. Útról érkezett egy barátom és nincs mit elébe tegyek. ⁶De az kiszól: ne zavarj! ⁷Az ajtó már be van zárva, gyermekeim itt vannak a hálószobában. Nem kelhetek föl, hogy adjak neked. ⁸(De az nem hagyja abba a kopogtatást.) Mondom nektek: ha azért, mert barátja, nem is kelne föl, hogy kielégítse, alkalmatlankodása miatt mégis fölkel és odaadja, amire szüksége van.”

Az imádság meghallgatása.

⁹„Mondom tehát nektek: kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. ¹⁰Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál és a zörgetőnek ajtó nyílik. ¹¹Ha pedig valakitől közületek kenyeret kér fia, talán követ ad neki? S ha halat kér, talán kígyót ad hal helyett? ¹²Vagy ha tojást kér, talán skorpiót ad neki? ¹³Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle:”

Jézus válaszol a farizeusok vádaskodására.

¹⁴Egy alkalommal kiűzött egy néma ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt, mire a nép csodálkozott. ¹⁵De néhányan megjegyezték: „Belzebulnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” ¹⁶Mások próbára akarták tenni és égi jelet követeltek tőle. ¹⁷Ő azonban átlátva gondolataikon így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul és ház házra omlik. ¹⁸Ha tehát a sátán önmagában meghasonlanék, hogyan állhatna fönn országa? ¹⁹Azt mondjátok, hogy Belzebullal űzök ördögöt? Ha én Belzebullal űzök ördögöt, fiaitok kinek a segítségével teszik? ²⁰Ezért ők lesznek a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa. ²¹Amíg az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van a vagyona. ²²De ha egy erősebb megtámadja és legyőzi, elveszi fegyverét, amelyben bízott és a zsákmányt elosztja. ²³Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór.”

Visszaesés a bűnbe.

²⁴„Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, puszta helyen jár és nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. ²⁵Amikor odaér, kisöpörve és földíszítve találja. ²⁶Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, magánál gonoszabbakat. Bemennek és ott laknak. Annak az embernek sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt.”

Mária dicsérete.

²⁷Még beszélt, amikor egy asszony így kiáltott a nép közül: „Boldog a méh, mely téged hordozott és az emlő, melyet szoptál.” ²⁸Ő azonban hozzáfűzte: „Boldogabb, aki hallgatja és megőrzi Isten igéjét.”

Jónás jele.

²⁹Amikor egyszer a nép köréje tódult, beszélni kezdett: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét. ³⁰Amint ugyanis Jónás próféta jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jel e nemzedék számára. ³¹Dél királynője megjelenik majd az ítéleten e nemzedék férfiaival és elítéli azokat, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt. ³²A ninivei férfiak megjelennek az ítéleten e nemzedékkel és elítélik azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikációjára. De Jónásnál nagyobb van itt.

A belső világosság.

³³Senki sem gyújt világot azért, hogy elrejtse, vagy véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy aki csak belép, lássa fényét. ³⁴Tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos lesz, de ha hibás, tested is sötét lesz. ³⁵Vigyázz, hogy a világosság benned sötétség ne legyen! ³⁶Ha tested egészen világos és nincs benne semmi sötét, olyan világos lesz az egész, mintha a villám fénye világítaná meg.”

Jaj nektek, farizeusok!

³⁷Alighogy befejezte beszédét, egy farizeus meghívta, hogy étkezzék nála. El is ment és asztalhoz ült. ³⁸Mikor a farizeus látta, hogy étkezés előtt nem mosdott meg, megütközött. ³⁹Az Úr azonban így szólt hozzá: „Ti farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül teli vagytok rablással és gonoszsággal. ⁴⁰Esztelenek! Nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is alkotta? ⁴¹Adjátok inkább alamizsnának, ami benne van. akkor tiszták lesztek egészen. ⁴²De jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, az nem szabad elhagyni. ⁴³Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket nyilvános tereken. ⁴⁴Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint a letaposott sírok: járnak fölöttük az emberek, anélkül hogy tudnák.”

Jaj nektek, törvénytudók!

⁴⁵Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” ⁴⁶De ő így válaszolt: „Jaj nektek is,
törvénytudók! Elviselhetetlen nehéz terhet rótok az emberekre, de magatok egy ujjal sem érintitek a terhet. ⁴⁷Jaj nektek! Síremlékeket építetek a prófétáknak atyáitok viszont megölték őket. ⁴⁸Ezzel magatok is megvalljátok hogy egyetértetek atyáitok tetteivel. Azok megölték őket, ti pedig emléket állítotok nekik. ⁴⁹Azért mondja Isten bölcsessége: prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk: némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. ⁵⁰E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, melyet a világ kezdetétől, ⁵¹Ábel vérétől az oltár és a templom között megölt Zakariás véréig kiontottak. Igenis, mondom nektek, számot fog adni ez a nemzedék. ⁵²Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát, magatok nem mentek be, az odaigyekvőket pedig visszatartjátok.” ⁵³Mikor abbahagyta, az írástudók és farizeusok nagy fölháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. ⁵⁴Azon fondorkodtak, hogy szavaiból ellessenek valamit, (amivel vádolhassák).

Ne féljetek az üldözéstől!

12 ¹Közben olyan nagy tömeg gyűlt köréje, hogy csaknem összetaposták egymást. De ő csak tanítványaihoz szólt: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. ²Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék. ³Amit sötétben mondtatok, elmondják majd fényes nappal, és amit szobában fülbe súgtatok, hirdetni fogják a háztetőről. ⁴Mondom nektek, barátaimnak: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi egyebet sem tudnak tenni. ⁵Megmondom én nektek, kitől féljetek: attól féljetek, aki miután elvette az életet, elég hatalmas ahhoz, hogy a pokolba taszítson. Igenis, mondom nektek: tőle féljetek! ⁶Öt verebet ugye két fillérért adnak. De Isten egyről sem feledkezik meg közülük. ⁷Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél. ⁸Mondom nektek: mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. ⁹Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. ¹⁰Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen káromkodik, nem nyer bocsánatot. ¹¹Mikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne legyen rá gondotok, hogyan és mivel védekezzetek vagy mit mondjatok. ¹²A Szentlélek abban az órában megtanítja nektek, mit kell mondanotok.”

Őrizkedjetek a kapzsiságtól!

¹³Akkor odaszólt hozzá valaki a nép közül: „Mester, szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget.” ¹⁴De ő elutasította: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek? ¹⁵Vigyázzatok, fordult a többiekhez, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” ¹⁶Aztán ezt a példabeszédet fűzte hozzá: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. ¹⁷Így okoskodott: mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termést. ¹⁸Tudom már mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm a termést és minden vagyonomat, ¹⁹aztán elégedetten mondom: ember, van elég vagyonod, sok évre eltart. Nyugodjál meg végre, egyél-igyál, élvezd az életet. ²⁰De Isten így szól hozzá: esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? ²¹Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék.”

Bízzatok a gondviselésben!

²²Aztán így szólt tanítványaihoz: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok megélhetéstek miatt, hogy mit egyetek, sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek. ²³Az élet több az eledelnél és a test több a ruhánál. ²⁴Nézzétek a hollókat, nem vetnek, nem aratnak, nincs éléskamrájuk, sem csűrük, Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál! ²⁵Ugyan melyiktek toldhatja meg életkorát csak egy arasznyival is, ha aggodalmaskodik? ²⁶Ha tehát ilyen kicsiségre is képtelenek vagytok, mit aggódtok a többi miatt? ²⁷Nézzétek a liliomokat, mint növekednek! Nem szőnek, nem is fonnak. Mégis azt mondom nektek, még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. ²⁸Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn zöldell, de holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek. ²⁹Ne kérdezzétek tehát, mit egyetek, vagy mit igyatok. Ne nyugtalankodjatok! ³⁰Mindezt a pogányok keresik. Tudja a ti Atyátok, hogy ezekre szükségtek van. ³¹Keressétek (először) az ő országát (és annak igazságát) és ezeket (mind) megkapjátok.

Gyűjtsetek mennyei kincset!

³²Ne félj te kisded nyáj! Úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. ³³Adjátok el, amitek van, és osszátok ki alamizsnaként. Készítsetek magatoknak ki nem merülő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj hozzá nem fér és a moly meg nem rágja. ³⁴Ahol a kincsed, ott a szíved is.

Az éber szolgák.

³⁵Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya a kezetekben. ³⁶Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják vissza a menyegzőről, hogy mihelyt megjön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. ³⁷Boldogok azok a szolgák, kiket uruk érkezése ébren talál! Bizony mondom nektek: felövezi magát, asztalához ülteti és gondosan kiszolgálja őket. ³⁸Ha pedig a második, vagy a harmadik őrváltáskor jön: Boldogok azok (a szolgák), ha így találja őket. ³⁹Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, melyik órában jön a tolvaj, (bizonyára virrasztana és) nem engedné betörni házába. ⁴⁰Ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok.” ⁴¹Péter erre megkérdezte: „Uram, nekünk mondod ezt a példabeszédet vagy mindenkinek?” ⁴²Az Úr így felelt: „Mit gondoltok, ki a hű és okos kulcsár, akit ura a háznép fölé rendelt, hogy kiadja búzarészüket kellő időben? ⁴³Boldog az a szolga, ha visszatérő ura ebben a tevékenységben találja. ⁴⁴Igaz, amit mondok nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. ⁴⁵De ha az a szolga ezzel a gondolattal: késlekedik még uram, verni kezdi a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik és részegeskedik, ⁴⁶megjön az ura azon a napon, amikor nem várja, s abban az órában, amikor nem is sejti. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. ⁴⁷Az a szolga, aki ismeri ura akaratát és mégsem áll készen és nem tesz akarata szerint, sok verést kap. ⁴⁸Aki pedig nem ismeri, de büntetésre méltót tesz, kevesebb verést kap. Mindattól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és akire többet bíztak, attól még többet fognak számon kérni.

Jézussal vagy Jézus ellen.

⁴⁹Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna! ⁵⁰Keresztséggel kell megkeresztelkednem: mennyire várom, hogy beteljesedjék! ⁵¹Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem azt, hanem ellenkezést. ⁵²Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen és kettő három ellen. ⁵³Szembeszáll az atya fiával és a fiú az atyjával, az anya a lányával és a leány anyjával, az anyós menyével és a meny anyósával.”

Az idők jele.

⁵⁴Aztán így szólt a néphez: „Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt azt mondjátok: zápor jön, s úgy is lesz. ⁵⁵Ha déli szél fúj, azt mondjátok: hőség lesz, s megjön az is. ⁵⁶Képmutatók! A föld és az ég jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt? ⁵⁷Miért nem ítélitek meg magatok, mi a helyes? ⁵⁸Mikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mész, igyekezzél még az úton békességben megszabadulni tőle, hogy a bíróhoz ne hurcoljon, a bíró át ne adjon a poroszlónak, és a poroszló tömlöcbe ne vessen. ⁵⁹Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg az utolsó fillért is le nem fizetted.”

Intés a bűnbánatra.

13 ¹Akkor néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek áldozat bemutatása közben vérét ontotta Pilátus. ²Ő ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, hogy így jártak? ³Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan. ⁴Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloéban rádőlt a torony és megölte őket, vétkesebb volt a többi Jeruzsálemben élő embernél? ⁵Nem. De azt mondom nektek: ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.”

A terméketlen fügefa.

⁶Azután példabeszédet mondott nekik: „Valakinek fügefa volt a szőlejében. Elment és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. ⁷Erre így szólt vincellérjéhez: három esztendeje már, hogy idejárok és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek foglalja el a földet? ⁸Uram, felelte az, hagyd meg még az idén. ⁹Körülásom és megtrágyázom, talán így hoz majd gyümölcsöt. Ha nem, jövőre kivághatod.”

Egy nyomorék asszony meggyógyítása.

¹⁰Szombatonként az egyik zsinagógában tanított. ¹¹Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott fölegyenesedni. ¹²Mikor Jézus meglátta, magához hívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette kezét, ¹³az rögtön fölegyenesedett és áldotta Istent. ¹⁴Erre a zsinagóga elöljárója méltatlankodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, e szavakkal fordult a néphez: „Hat nap van munkára rendelve, azokon keressetek gyógyulást, ne pedig szombaton.” ¹⁵„Képmutatók, fordult hozzá az Úr, nem oldja el mindegyiktek ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, hogy itatni vigye? ¹⁶Ábrahám leányát viszont, akit immár tizennyolc éve megkötve tart a sátán, nem kellett föloldani kötelékétől szombaton?”

Jézus tanítása Isten országáról

¹⁷E szavakra ellenfelei mind megszégyenültek. A nép pedig örült mindannak, amit ilyen csodálatos módon tett.

Példabeszéd a mustármagról és a kovászról.

¹⁸Aztán így szólt: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? ¹⁹Hasonlít a mustármaghoz, amelyet fog az ember és kertjébe vet. Az felnő és akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai.” ²⁰Majd tovább folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? ²¹Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkel.”

A szűk kapu.

²²Útban Jeruzsálem felé tanított a városokban és a falvakban, ahol csak keresztülment. ²³Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így felelt: ²⁴„Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. ²⁵Mikor fölkel a családatya és bezárja az ajtót, ti akkor kinnmaradtok és zörgetni kezditek az ajtót: Uram, nyisd ki! Erre ő azt feleli: nem tudom, honnan vagytok. ²⁶Mire ti bizonykodni kezdtek: hiszen előtted ettünk és ittunk! A mi utcánkon tanítottál! ²⁷De ő megismétli: nem tudom, honnét vagytok! Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők! ²⁸Sírás lesz ott és fogak csikorgatása, amikor látjátok majd Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kitaszítva onnan. ²⁹Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. ³⁰Vannak tehát utolsók, akik elsők lesznek, és elsők, akik utolsók lesznek.”

Jézus és Heródes.

³¹Még abban az órában jött néhány farizeus és figyelmeztette őt: „Menj, távozzál innét. Heródes meg akar ölni.” ³²De ő így felelt: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: nézd, ördögöt űzök és betegeket gyógyítok ma és holnap. Csak harmadnap leszek készen. ³³De ma, holnap és holnapután még tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.

Jaj neked, Jeruzsálem!

³⁴Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat és megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnyai alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok. ³⁵Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, nem láttok engem mindaddig, amíg így nem kiáltoztok: áldott, ki az Úr nevében jön!”

Egy vízkóros meggyógyítása.

14 ¹(Jézus) szombaton egyik előkelő farizeus házába ment, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók szemmel tartották. ²Volt ott egy vízkóros ember. ³Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem szabad?” ⁴Azok hallgattak. Erre ő menten meggyógyította és elbocsátotta, ⁵hozzájuk pedig így szólt: „Ha közületek valakinek fia vagy ökre gödörbe esik, nem húzza-e ki szombaton is?” ⁶Azok nem tudtak mit felelni.

Példabeszéd a főhelyekről.

⁷A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket. ⁸„Mikor lakodalomba hívnak, mondta, ne ülj az első helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad előkelőbb ember is. ⁹Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: adj helyet ennek. Akkor szégyenszemre az utolsó helyet kellene elfoglalnod. ¹⁰Ha meghívnak, inkább menj, telepedjél le az utolsó helyre. Akkor odajön majd, aki téged meghívott és azt mondja: Barátom, jöjj följebb! Így becsületed lesz az egész asztaltársaság előtt. ¹¹Mindazt ugyanis, aki fölmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

Az igazi vendégbarátság.

¹²Akkor a házigazdához fordult: „Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, mondta, ne hívd meg barátaidat és testvéreidet, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat. Különben ők is meghívnak és viszonozzák neked. ¹³Amikor lakomát adsz, hívd meg inkább a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat. ¹⁴Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked! De majd visszafizetik az igazak föltámadásakor.”

Példabeszéd az ünnepi lakomáról.

¹⁵Ennek hallatára az asztaltársak egyike fölsóhajtott: „Boldog, aki asztalhoz telepedhet Isten országában!” ¹⁶Erre ő így válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sok vendéget hívott. ¹⁷Mikor eljött a lakoma ideje, ezzel az üzenettel küldte szolgáját a meghívottakhoz: jöjjetek, (minden) el van már készítve. ¹⁸De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: Földet vettem, el kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki. ¹⁹Egy másik azt mondta: öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki. ²⁰Ismét másik: Most nősültem, nem mehetek. ²¹A szolga hazatért s mindezt jelentette urának. Erre a házigazda haragjában meghagyta szolgájának: menj ki azonnal a város tereire és utcáira és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat. ²²A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. ²³Az úr akkor ráparancsolt a szolgára: menj ki az országútra és a sövények mentére, kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam. ²⁴Mondom nektek: senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”

Jézus követése kereszthordozás.

²⁵Nagy tömeg kísérte. Hozzájuk fordult és így szólt: ²⁶„Aki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom. ²⁷Aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet tanítványom. ²⁸Aki tornyot akar építeni közületek, nem ül le előbb és nem számítja ki a költségeket, hogy van-e amiből elkészítse? ²⁹Ha ugyanis alapot vetett és nem tudja befejezni, aki csak látja, kigúnyolja: ³⁰ez az ember építeni kezdett, de nem tudta befejezni. ³¹Micsoda király az, aki háborúba indul más király ellen és nem ül le előbb, hogy megfontolja: tízezerrel képes-e ellenségének húszezrével szembeszállni? ³²Különben mikor az még messze van, követséget küld hozzá és békét kér. ³³Így mindaz közületek, aki le nem mond arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom. ³⁴A só hasznos. De ha a só ízét veszti, ugyan mivel ízesítik? ³⁵Sem a földre, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek füle van, hallja meg.”

Az elveszett bárány.

15 ¹Mindenféle vámos és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák. ²A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt: „Ez bűnösökkel társalog és velük eszik”, jegyezték meg. ³Erre a következő példabeszédet mondta nekik: ⁴„Ha valakinek közületek száz juha van és elveszít egyet, nem Hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja? ⁵Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik: ⁶Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat. ⁷Mondom nektek: éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.

Az elveszett drachma.

⁸Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van és elveszt egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki házát s keresi szorgalmasan, amíg meg nem találja? ⁹Ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait és azt mondja nekik: örüljetek velem, megtaláltam elveszett drachmámat. ¹⁰Mondom nektek: éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérő bűnösnek.”

A tékozló fiú.

¹¹Aztán tovább folytatta: „Egy embernek két fia volt. ¹²A fiatalabb így szólt atyjához: atyám, add ki az örökség nekem járó részét. Az elosztotta köztük vagyonát. ¹³Néhány nap múlva a fiatalabb
összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát. ¹⁴Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és szűkölködni kezdett. ¹⁵Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. ¹⁶Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senki sem adott neki belőle. ¹⁷Akkor magába szállva így bánkódott: hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek! ¹⁸Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és teellened! ¹⁹Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. ²⁰Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta. ²¹Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. ²²De atyja megparancsolta a szolgáknak: Vegyétek elő hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára. ²³Vezessétek elő a hizlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk, ²⁴hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek. ²⁵Idősebb fia kinn volt a mezőn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot. ²⁶Hívta az egyik szolgát és megkérdezte, mi történt. ²⁷Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hizlalt borjút, mert egészségben visszakerült. ²⁸Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Atyja kijött és kérlelni kezdte. ²⁹De ő szemére vetette atyjának: nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna. ³⁰Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nőkre tékozolta, megjött, leöletted a hizlalt borjút. ³¹Fiam, válaszolta ő, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd. ³²Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült.”

A hűtlen intéző.

16 ¹Aztán tanítványaihoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. ²Magához hívatta tehát és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a vagyonkezelésről. Nem maradhatsz tovább intézőm. ³Az intéző így gondolkodott: mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. ⁴Tudom már, mit tegyek, hogy befogadjanak házukba az emberek, mikor elmozdít az intézőségből. ⁵Egyenként magához hívatta ura minden adósát. Az elsőtől megkérdezte: mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal, felelte az. ⁶Vedd elő adósleveledet, mondta neki, ülj le hamar és írj ötvenet. ⁷Aztán egy másiktól kérdezte: hát te mennyivel tartozol? Száz mérő búzával, volt a válasz. Vedd elő adósleveledet, mondta neki, és írj nyolcvanat. ⁸Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, mert okosan cselekedett. Bizony a világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál. ⁹Én is azt mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba. Aki kicsiben hű, az hű a nagyban is; ¹⁰aki pedig hűtlen a kicsiben, a nagyban is hűtlen. ¹¹Ha tehát a hamis mammonban hűek nem voltatok, ki bízza rátok azt, ami igazi érték? ¹²S ha a máséban hűek nem voltatok, ki fogja odaadni nektek azt, ami a tiétek? ¹³Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket s a másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

A farizeusok képmutatása.

¹⁴Hallották mindezt a kapzsi farizeusok és kicsúfolták. ¹⁵Ő azonban kijelentette: „Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami az emberek előtt kiváló, Isten előtt utálatos. ¹⁶A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Attól kezdve Isten országának örömhíre terjed, és senki se jut be abba erőfeszítés nélkül. ¹⁷Ég és föld könnyebben múlnak el, mint hogy egy pont is elvesszen a törvényből. ¹⁸Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.

A dúsgazdag és a koldus Lázár.

¹⁹Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott mindennap. ²⁰Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele. ²¹Szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákból is (de senki sem adott neki). Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit. ²²Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték. Meghalt a gazdag is és eltemették. ²³Mikor a pokolban, kínjai között, föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a kebelén Lázárt. ²⁴Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban. ²⁵Fiam, felelte Ábrahám, jusson eszedbe, hogy neked jó dolgod volt az életben, Lázárnak pedig rossz. Ő tehát most itt vigasztalódik, te meg gyötrődöl. ²⁶Különben is köztünk és köztetek áthághatatlan mélység tátong, úgy, hogy aki innen át akarna menni hozzátok, ne tudjon, sem az, aki odaát van, ide át ne jöhessen. ²⁷Akkor legalább arra kérlek, atyám, kiáltotta újra, küldd el őt atyai házamba. ²⁸Van még öt testvérem, figyelmeztesse őket, hogy ne jussanak ők is e gyötrelem helyére. ²⁹Ábrahám megjegyezte: van Mózesük és prófétáik, hallgassanak rájuk. ³⁰Ám az erősködött: nem teszik, atyám, Ábrahám. De ha a holtak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. ³¹Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni.”

Intelmek a tanítványokhoz.

17 ¹Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő, de jaj a botránkoztatónak! ²Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák, mintsem hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül. ³Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki. ⁴Ha napjában hétszer vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád és azt mondja: sajnálom, bocsáss meg neki.” ⁵Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” ⁶Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedni fog nektek.

Hasonlat a szolgáról.

⁷Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezőről: gyere ide tüstént, és ülj le! ⁸Nem azt mondja-e inkább: készíts vacsorát! Gyürkőzz neki és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz-ihatsz magad is. ⁹Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolnám.) ¹⁰Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.”

A tíz leprás.

¹¹Amint Jeruzsálem felé tartott, átment Szamaria és Galilea határvidékén. ¹²Mikor betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje. ¹³Megálltak és már messziről kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.” ¹⁴Rájuk tekintett és így szólt: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.” ¹⁵Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult. ¹⁶Hangos szóval áldotta Istent és lába elé borulva hálálkodott. Ez szamaritánus volt. ¹⁷Jézus megkérdezte: „Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi kilenc? ¹⁸Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” ¹⁹Azzal hozzáfordult: „Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged.”

Isten országának eljövetele.

²⁰A farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. ²¹Nem lehet azt mondani: nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van.” ²²Aztán tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni. ²³Mondják majd nektek: nézzétek, itt van vagy amott! Oda ne menjetek és ne kövessétek. ²⁴Mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig villan, így jön el az Emberfia is azon a napon. ²⁵Előbb azonban sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie e nemzedéktől. ²⁶Mint ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is: ²⁷ettek-ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és elpusztította valamennyit. ²⁸Ugyanígy történt Lót napjaiban is: ettek-ittak, adtak-vettek, ültettek és építettek. ²⁹De azon a napon, amikor Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénkő esett az égből és elpusztította valamennyit. ³⁰Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik. ³¹Aki azon a napon a háztetőn van, és holmija a házban, le ne jöjjön, hogy elvigye. Aki a mezőn van, ne térjen vissza. ³²Gondoljatok Lót feleségére! ³³Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre. ³⁴Mondom nektek: azon az éjjelen ketten lesznek egy ágyban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ³⁵Két asszony együtt fog őrölni, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ³⁶Ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” ³⁷„Hol, Uram?” – kérdezték. „Ahol hulla van, felelte, oda gyűlnek a keselyűk.”

Példabeszéd az igazságtalan bíróról.

18 ¹Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. ²„Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott. ³Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben. ⁴Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: noha Istent nem félem, embertől nem tartok, ⁵mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot szolgáltatok neki, hogy végül is vissza ne térjen és meg ne verjen.” ⁶Aztán hozzáfűzte az Úr: „Hallottátok, mit mondott az igazságtalan bíró. ⁷Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni? ⁸Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?”

A farizeus és a vámos.

⁹Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte: ¹⁰„Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos. ¹¹A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is. ¹²Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van. ¹³A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, csak mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz. ¹⁴Mondom nektek: ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

Jézus és a gyermekek.

¹⁵Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították őket. ¹⁶Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten országa. ¹⁷Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda.”

A gazdag ifjú.

¹⁸Egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” ¹⁹„Miért mondasz engem jónak?” – kérdezte Jézus. „Senki sem jó, csak egyedül Isten. ²⁰Ismered a parancsokat: ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld.” ²¹Ő kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” ²²Ennek hallatára Jézus így felelt: „Valami még hiányzik neked. Add el amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem.” ²³E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

A gazdagság veszélyei.

²⁴Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába! ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.” ²⁶Hallgatói erre megkérdezték: „Akkor hát ki üdvözülhet?” ²⁷Ő kijelentette: „Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges.”

Az önkéntes szegénység jutalma.

²⁸Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged.” ²⁹Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért,

Jézus Jeruzsálemhez közeledik.

³⁰anélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet.”

Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.

³¹Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek. ³²Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik. ³³Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad.” ³⁴Ők azonban mit sem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani.

A jerikói vak.

³⁵Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen. ³⁶Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik. ³⁷Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. ³⁸Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” ³⁹Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁰Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte: ⁴¹„Mit akarsz tőlem?” „Uram, kérte, hogy lássak.” ⁴²Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” ⁴³Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent.

Zakeus, a vámos.

19 ¹Azután Jerikóhoz érkeztek és bevonultak. ²Volt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje. ³Szívesen látta volna Jézust szemtől szembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. ⁴Előrefutott tehát és fölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie. ⁵Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” ⁶Ő sietve leszállt és boldogan fogadta. ⁷Mindazok, akik ezt látták, zúgolódni kezdtek, hogy bűnös embernél száll meg. ⁸Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette.” ⁹Jézus erre kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia. ¹⁰Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.”

Példabeszéd a minákról.

¹¹Mivel közel voltak már Jeruzsálemhez és azt hitték, hogy hamarosan megvalósul Isten országa, még egy példabeszédet mondott hallgatóinak. ¹²„Egy előkelő ember, kezdte, idegen országba ment, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, de aztán visszatérjen. ¹³Előhívta tíz szolgáját és átadott nekik tíz minát: kereskedjetek vele, mondta, amíg visszatérek. ¹⁴Polgártársai azonban gyűlölték őt. Követséget küldtek hát utána és tiltakoztak: nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk. ¹⁵Amikor elnyerte a királyi méltóságot, mégis hazatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. ¹⁶Előlépett az első és így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. ¹⁷Jól van, te derék szolga, mondta neki, mivel kevésben hű voltál, tíz város kormányzását bízom rád. ¹⁸Jött a második, és így szólt: Uram, minád öt minát hozott. ¹⁹Ennek azt mondta: Te öt várost kormányozzál. ²⁰Jött a harmadik és kijelentette: Uram, itt a minád. Elrejtettem zsebkendőmbe. ²¹Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél és learatod, amit nem vetettél. ²²Magad szájából ítéllek meg, te haszontalan szolga, kiáltott rá. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem és learatom, amit nem vetettem. ²³Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? ²⁴Aztán a körülállókhoz fordult: vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van. ²⁵Azok megjegyezték: Uram, hiszen már tíz minája van. ²⁶Mondom nektek: mindannak, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. – ²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára.”

A szenvedés előtti napok

²⁸E szavak után tovább folytatta útját Jeruzsálem felé.

KNB SZIT STL BD RUF KG